Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető miniszter csütörtöki sajtótájékoztatóján hevesen kikelt az Európai Bizottság döntése ellen, amely „mindössze” 61,5 millió eurót (nagyjából 19 milliárd forintot) ad Magyarországnak a migrációval kapcsolatos kiadások miatt – miközben a görögök 470 millió eurót, az olaszok 580 millió eurót kapnak. „Ez a szokásos hátrányos megkülönböztetés, a régi tagállamok lenyúlták a pénzt az új tagállamok elől” – jelentette ki Lázár, ismét csak azt állítva, hogy Magyarország az egyik legveszélyeztetettebb ország a bevándorlás szempontjából.

Mielőtt érdemben reagálnék erre a kijelentésre, előbb hadd szóljak valami általánosabb dologról: hogy mi is egy újságíró feladata? Nem az, hogy mikrofonállványként szolgáljon, s pusztán továbbadja a cikkben, beszámolóban, amit egy politikus mondott. AZ A FELADATA, HOGY AZ IGAZSÁGOT ÍRJA MEG! Legyen elég felkészült ahhoz, hogy már magán a sajtótájékoztatón visszakérdezzen, mondjuk úgy, hogy „miniszter úr, ez nem igaz, hiszen két héttel ezelőtt Ön ennek épp az ellenkezőjét mondta, éspedig…” Vagy ha ennyire nincs képben (pedig képben kellene lennie: ha a miniszter minden szóba jöhető témára tud azonnal reagálni, akkor az újságírótól is elvárható, hogy ezekben mind otthon legyen – főleg a mai internetes világban, ahol minden előzmény egy perc alatt visszakereshető), akkor legalább utólag, mikor a cikkét írja, a beszámolóját készíti, akkor kellene szembesíteni a politikus közléseit a valósággal: hogy mi igaz abból, amit mond, s mi nem. Ma viszont ott tartunk, hogy még az ATV-n, vagy a Klubrádióban is a híradásokban egyszerűen bemondják, hogy mit közölt Lázár (Orbán, stb.), s egyáltalán nem tájékoztatják a nézőt, az olvasót, a hallgatót, hogy az igaz-e, vagy sem, s miért? S erre az sem ad az újságíróknak, a szerkesztőknek mentséget, ha azzal érvelnek, hogy „hiszen utána megszólaltattuk az ellenzéki politikust, aki elmondta a másik oldal véleményét”. A magyar közvélemény nagy része nem nagyon hisz a politikusoknak, így azután hiába mondja el az ellenzéki X, vagy Y, hogy mi a valóság, ez az embereknek az egyik fülén be, a másikon ki. Az újságírónak kell vállalnia a feladatot, hogy magában a tudósításban helyretegye a dolgokat: s szerintem még csak nem is pusztán azt, hogy mi nem igaz az elmondottakból, s miért nem az, hanem azt a feladatot is el kell vállalnia, hogy megírja, egyáltalán mennyire lehet hinni az adott politikusnak. Hisz akiről egyszer (százszor) már bebizonyosodott, hogy hazudott, annak ugyan miért kellene elhinnünk akár csak egy szavát is? S mivel a magyar lakosság 99 százaléka nem követi aprólékos részletességgel a napi politikát, őket bizony tájékoztatni kell erről, fel kell idézni számukra az ilyen előzményeket is.

Maximalista lennék? Nem hiszem. Egészen egyszerűen az újságírásnak csak így van értelme. Nem egyszerű feladat, naprakész tudást igényel: de hát a szívsebész feladata sem egyszerű, s mégis vannak emberek, akik elvállalják ezt a felelősséget. S persze hallom a szokásos ellenvetést is: ha egy újságíró ilyen bátor lenne, azonnal kirúgnák. A mai közmédiában biztos (épp ezért kell majd gyökeresen megújítani az állami hírügynökséget, a tv-t és a rádiót, ha egyszer újból a demokratikus pártok győznek, s Orbánék letűnnek a színről.) No de a mai ellenzéki médiában ugyan mi akadályozza, hogy az ottani újságírók tényleg így dolgozzanak? Ott ezért nem kellene kirúgástól tartaniuk! Sőt! S csak még egy dolog: szerintem mindenkinek érdemes lenne elolvasni (vagy újraolvasni) Méray Tibor „Tisztító vihar” című könyvét, amely megírja, hogyan döbbentek rá az igazságra a Rákosi-korszakban az írók, újságírók, s hogy fordultak szembe Rákosival, hogy végre az igazságról írhassanak. Pedig abban az időben ennek egy kicsit nagyobb kockázata volt, mint manapság, mert akkor akár el is vihették néhány évre az embereket…

No szóval ennyit az újságírói „ars poeticáról”, amit szerintem mindenkinek követnie kellene. Úgyhogy akkor nézzük: ennek szellemében mit is írhatunk Lázár közléséről!

