Orbán Viktor kormányfő pénteken a Kossuth Rádió 180 perc című műsorában kifejtette: 2010-ben egy pénzügyileg csődbe ment oktatási rendszerrel és a magyar gyermekek folyamatosan romló teljesítményével kellett szembenéznie a kormánynak. "Oda nem szabad visszamenni, ahonnan elindultunk. (...) Mindenképpen változtatni kellett, szerintem jó irányba indultunk el" – mondta.
- Világossá kell tenni, hogy a 2010 előtti oktatási rendszer teljesen kudarcot vallott, ezért ahhoz visszatérni nem lehet - mondta Kovács Zoltán kormányszóvivő csütörtök este az M1 aktuális csatorna műsorában. A szóvivő hangsúlyozta: azok a "katasztrofális" eredmények, amelyek a 2010 előtti időszak oktatási rendszerére voltak jellemzőek, nyilvánvalóvá tették a kormányzat számára, hogy változtatni kell.
No most ez a két kijelentés természetesen SZÍNTISZTA HAZUGSÁG – olyan hazudozás, amit a fideszesektől már megszokhattunk! Ugyan mondja már meg Orbán, milyen konkrét adatokkal tudná alátámasztani azt, hogy 2010 előtt az oktatási rendszer pénzügyileg csődben volt? S most, miután Orbánék százmilliárd forintokat vontak ki az oktatásügyből, hogy inkább stadionokat építsenek, no meg a pénzt saját maguk gazdagodására költsék, most miért is van jobb helyzetben az oktatási rendszer? Nem sorolom a teljesen hibás lépéseket, az átalakítás kudarcait, épp elégszer olvashattuk ezeket az elmúlt napokban… A magyar gyerekek folyamatosan romló teljesítményéről beszél? Akkor hát ezek szerint amióta ők vannak hatalmon, s az ő politikájuk érvényesül, talán javult a helyzet? Dehogy, sőt! Az összes PISA-kutatás szerint egyre csak romlik a gyerekek teljesítménye! Szóval ezen a téren is teljes kudarc az orbáni politika. Ehhez képest van képe az ország nyilvánossága előtt össze-vissza hazudozni – s az interjú készítője meg olyan szolgalelkű, hogy még véletlenül sem mer visszakérdezni, hogy „miniszterelnök úr, ez nem igaz: ugyan mondjon már tényeket az állításai alátámasztására!” (Bár kétségtelen, hogy egy ilyen közbevetés miatt a közmédiában bárki elveszthetné állását: kényelmetlen kérdést feltenni Orbánnak? Hát hogy képzeli? Orbán az ilyesmit nem szereti, s meg is torolja: így hívták haza tavaly ősszel az MTI egyik brüsszeli tudósítóját, Kárpáti Jánost, s utána egy hónappal még ki is rúgták, ráadásul a feleségével együtt…)
Kovács Zoltán szerint a 2010 előtti oktatási rendszer teljesen kudarcot vallott? De hát itt is az a kérés: ugyan mondjon már konkrétumokat! Próbálja ezt a hazugságot valamivel alátámasztani! S az is érdekelne, hogy szerinte ugyan miért jobb a mostani a helyzet, mint a 2010 előtti? Jobb teljesítményt mutatnak a gyerekek, jobban felkészítik őket az életre, mint korábban? Nem. Jobb a tanároknak? Nem. (Orbánék állandóan a fizetésemeléssel jönnek – de egyrészt a szocialista kormányok alatt ennél jóval nagyobb, egyszeri 50 százalékos emelést kaptak, másrészt a Fidesz-kormány a mostani fizetésemelés fejében jócskán megnövelte a tanárok terheit, munkaidejét. Ha valaki 8 óra munkáért kap mondjuk 100 ezer forintot, majd megemelik a fizetését 120 ezerre, de eközben 8 helyett 12 órát kell dolgoznia, akkor az nem fizetésemelés, hanem csökkentés! Ne dőljünk már be a fideszes hazugságoknak, hanem használjuk a józan eszünket!) Hatékonyabb lett az oktatói munka? Nem. Hiszen a tanároknak immár milliónyi teljesen felesleges, bürokratikus feladatot kell elvégezni az oktatás mellett. Jobb lett az iskolák helyzete? Nem. Az igazgató immár semmiben sem dönthet, még a krétát is a tankerületi igazgatótól kell igényelni. S még sorolhatnám…
De a további felsorolás helyett inkább nézzük, hogy hozták létre Orbánék ezt a torzszülöttet, a közoktatás általuk átalakított, teljesen működésképtelenné tett új rendszerét! A most következő sorok egy 2014 elején készült, az Orbán-kormány első 4 évének botrányait elemző (s még megjelenésre váró) könyvből származnak, s értelemszerűen a 2010-2014 közti helyzetet jellemzik: azaz A KEZDETET!
