Semmifajta korrupciót nem tűrök el – mondta Orbán Viktor kormányfő (s egyben a hétvégi pártkongresszuson a sztálini időket is megszégyenítő, 99,9 százalékos eredménnyel újraválasztott Fidesz-elnök) kedden a parlamentben – s eközben nem szakadt rá a mennyezet!
A vakmerő (s velejéig hazug) kijelentés alátámasztására azt hozta fel, hogy „megnézte az ország leggazdagabb embereiről készült nyilvános rangsorokat, s az első 10 között nem talált fideszest, pedig tizedik éve kormányozzák az országot”. Tényleg? Már az sem igaz, hogy az első 10 között nincs fideszes: hiszen Széles Gábor, a Békemenetek egyik fő résztvevője, s a két Fidesz-párti médium, a Magyar Hírlap és az Echo TV tulajdonosa az első ötben van, s a legutóbbi, 2015 májusi rangsorban Simicska is a 10. helyen szerepelt, miközben egészen a közelmúltig ő a Fidesz legfőbb oligarchája, Orbán kebelbarátja volt. Ráadásul aki a 10-ben akar maradni, annak mind-mind ki kell egyeznie a Fidesszel, gesztusokat, szolgálatokat kell tennie Orbánnak, mert különben megnézheti magát. (ld. Simicska vesszőfutása az elmúlt hónapokban – vagy például Csányi esete, aki elvállalta az MLSZ elnöki posztját, csak hogy a tűz közelében maradhasson.)
De nem is ez a lényeg, hanem inkább az, hogy a Fidesz-közeli politikusok, üzletemberek az Orbán-éra alatt szédítő sebességgel gazdagodnak, miközben az ország többi része rohamosan elszegényedik. Lehet, hogy Andy Vajna, Habony Árpád, Mészáros Lőrinc még nincs a leggazdagabb 10-ben, de viharos sebességgel közeledik ehhez a kategóriához – s mind-mind az állam jószívűségének, azaz Orbán és a Fidesz segítségének köszönhetően teszi ezt. Hiszen mi derült ki például a héten? Az állami Eximbank adott pénzt Vajnának a TV2 megvásárlására, méghozzá nem is keveset: 6,72 milliárdot. Az állam pénzéből (azaz a mi pénzünkből, kedves adófizető társaim) gazdagszik tovább. Ilyen konstrukcióban, a más pénzén mi is megvehettük volna a Tv2-t! Csak épp mi nem tartozunk Orbán bizalmasai közé, nálunk szóba se jöhetne, hogy az Eximbank fedezze a saját gazdagodásunkat.
Vagy nézzük Mészáros Lőrincet, aki nemrégiben azt nyilatkozta a heti Válasznak: gazdagodásában bizonyára szerepet játszott „a Jóisten, a szerencse és Orbán Viktor személye”. Nos Mészáros – aki 10 éve még egyszerű gázszerelő volt – ma már 6,9 milliárd forintos vagyonnal rendelkezik, s ezzel a semmiből feljött immár a 88. leggazdagabb magyar posztjára. S ahogy a dolgai mostanság mennek (útépítési tenderek nyerése, hiszen a Simicska-féle Közgép helyett immár ő az egyik új „kiválasztott”, no meg az új és új földterületek megszerzése), lesz ő még ennél is gazdagabb!!!
S azután nézzük magát Orbánt! Micsoda hatalmas különbség van közte, s mondjuk Gyurcsány között ezen a téren is. Gyurcsány még nem politikusként, hanem egyszerű üzletemberként szerezte vagyonát, azaz nem saját hatalmi pozícióját, tisztségét, befolyását használta fel a maga érdekében. Orbán viszont soha életében nem dolgozott, mindent, amivel rendelkezik, a politikusi, s a miniszterelnöki posztjának köszönhet: azaz a mi adóink finanszírozzák az ő jólétét! Gyurcsány annak idején, miniszterelnökként még a fizetését sem vette fel, hanem jótékonysági célra adta – Orbán viszont a felesége cégének tanácskozásán képes volt kijelenteni, hogy noha ő a miniszterelnök, semmi baj nincs azzal, ha nyernek állami támogatást (azaz Orbán beosztottjai a saját főnökük érdekeltségénak adják az állami pénzt, a mi pénzünket), „csak ne mi nyerjük a legtöbbet”. Hát szép… S vajon mi lehet az oka, hogy az előbb emlegetett Mészáros nemrégiben megvett egy homokbányát Orbán apjától, amivel még évekig semmit sem tud kezdeni, mert a bányászatot továbbra is az Orbán-cég folytatja ott? Miért fizet valaki pénzt azért, amiből semmi haszna? Csak nem így juttat vissza némi pénzecskét (jó néhány milliót) Orbánéknak, meghálálva, hogy közben ő a miniszterelnök jóvoltából egyre gazdagabbá válik? Mészáros stróman lenne, aki titokban Orbánék számára gyűjti a vagyont? Ez magyarázná fantasztikus szerencséjét, viharos gazdagodását? Egy kormányváltás után ezt, s az összes többi gyanús ügyletet is ki kell majd vizsgálni, hogy az ilyen pénzek visszakerüljenek az államkasszába, s végre ne a fideszes politikusok életszínvonalának emelését finanszírozzuk az adóinkkal.
Orbán egyébként parlamenti felszólalása során nem csak ebben hazudott. Azt állította, hogy „Gyurcsány miniszterelnöksége idején a kormányfő felesége elnökhelyettesként irányította az uniós források felett őrködő hivatalt.” Most akár el is viccelhetnénk a dolgot (tényleg, az elnökhelyettes irányította? Nem az elnök?), de legyünk komolyak: úgyhogy mondjuk ki egyértelműen, hogy ez nem igaz. Amikor Gyurcsány miniszterelnök lett, a felesége – bár erre jogszabály nem kötelezte – lemondott a posztjáról. Itt is mekkora a különbség a mostani rendszerrel szemben: a fideszes politikusok rokonsága bezzeg nem érez ilyen erkölcsi kényszereket, simán beül a minisztériumi vezető posztokra, nyeri az állami földpályázatokat, kiveszi részét a trafikmutyiból. Azután itt van még egy Orbán-hazugság: hogy úgymond Gyurcsány cége 2007-2008-ban olcsóbban vásárolhatott áramot más vállalkozásoknál. Csakhogy sok más cég is ugyanebben a cipőben volt, s nem véletlenül: ennek a konstrukciónak ugyanis az volt a lényege, hogy vészhelyzet esetén, ha mondjuk zavarba kerülne a lakossági áramellátás, őket kapcsolják le először, náluk szűnik meg a szolgáltatás. Ezt a kockázatot kompenzálta az olcsóbb ár – s nem csak Gyurcsány cégénél…
S végül még egy Orbán-közlés a keddi napról: „nem vagyok hajlandó Romániát csinálni Magyarországból”. Ezt annak kapcsán mondta, hogy Romániában a korrupció ellenes ügyészség milyen komoly szerepet játszik az ilyen ügyek felderítésében, s még politikusokat is megvádol, őrizetbe vesz. Hát nem is csoda, hogy Orbán nem akarja követni a román példát: akkor ugyanis meglenne a kockázat, hogy számos fideszes politikus csuklóján kattanna a bilincs…