Először is: hogy ki nyúl le pénzeket, azt egy fideszes vezető politikus jobb ha nem emlegeti: mert akkor elsőként neki kellene elsüllyednie szégyenében. Nekünk ugyanis azonnal eszünkbe jut a trafikmutyi, a Felcsút közelében épülő kisvasút, a fideszes politikusok csodálatos tempójú vagyonosodása, a „családi segítséggel vett” Szijjártó-villa, az egyre táguló falú Rogán-lakás, a munkanélküli, ám mégis Gucci-táskás Habony Árpád neve, a „szakértői elemzések” írásából milliárdossá lett Giró-Szász kormányszóvivő esete, s persze az egymás hegyén-hátán épülő rengeteg stadion, miközben Magyarországon egyre nő a szegények száma. No meg az is, hogy 2010 és 2014 között szinte minden közbeszerzést az akkor még Orbán legközelebbi barátai közé tartozó Simicska Lajos cége, a Közgép nyert meg – amióta viszont Orbán és Simicska összevesztek, érdekes módon még a közbeszerzéseken való indulást is meg akarják tiltani Simicskának.

Azután nézzük csak, hogy valóban hátrányosan megkülönböztetik-e Brüsszelben Magyarországot másokhoz képest. Nem hinném! Gondolkozzunk már egy kicsit! OK, tételezzük fel, hogy igaz, amit a fideszesek mondanak, s Magyarországra nagyjából annyi menekült érkezik, mint Olaszországba, vagy Görögországba. De e két utóbbi országba a tengeren át jönnek! A görög és az olasz hajóknak ott kell cirkálniuk éjjel-nappal a Földközi-tengeren, illetve az Égei-tengeren, kimenteni a bajba jutott menekülteket, elszállítani a legközelebbi menekülttáborokba: s ez utóbbiak általában a szigeteken (a görög szigeteken, no meg Lampedusán és Szicíliában) vannak. Innen a menekültek nem tudnak egyszerűen továbbállni, úgy, mint nálunk Magyarországon, hogy azonnal Ausztria felé vegyék az irányt: a görögöknek, olaszoknak kell folyamatosan szállást, étkezést, egészségügyi ellátást biztosítani számukra. Kicsit (illetve dehogyis: sokkal) nagyobb költség ez, mint ami a magyar hatóságokra hárul: a mi rendőreink ott járőröznek a szárazföldi határ mentén, nincs semmilyen költséges mentőakció, s a bevándorlókat egy nap alatt regisztrálják, majd mehetnek Isten hírével. S ők mennek is: dehogy akarnak Magyarországon maradni!!! Szóval miről beszél Lázár?

S még egy dolog: még ha hátrányos megkülönböztetés érné is Magyarországot Brüsszel részéről (mint ahogy szerintem nem éri), Orbánéknak ezen sem kellene meglepődni. Hiszen hogy is van a mondás? Amilyen az adjon Isten, olyan a fogadj Isten. Talán nem emlékszünk, hogy hányszor ostorozta Brüsszelt Orbán, miközben Magyarországon az EU-s pénzek nélkül minden beruházás leállna? Hogy szabadságharcot hirdetett ellene! Hogy közölte: az EU-képviselőknek „kiosztottunk néhány kokit és sallert”! Mit gondol az Orbán-kormány: ha ők állandóan belerúgnak abba, akitől egyébként a pénzt várják (s azért nagyon is tartják a markukat), akkor vajon Brüsszel mindig jó képet fog vágni, s fizet, mint a katonatiszt? (Egyelőre igen: ilyen hülye, s fizet…) S emlékezzünk csak: a minap az összes EU-tagország közül Magyarország volt az egyetlen, amely kijelentette: ő bizony egyetlen menedékkérőt sem fogad be, se Olaszországból és Görögországból, se a más külföldi országokba menekült szíriaiak közül. Orbánék voltak az egyetlenek, akik „dupla nullát” mondtak. Mire az EU soros elnökségét ellátó Luxemburg külügyminisztere közölte: a magyaroknak el kellene gondolkodniuk azon, hogy mindez milyen képet sugall róluk a külvilágban….

Szóval ennyit arról, hogy mi az igazság Lázár közléséből, mivel kellett volna őt magát ott azonnal a helyszínen szembesíteni, illetve ha már ezt nem tették meg az újságírók, mit kellett volna legalább megírni. S persze még egyvalamit mindenképp hozzátéve: hogy Lázárnak nem szabad egy szavát sem elhinni, hiszen már számtalanszor bebizonyosodott, hogy hazudik (csak egy példa: 2015 tavaszán azt közölte, azért állították le az M4-es építését, mert az EU véglegesen megvonta a támogatását a projekttől – azonban kiderült, hogy Brüsszel soha nem tett ígéretet az M4 építésének finanszírozására). Emellett azt is tudjuk róla, hogy miként vélekedik az egyszerű emberekről („akinek nincs semmije, az annyit is ér”), s a demokrácia alapelveiről (például hogy a bírósági határozatok mindenkire ugyanúgy érvényesek, azokat a minisztereknek is be kell tartaniuk: hiába kötelezte a bíróság, nem hajlandó nyilvánosságra hozni rejtélyes külföldi útjainak részleteit.) Erre is mind utalni kell, ha valaha is Lázár bármilyen közléséről tudósítunk: csak hogy a néző, hallgató, olvasó tudja, mennyire szavahihető a Fidesz-kormány második legbefolyásosabb politikusa….