Mottó: "Az a munka, amit elvégeztünk, kiállja a próbát, tiszta lelkiismerettel nézhetünk a választóink szemébe" - hangsúlyozta Lázár János. (2014. január 16-án egy lakossági fórumon)
2013. január elsejétől állami fenntartásba kerültek a települési önkormányzatok iskolái – ezentúl az oktatás terén mindent egy bürokratikus óriás, a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (KLIK) irányít. A következmény: óriási káosz. Senki nem tudta, ki miért felel? Súlyos napi gondok támadtak, hiszen egy iskola működése számtalan apró, hétköznapi lépésből áll. Addig minden egyértelmű volt, a rendszer évtizedek óta működött. Az új szisztémát viszont lóhalálában vezették be, az új tankerületi igazgatók gyakorlatilag egyetlen kérdésre sem tudtak választ adni. Ráadásul Orbánék egy sajátos kettősséget hoztak létre (nyilván azért, mert az oktatásügy teljes működtetésének összes költségét az állam nem akarta magára vállalni: noha elvették tőlük az iskolákat, azért fizessenek az önkormányzatok is). Így tehát az oktatással kapcsolatos kiadásokat és a tanárok bérét az állam állja, de az épület működtetését és a technikai dolgozókat továbbra is az önkormányzat finanszírozza. Ennek megfelelően akkor vajon kinek kell fizetnie a krétavásárlást? Utasíthatja-e az igazgató a gondnokot a hó eltakarítására? Hisz más és más szervezet alá tartoznak. Ha a takarítónő nem takarít rendesen, kérheti-e őt az újabb felmosásra, vagy próbáljon az önkormányzathoz fordulni, hogy onnan szóljanak a takarítónak? Ha kitörik egy ablak, az iskolának immár nincs házipénztára, nem tudja egyszerűen kicseréltetni az üvegtáblát – jön a levelezés a tankerületi igazgatósággal, s közben a gyerekek télen megfagynak. Szóval számtalan olyan helyzet alakult ki, amit a szakértők mind előre láttak, s amire mind figyelmeztettek: de az Orbán-kormány szokás szerint mit sem törődött a szakmai ellenvetésekkel.
2013. januárjában késtek a tanári fizetések is. Majd pedig kiderült: azokon a településeken, ahol az önkormányzat addig adott cafeteriát (béren kívüli juttatásokat, például étkezési jegyet) a tanároknak, ilyen egyelőre nem lesz. (Azután pedagógusnapra sikerült „megajándékozni” őket – de még ekkor sem kapott ilyen juttatást minden tanár.) Szóval erre sem készült fel a KLIK az új rendszer kezdetére. Ennek ellenére Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár 2013. január 8-i évadnyitó sajtótájékoztatóján sikertörténetnek nevezte az átállást. Hát tényleg…
Mire nagy nehezen, hónapok alatt kezdtek rendeződni a dolgok, s kitalálták, hogy miként lehet egyáltalán minimális szinten működtetni az átalakított közoktatási rendszert, jött az újabb válság: 2013. szeptemberétől ismét komoly változások léptek életbe, s imét csak teljesen átgondolatlanul. Az első és az ötödik évfolyamokon bevezették az etika- és vallásoktatást: minden diáknak kötelezően vagy egyik, vagy másik órán részt kell vennie. Csakhogy etikatanárok nem voltak: gyorstalpaló tanfolyamokon, 60 órás felkészítőkön „képezték ki” őket. Az egyházak pedig folyamatosan panaszkodtak, hogy a kötelező vallásoktatással kapcsolatban semmi sem tisztázott (honnan lesz elég tanár, ki fizeti őket, stb.) – sőt, kiderült, hogy eredetileg az egyházak óva is intették az Orbán-kormányt e lépés gyors, megfontolatlan bevezetésétől. Hiába.
