Elég volt abból, hogy Orbán és csapata tönkreteszi a gazdaságot. Ma már 323 forint fölé került az euró: a forint még soha nem volt ilyen gyenge az európai valutával szemben. Vajon mit szólnak ehhez azok, akik a korábbi éveknél sokkal magasabb euró- és svájci frankárfolyamon fizetik vissza hiteleiket, s nem olyan gazdagok, nincs annyi félretett pénzük, hogy élhettek volna a végtörlesztés lehetőségével? (Ők vannak óriási többségben.) S mit szólnak ehhez azok, akik járnak boltba vásárolni (azaz MINDENKI), s nap mint nap tapasztalhatják, hogy a gyenge forint miatt egyre drágábbak a termékek. Ráadásul az üzemanyag-árak , s ezzel a szállítás drágulása (ennek egyik legfőbb oka megint csak a forint gyengülése, az elhibázott orbáni politika) tovább fokozza ezt a bajt.
Elég volt abból is, hogy Orbán és csapata mindent megtesz a demokrácia felszámolására. Hogy kényük-kedvük szerint hozzák az új törvényeket, az ellenzéknek semmilyen lehetőséget sem adva azok befolyásolására: még az alkotmánynál és az úgynevezett sarkalatos törvényeknél sem, amelyek pedig tényleg az egész társadalom érdekeit kellene hogy tükrözzék. Hogy mindent átalakítanak, azt is, ami működött, csak hogy kihasználják: nekik most kétharmaduk van, bármit megtehetnek. Hogy saját barátaikat, párthíveiket, családtagjaikat nevezik ki a korábban független intézmények élére (bírósági vezetés, államfői poszt, közmédia, Állami Számvevőszék, stb.), s ráadásul olyan hosszú időre, hogy még a következő kormányok alatt is ők, azaz Orbán hívei fognak szolgálni, vagy éppen az új országvezetés munkáját akadályozni. Hogy saját hasznukra alakították át a választási törvényt (megint csak kizárva abból az ellenzéket), így akarván elérni, hogy a következő voksoláskor csak ők győzhessenek. Hogy önteltek, beképzeltek – holott közülük sokan soha nem dolgoztak, rögtön politikusként, jó kis fizetéssel kezdték, azaz nem ártana egy kis szerénységet, a mindennapi megélhetési gondokkal küzdő emberek iránti együttérzést mutatniuk.
S legfőképpen elég volt abból, hogy közben Orbán és csapata szemérmetlenül, folyamatosan hazudik. Hogy nem pusztán nincs bennük becsület, de ráadásul azt hiszik: minden magyar hülye, s nem emlékszik arra, hogy két hete (két hónapja, két éve) a fideszesek-KDNP-sek a mostaninak éppen az ellenkezőjét mondták. Csak néhány példa: a szocialista kormányok idején a benzinár emelkedéséért természetesen a kormányt kellett hibáztatni, mert úgymond nem tett semmit az árak letörésére. Most viszont? A kormány nem hibás, az árakat a világpiac alakítja. 2008-ban a Fidesz lelkesen üdvözölte a népszavazást a vizitdíjról, a tandíjról – most viszont, mikor már kormányon van, még az alkotmányról sem voksolhatunk. Most az ellenzéket munkakerülőnek mondja a Fidesz, mert december végén nem vett részt az alapvető fontosságú törvények rohammunkában való megszavazásában – bezzeg amikor ők vonultak ki rendszeresen a parlamenti ülésről Gyurcsány kormányzata alatt, abban nem találtak kivetnivalót…
S mindeközben a közvélemény alakítóinak, az újságíróknak, tudósoknak, művészeknek, szakértőknek nagy része úgy tesz, mintha nem tudná: Orbánék folyamatosan hazudnak. De legalábbis nem írják ezt bele cikkeikbe, nem hangoztatják megszólalásaikban: pedig erre lenne szükség, hogy a társadalom végre valóban tudatára ébredjen mindennek. OK, nem kell minden egyes alkalommal megírni, amikor Selmeczi Gabriella, a Fidesz-frakció szóvivője mond valamit, hogy benne a „szenátorasszonyt” tisztelhetjük – de azért minden harmadik-negyedik alkalommal meg kellene tenni, hogy mindenki tudja, kivel is állunk szemben. (Selmeczi és néhány társa a 90-es évek végén a magyarországi amerikai nagykövet személyének kiválasztásába akart beleszólni, s lobbizásként írt levelét ezzel a nálunk nem létező titulussal írta alá, csak hogy fontosabbnak tűnjön – amivel örök időkre kinevettette magát.) Mint ahogy Lázár János Fidesz-frakcióvezető neve mellé is időről időre oda kellene írni, egyfajta „eposzi jelzőként” azt a mondását, ami tükrözi, hogy miként vélekedik azokról, akik – nem úgy, mint ő - nem tudtak a politikából meggazdagodni. (Lázár szerint „aki nem vitte semmire az életben, az annyit is ér.”) Orbánnál pedig érdemes időnként felidézni azt a közlését, ami jól mutatja, miként vélekedik az igazmondásról, az őszinteségről: „ne azt figyeljék, amit mondok, hanem amit csinálok.”
Tehát OK, ezeket elég csak időről időre felemlíteni, a nyilatkozó jellemzésére, szavahihetőségének „ábrázolására”. Arra viszont igenis minden egyes alkalommal reagálni kell, amikor egyértelműen hazudnak. Amikor ma mást mondanak, mint tegnap, s semmi magyarázatot nem adnak arra, hogy miért másították meg a véleményüket – sőt: a világ legtermészetesebb dolgaként szeretnék ezeket beállítani. Ez a blog ezt fogja tenni, remélve, hogy sokan mások is ugyanígy vélekednek a minket kormányzók igazmondásának fontosságáról….
