Óriási meglepetéseket hoztak a szombati szlovákiai parlamenti választások: az eredmények teljesen máshogy alakultak, mint amit az utolsó, a két héttel ezelőtti közvélemény-kutatások mutattak. A legfőbb tanulságok:
- az eddigi kormánypárt, a Fico miniszterelnök mögött álló Smer jelentősen meggyengült, s ezentúl nem hogy abszolút többsége nem lesz – mint volt eddig -, de koalíciós partnereket is nehezen talál majd a kormányzáshoz. Mindössze 50 mandátuma lesz a 150 fős pozsonyi parlamentben. „Hagyományos” szövetségese, a nacionalista SNS – akikkel jó néhány évvel ezelőtt egyszer már együtt kormányzott – 15 mandátumot ért el, azaz még vele együtt sincs többsége.
- bejutott a parlamentbe egy szélsőjobboldali-populista (vagy mondjuk inkább úgy, hogy neonáci) mozgalom, a Marian Kotleba vezette Mi Szlovákiánk Néppárt (LSNS). Méghozzá nem csak bejutott, de milyen jó eredménnyel! A közvélemény-kutatások 2 százalék körül mérték, ehhez képest 8,1 százalékot értek el, s 13 képviselőt küldhetnek a parlamentbe. (Szlovákiában a parlamentbe való bejutási küszöb 5 százalék.)
- Jelentősen megerősödtek az úgynevezett protestpártok, azok a mozgalmak, amelyekre döntően azért szavaztak a szlovákok, mert a hagyományos pártokból, azok politikájából már elegük van. Mint a pozsonyi Új Szó írta, óriási meglepetés a Szabadság és Szolidaritás és az Egyszerű Emberek előretörése. Az előbbit, a liberális SaS-t végig a küszöbön mérték, több felmérés 5%-ot sem jósolt nekik. Az utóbbi, az OĽaNO-Nova 6% körüli eredményeket hozott a közvélemény-kutatásokban, egy ideig kérdéses volt, egyáltalán elérik-e az 5%-ot. Végül a SaS 12, a másik párt 11 százalékot ért el, a jobboldal vezető pártjaivá váltak, s 20, illetve 18 mandátummal rendelkeznek majd. S szintén a protestszavazatok juttatták mandátumhoz Boris Kollár milliárdos celeb mozgalmát, a Sme rodinát (Család Vagyunk) – 6,6 százalék. Teljesen kiszámíthatatlan, hogy 11 tagú frakciója mit fog produkálni.
- S ismét kívül maradt a parlamentből a magyar kormány által preferált, minden módon segített szlovákiai magyar erő, a Magyar Közösség Pártja, amely csak 4,1 százalékot kapott, gyakorlatilag ugyanannyit, mint az előző két választáson. Pedig az MKP teljesen átvette a Fidesz módszereit, még aláírásokat is gyűjtött a menekültek betelepítése ellen – miközben menekültből bizony nem sokat láttak eddig Szlovákiában. S hogy még nagyobb legyen Orbánék pofára esése, ismét bejutott ellenben a parlamentbe a Bugár Béla vezette Most-Híd magyar-szlovák párt (6,5 százalék – 11 mandátum), amelyet a Fidesz kiközösített. Jellemző, hogy amikor magyar kormánypolitikusok az elmúlt években Szlovákiába látogattak, még találkozni sem voltak hajlandóak a Híd vezetőivel, pedig ők voltak azok, akik a magyarok érdekeit a parlamentben is képviselték – miközben az MKP-nak parlamenti képviselet nélkül nem sok jelentősége volt.
Mi jöhet ezután? Az Új Szó szerint a választás patthelyzetet okozhat. A Smer hiába szerezte meg a képviselői helyek harmadát, aligha fog tudni kormányt alakítani: az SNS-szel sem lenne többsége. Ha harmadikként bevonná Kotlebáékat, úgy épphogy meglenne a többség, de az jelenleg kizártnak tűnik, hogy velük összeálljon.
A jobboldalnak szintén nincs többsége. Az SaS és az OĽaNO-Nova közel 40 képviselője mellé másik 40 kellene, ám ez a Híddal, s egy másik kis párttal, a Siettel (5,6 százalék, 11 mandátum) együtt sem jön ki. Az SNS-szel aligha fognak tudni és akarni összeállni, többek között a Híd álláspontja miatt ez kizárható. Kotlebáékkel természetesen ők sem akarnak összefogni. Úgyhogy vagy szakértői, vagy kisebbségi kormány jöhet, vagy – ami a legvalószínűbb – előrehozott választásokat kell majd kiírni.
S hogy miért írtam meg mindezt ebben a blogban, ami azért alapvetően a magyar belpolitikával, a fideszesek hazudozásaival foglalkozik? Hát mert a szlovákiai választási eredményeknek lesznek következményei Orbánék politikájára. Először is nagyon kellemetlenül érinti a magyar kormányzatot Ficóék visszaesése: láthattuk az elmúlt hónapokban, hogy menekültügyben teljesen egyformán menetelt a két kabinet, Fico volt Orbán legszorosabb szövetségese ezen a téren (Szlovákia is az Európai Bírósághoz fordult a menekültek betelepítése ellen, s a kampányban a menekültellenességet tette a legfőbb témává, miközben menekültet eddig nem sokat láttak a szlovákok). A szlovák kampány azt mutatta, hogy Fico ezzel a taktikával semmit sem ért el. A végeredmény pedig az, hogy az egyetlen külföldi kormányfő, aki eddig teljes mellszélességgel Orbán mellett állt ebben a populista politikában, megbukott – s még ha koalíciókötésekkel esetleg hatalmon is tud maradni, a partnereinek folyamatos engedményeket kell majd tennie, azaz ezentúl nem lesz szabad keze e témában sem.
S a másik tanulság: Orbán szokása szerint megint rossz lóra tett, mikor érzelmei, bosszúvágya elvakította, s a külföldi magyarság képviselői közül Szlovákiában csak a Magyar Közösség Pártjával állt szóba. Orbán emberei csak velük találkoztak, csak azt támogatták – miközben a Most-Híd az erősebb, amelynek ráadásul – az MKP-vel szemben – parlamenti képviselete is van. Egyrészt ez nem civilizált viselkedés (no de tudjuk, a Fidesz és a civilizáltság ez két külön dolog), ám ráadásul nem is hatékony, hiszen épp azokkal nincsenek beszélőviszonyban, akiknek tényleg van némi befolyásuk a szlovák politikára. S hogy mi magyarázza ezt az öngyilkos Fidesz-politikát, ezt a gyűlöletet? Hát az, hogy a Most-Híd nem kizárólagosan magyar, hanem magyar-szlovák párt: hogy próbál hidakat kiépíteni a többszégi nemzet, a szlovákok felé, hogy az ő politikusaikat, szavazóikat is a pártba várja, hogy a szlovákokkal közösen akar fellépni a magyarság érdekében. De hát mi ezzel a baj? Hisz épp ez a természetes! A külföldi magyarok önmagukban, bezárkózva semmit sem tudnak elérni, szövetségesekre van szükségük a többségi nemzetből: a szlovákokból, románokból, stb. Egy felelős magyar kormánypolitikának épp ezt a kiegyezést, ezt a szövetségkötést kellene támogatnia teljes erejéből! Ehhez képest mit látunk Orbánéknál? Hát amit már megszokhattunk: a gyűlölködést, a hazudozást és a teljes kudarcot!