Azután itt volt a napi, kötelező testnevelés: ez már 2012. szeptemberében megkezdődött az első és ötödik évfolyamokon, s most újabb évfolyamokra terjedt át. Csakhogy már 2012-ben sem volt elég tornaterem az iskolákban: volt olyan hely, ahol a gyerekek a tornaórákon rendszeresen az egyik szülő közeli kertjébe vonultak át, hogy ott futkározva „vészeljék át” a 45 percet. Na de ha esett az eső? Orbánék természetesen itt sem törődtek azzal, hogy vajon megvalósítható-e az elképzelésük?
Azután 2013 tavaszán kiderült, hogy hirtelen az addiginél sokkal több elsőst kell befogadni az iskoláknak. Miért? Mert az Orbán-kormány 2011-ben elfogadott új köznevelési törvényében kimondták: a hatéves gyerekeknél a szülők nem halaszthatják az iskolábalépést, függetlenül attól, hogy vajon iskolaérett-e a kisfiú vagy kislány. Így azután 2013-ban a korábbinál mintegy 25 százalékkal több elsőst akartak beiratni a szülők, akiknek sok helyen több órás sorokat kellett végigállniuk úgy, hogy az utolsó pillanatig nem tudták: sikerrel járnak-e, vagy mehetnek egy másik, távolibb oktatási intézménybe. Orbánék – noha saját maguk szavazták meg az új rendelkezést – másfél év alatt sem döbbentek rá, hogy ennek milyen következménye lesz. S amikor már saját szemükkel láthatták, hogy mit tettek, gyorsan a legrosszabb lépéssel reagáltak: a parlamenttel felemeltették az osztályok engedélyezett létszámát 27-ről 32-re. Pedig köztudomású, hogy minél több a diák egy osztályban, annál kevésbé tud a tanár velük személyre szabottan, célzottan, hatékonyan foglalkozni…
S persze bevezették az új nemzeti alaptantervet: egy teljesíthetetlen, emiatt az iskolábajárást megkeserítő, a gyerekek kedvét a tanulástól elvevő célgyűjteményt. Csak egy példa: az általános iskolában az ötödik osztályban kezdik meg a történelem oktatását, ekkor kellene megszerettetni a gyerekekkel ezt a tantárgyat: időt szánni a dolgok megértetésére, a kis ötödikesek szellemi szintjén, sokat mesélve, játékokat kitalálva oktatni. Ehelyett az új alaptanterv a tanítás felgyorsítását követeli: ötödikben a korábbi tanmenet helyett (amikor az egyetemes történelem a római birodalom bukásával zárult, a magyar meg a honfoglalással) az új célok szerint el kell jutni a középkor közepéig (azaz kb. plusz nyolc évszázad), a magyar történelemben meg az Árpád-ház végéig. Hogy így semmire sincs elég idő, hogy a tanárok kénytelenek lóhalálában leadni az anyagot? Nem baj. S ha a gyerek nem érti? Ha emiatt megutálja, s nem fogja tanulni? Orbánéknak ez sem számít… A tanár viszont nem ellenkezhet, mert újra a nyakára küldik a tanfelügyelőket.
Az iskolásoknak (s szüleiknek) egyébként sok más szempontból is csak újabb megpróbáltatásokat hozott a Fidesz-kormány reformja. A gyerekeknek délután 4-ig bent kell maradniuk az iskolában (a szülőnek kell kérvényeznie, hogy előbb elmehessen, mert mondjuk különórára vagy edzésre jár – s az igazgató ezt vagy jóváhagyja, vagy nem.) S aki mégsincs a suliban, s nem tudja „hitelt érdemlően” bizonyítani, hogy elengedték, az mehet a bíróság elé: mint az a 15 éves diák, akit a rendőrök egy zalaegerszegi bevásárlóközpontban igazoltattak. Ő saját magának készített a szülők nevében igazolást a hiányzásáról, de a rend őrei nem hittek neki, s visszakísérték az iskolába, ahol kiderült az igazság. Gondolhatnánk, kapott egy intőt és kész: ez egy mindennapos diákcsíny… De nem: az új Orbán-rendszerben nyilván már az összes bűnözőt (így a korrupt kormánypárti politikusokat) is mind rács mögé dugták, s már csak a „diákbűnözéssel” kell leszámolni – a zalaegerszegi rendőrkapitányság ugyanis azzal fordult a helyi ügyészséghez, hogy a tettest állítsák bíróság elé közokirat-hamisítás bűntettének gyanújával!!!!
Orbánék azután a tankönyvellátást is államosították: így azután míg korábban a különböző tankönyvkiadó cégek minden probléma nélkül kiszállították évkezdésre a könyveket az iskolába, most számos olyan hely volt, ahol még októberben sem volt meg mindegyik tankönyv. S a nagy „sikeren” felbuzdulva az Orbán-kormány 2014-től a tankönyvkiadást is saját kezébe akarja venni, csak az általa jóváhagyott tankönyvek (évfolyamonként és tantárgyanként mindössze 2 könyv) tanítását engedve: képzelhetjük, ez is milyen sikeres változás lesz…
S végül: 3 év ígérgetés után 2013 szeptemberében megemelték egy kicsit a tanárok fizetését. De ezt is milyen előzmények után? Előző évben, amikor a tanárok zúgolódtak, hogy már megint elhalasztották a kormányzat által ígért emelést, Gíró-Szász András kormányszóvivő Az Este 2012. október 5-i adásában azzal reagált, hogy "amikor nagy vihar van a tengeren, akkor azt is értékelni kell tudni, hogy ha valaki kikötőbe vezet minket, s nem biztos, hogy éppen konyakot kell rendelni." Mintha a tanárok olyan jól élnének, hogy már csak a konyak hiányzik nekik… Az LMP ellenzéki párt rögtön figyelmeztette is : “ míg Giró-Szász András milliós jövedelme havi 21 500 forinttal nő 2013-ban, a pedagógusok jövedelme a kormányváltás óta 15 százalékkal csökkent. Nemhogy konyakra, élelemre alig futja már nekik.”
No jó: ilyen előzmények után 2013 szeptemberében végre mégis kaptak béremelést a pedagógusok. De messze nem annyit, mint amit eredetileg ígértek nekik – s emellett fizetésük az ezt megelőző legutóbbi, 2008-as béremelés óta közel 32 százalékot vesztett értékéből, azaz 2013-ban csak azt kapták vissza, amit az elmúlt 5 évben elvesztettek. Azaz valódi, reálértéket tükröző emelés nem is volt – csak hogy tisztán lássunk az ügyben!!!
S még a nominális emelés is csak átlagban értendő, miközben az érem másik oldalaként munkaidejük jócskán megnőtt, addigi pótlékaikat pedig elvesztették. Így bizony jócskán voltak olyanok, akik októberben még abszolút összegben is kevesebbet vittek haza, mint korábban. Mások meg nem kaptak semmit: a technikai dolgozóknál például nem hogy emeltek volna, de még csökkent is a fizetésük. Gondolhatjuk, milyen jó hangulat alakult ki ezek után az iskolákban…
S eközben nem csak a kormányszóvivő, de az oktatási kormányzat is megalázta őket: a „fizetésemelési” papírral együtt alá kellett írniuk egy szövegrészt is, miszerint egyúttal vállalják a Nemzeti Pedagógus Karba való belépést. Ez utóbbit a kormányzat akarja létrehozni – nyilván azért, hogy az ellenkező szakszervezetek helyett legyen egy „kezesbárány” oktatási szövetség, amely majd mindent elfogad, amit Hoffmann Rózsáék kitalálnak. Ha valaki nem írta alá a belépést is tartalmazó fizetési besorolási papírt, akkor az illető esetéről az igazgatónak hivatalos jegyzőkönyvet kellett készítenie, s továbbküldeni a tanügyi igazgatóságnak: hát képzelhetjük, hányan merték ezt megkockáztatni…
S végül még egy botrányos ügyről muszáj beszélni: az Orbán-kormány az elmúlt években átalakította a szakképzés rendszerét, a teljes óraszám egyharmadában korlátozva a közismereti tantárgyak tanítását. Azaz drasztikusan csökkentették a magyar, matematika, társadalom- és természetismeret, valamint idegen nyelv oktatását: ezeket mindössze heti néhány órában tanulják majd összesen, s így egyáltalán nem lesznek képesek később, már munkásként a továbbképzésre, saját szakmájuk új és új ismeretanyagának elsajátítására. A szakértők szerint a szakképzés tömegével fogja kibocsátani a munkaerőpiacon helytállni képtelen fiatalokat, akikre hosszú távon a biztos munkanélküliség vár. Azaz miközben Orbán nagy hangon szónokol arról, hogy „nem minden diploma ér fel egy jó szakmával”, s hogy „munkaalapú gazdaságot kell létrehozni”, az Orbán-kormány ennek épp az ellenkezőjét csinálja!
De miért? Mi az oka ennek a pusztításnak, hogy Orbánék még a közoktatást, az ország hosszú távú sikerének legfőbb felelősét is tönkreteszik?
A Fidesz-kormányzat azt állítja, hogy egy olyan közoktatást örökölt, ami anyagilag és szellemileg is romokban hevert – de ez persze nem igaz. Mint a Népszava írta, Magyarországon 4-5 milliárd forintot költöttek évente iskolafelújításra a rendszerváltás óta eltelt évek során – ám a szocialista kormányzat tárcavezetőjének, Hiller Istvánnak minisztersége idején, az utolsó évben már 130 milliárd forint értékű felújított iskolaépületet adtak át. Ennyit az anyagi tönkremenetelről. Az oktatás eredményességét pedig jól mutatja az úgynevezett PISA-felmérés: a 2000-es szerint a magyar fiatalok a legfontosabb képességek tekintetében a sereghajtók között voltak Európában. Erre reagálva a 2002-től hivatalba lépett szocialista kormányok különböző oktatási reformokat vezettek be. 2009-ben készült egy újabb felmérés, amelyben éppen annak a korosztálynak a tudását vizsgálták, mely már a reformok szellemében tanult. Eredmény: immár minden téren meghaladtuk az európai átlagot. S hogy lássuk az Orbán-kormány hatását is: vajon mit mutatott az újabb, 2013-as PISA-felmérés? Hát azt, hogy a magyar diákok ismét rosszabbul teljesítenek: matematikában például jelentősen, 13 ponttal esett vissza teljesítményük a korábbi felméréshez képest.
Tehát az Orbánék által emlegetett „rossz örökség”, amin javítani kellett, ebben az esetben is hazugság. Mint ahogy teljesen hamis a másik, általuk emlegetett érv is, hogy a különböző települések között hatalmas különbségek voltak az oktatás finanszírozásában (az egyik falu sokat szánt erre, a másik keveset), s ezt csak az egész rendszer államosításával lehetett orvosolni. Csakhogy a ráfordítások és a tanulási eredmények között nincs közvetlen kapcsolat! Attól, hogy az egyik iskolát évente festik ki, a másikat meg csak 10 évente, sem a tanárok munkája nem lesz hatékonyabb, sem a tanulók eredményessége nem fog nőni. Jellemző egyébként, hogy egy felmérés szerint a tanároknak mindössze 2 százaléka véli úgy, mint Orbánék, azaz hogy az oktatás színvonala biztosan javulni fog az államosítás után. Ez persze nem akadályozta meg Hoffmann Rózsát abban, hogy 2013. január 2-án a Magyar Nemzetben kijelentse: „nyugodtan, jó lelkiismerettel állíthatom, hogy a szülők, a tanárok és a szakmai szervezetek többsége támogatja, mi több, igényli a köznevelési és a teljes oktatási rendszer megújulását.”
Úgyhogy beszéljünk inkább a valós okokról. Egyrészt arról, hogy Orbánék a valóságban nem növelni, hanem csökkenteni akarják az oktatásra fordított pénzeket, s ezt úgy tudják megtenni, ha közben mindent átszerveznek, átalakítanak, s a nagy káoszban immár semminek nem lehet a nyomára bukkanni. A Fidesz-kormány által elfogadott gazdasági program, a Széll Kálmán terv 2 egyértelműen megírta: hosszú távon az oktatási költségeket Magyarországon a GDP arányában 4,3-ról 3,9 százalékra kell csökkenteni. S például a felsőoktatásban már most egészen egyértelműen látszik is ez a folyamat…
A másik ok pedig maga Orbán Viktor, aki a jelek szerint a saját kiskorában tapasztalt oktatási rendszert, a központosítást, a „mindent egy akarat mozgat” szemléletet akarja visszahozni, mit sem törődve azzal, hogy közben a világ gyökeresen átalakult. (Hogy mást ne mondjak: internet, mobiltelefon, számítógépek – ugyan hol voltak ezek a hetvenes években?) Úgyhogy tudnunk kell: az oktatásügy átalakításáért nem csak Hoffmann Rózsa és felettes minisztere, Balog Zoltán a felelős, nem csak az ő bűnük mindaz, ami történt, hanem leginkább Orbán Viktoré. Ennek kapcsán írta a Népszabadságban Ónody-Molnár Dóra: „az iskolafenntartó-Frankenstein életre keltése Orbán Viktor álma volt. Ő akarta, hogy az oktatásban minden egyetlen központ alá tartozzon. Ő akarta ezt az átalakítást néhány hónap alatt áterőszakolni. Ő a felelőse tehát annak, hogy a sebtében összetákolt intézményfenntartó maga alá temeti a magyar közoktatás jelentős részét.
Nem mondhatja, hogy ezt nem lehetett előre látni. Minden szakértő látta előre, még a saját pártjában is. Az szintén az ő felelőssége, hogy olyan embereket nevez ki mindenhova, akik nem mernek neki ellentmondani, amikor megalomán terveit előterjeszti. Ennek a kontraszelekciónak a következménye Hoffmann Rózsa vagy Marekné Pintér Aranka. Mert aki csak felveti, hogy „te Viktor, nem lesz ám jó ilyen rövid idő alatt, mindenféle modellezés, háttérszámítás nélkül államosítani az összes iskolát, ráadásul a tanév kellős közepén”, az vagy marginalizálódik, vagy díszalelnök lesz belőle. Az orbáni személyi politikának ez a lényege: maradnak azok, akik nem kérdeznek, csak végrehajtanak.
Így történhet meg, hogy a tanévkezdés napján tucatnyi iskolának nincs igazgatója, gyerekek tízezreinek nincs tankönyve, a kötelező délutáni iskolának nincs oktatási tartalma. A lojalitás önmagában nem működtet fontos gépezeteket… Az államosított oktatási rendszerrel nem az a baj, hogy Hoffmann Rózsáék rosszul működtetik, hanem az, hogy nem lehet jól működtetni.”
Márpedig új alkotmányt lehet gyorsan írni, a törvények kijátszásával megszerzett vagyont vissza lehet követelni, s az Alkotmánybíróság hatalmát is vissza lehet adni – no de az oktatás egy olyan rendszer, ahol a károkat csak lassan, évek alatt lehet helyrehozni. Ezért azután Balog és Hoffmann mindenképp a főbűnösök között vannak az Orbán-rendszer pusztításaiban – de az igazi tettes maga a névadó, Orbán Viktor.
