Az idei március 15. eseményeinek van egy közös üzenete: megkezdődött Orbán Viktor végjátszmája, a miniszterelnök elindult a bukás felé.

Mire alapozom ezt?

Orbán Viktor fellépéseinek az elmúlt hat, vagy még inkább 22 évben, amióta 1994-ben végrahajtotta nagy köpönyegfordítását, s liberális politikusból hirtelen konzervatívvá (populistává) változott, van egy egyre erősödő jellemzője: mindinkább elszakad a valóságtól, magyarán egyre több dologban hazudik. E tekintetben nem hozott újdonságot a mostani március 15-i beszéd. Hogy csak egy elemet említsek: Brüsszel kényszeríti ránk a menekülteket? De hiszen Brüsszelben a tagállamok döntenek, a 28 ország állam- és kormányfői határozzák meg a követendő politikát. Vajon – saját bevallása szerint - nem épp Orbán, azaz az egyik tagállam vezetője „vétózta meg” pont egy hete azt a tervezetet, amiről az állam- és kormányfők a törökökkel tárgyaltak a menekültügy kapcsán? Hisz ez is ezt mutatja, hogy nem valamiféle ismeretlen brüszeli klikk, hanem a tagállami vezetők döntésén múlik minden. Akkor miért „Brüsszelt” támadja már megint Orbán? (Más kérdés, hogy az előbb említett vétóról persze azonnal kiderült, hogy Orbánék hazudtak: de ez nem a tagállamok döntéshozatali primátusát kérdőjelezi meg, hanem a magyar miniszterelnök és környezete szavahihetőségét…)

A tegnapi nap tehát nem Orbán hazudozásai miatt vált korszakhatárrá, hanem azért, mert vele szemben megjelent egy hatalmas társadalmi mozgalom, amely nem hajlandó elfogadni a félrebeszélést. A Kossuth teret betöltő tízezrek nem Orbánnak hittek, aki a menekülteket állította be a magyarságot fenyegető legfőbb veszélynek, hanem a saját szemüknek: annak, hogy nap mint nap tapasztalják, miként romlik az iskolák helyzete, hogy pusztulnak a kórházak, menekülnek külföldre az orvosok és az ápolók. Hogy látják, milyen hatalmas pénzeket tesznek zsebbe a kormányhoz közelállók (mondjuk az Andy Vajnák, a Habonyok, a Mészáros Lőrincek), hogy miként urizálnak fideszes-KDNP-s politikusaink (például Rogánék, Lázárék, s persze maga Orbán is, aki egész életét politikusként, azaz a mi adónkból élte, s közben rejtélyes módon egyre gazdagabbá vált…) – miközben a hétköznapi embereknek nap mint nap meg kell küzdeniük a megélhetésért. Hogy egyre többeknek jut eszébe: a magánnyugdíjpénztárak pénzének fideszes elrablása után vajon hogyan lesz nekem nyugdíjam? Miből fogok megélni öregkoromban? S tényleg: vajon miből fognak megélni azok, akik már évtizedek óta minimálbérre vannak bejelentve, s ennek megfelelően kapják majd a nyugdíjuk összegét is? Vagy a közmunkások százezrei (az értelmes munka megtalálását segítő továbbképzési programok helyett ezt találták ki Orbánék a munkanélküliek számára, csak hogy a statisztikákban büszkélkedhessenek, milyen jól sikerült csökkenteniük a munkanélküliséget…) A közmunkások havi bére már most is csak az éhenhalás elkerülésére elegendő: képzelhetjük, mennyit fognak kapni nyugdíjban… Miközben az Orbán által hanyatlónak mondott Nyugat egyik államában, Svájcban épp most vasárnap kezdődött meg a népszavazási kampány arról, hogy az emberhez méltó élet garantálására bevezessék-e a feltétel nélküli alapjövedelmet minden svájci számára, s a javasolt összeg havi 2500 frank, azaz 750 ezer forint!

Persze nem lehet kizárni, hogy a Kossuth téri megmozdulás végül nem vezet sikerre. Hogy a diákok, szülők, tanárok mozgalma kifullad, a kormányzat a szokásos „oszd meg és uralkodj” taktikájával kifárasztja őket, s a tervezett sztrájkok nem vezetnek eredményre. De akkor is: ezzel kiszabadult a szellem a palackból, az elégedetlenség szelleme, amit már nehéz lesz oda visszazárni. Hiszen vajon el lehet képzelni, hogy a társadalom megbékítése érdekében Orbán megtagadja az elmúlt hat év összes lépését? Gyökeresen megváltoztatja az iskolaügy rendszerét? Stadionok helyett az egészségügyi dolgozók bérére fordít százmilliárdokat? Visszaadatja Mészárossal és társaival az elmúlt években megszerzett hatalmas vagyont, hogy azt a köz javára fordítsák? Leváltja azokat a minisztereket, államtitkárokat és államtitkár-helyetteseket, a közmédia vezetőit, lemondatja saját politikustársait, akik végighazudozták a 2010 óta eltelt időt? Vagy – hogy a tanárok egyik tegnapi követelését említsem - kiáll a nyilvánosság elé, s bocsánatot kér az elmúlt hat évért? Ugyan!

Úgyhogy nem maradt neki semmi más az emberek manipulálására, mint a menekültügy. S ez a másik döntő ok, ami miatt szerintem Orbán a bukás útján halad: ugyanis immár ezen a téren sem számíthat győzelemre, bármit is állítsanak a kormányzat által fizetett századvéges, vagy nézőpontos „politológusok”. „elemzők”. Hiszen ahhoz, hogy továbbra is a menekültek veszélyével kábíthassa a magyarokat, Orbánnak szüksége lenne valamire: menekültekre! Méghozzá nagy tömegben: hogy legalább annyian jöjjenek a magyar határra, mint tavaly nyáron! Hogy lehessen rájuk mutogatni: íme, itt vannak a kapuinknál, már-már áttörik a kerítésünket, de én megvédelek benneteket!

Csakhogy – Orbán pechjére, de a magyarság nagy szerencséjére – a menekültválság nem ebbe az irányba halad! Először is ugyan hogy jutnának el a magyar határig a menekültek? Hiszen már a macedónok is kerítést húztak, oda sem tudnak átmenni a görög határon rekedt szerencsétlenek. S akkor még utána ott lenne Szerbia is! Másodszor: úgy tűnik, maga a szíriai válság is (aminek a menekültek legnagyobb részét köszönhettük) elindult a rendeződés irányába: hétfőn az oroszok bejelentették, hogy kivonják szíriai haderejük nagy részét, miközben Genfben megkezdődtek a béketárgyalások, magában Szíriában pedig immár hetek óta tűzszünet van, amit jórészt be is tartanak a szembenálló felek. Harmadrészt: minden emberi jogi aggály ellenére működőképesnek tűnik az a terv, amelyet Merkel német kancellár dolgozott ki a törökökkel, s amelyről a holnap kezdődő újabb EU-csúcson lesz szó: a törökök – persze egy csomó könnyítés fejében - megakadályozzák újabb menekültek tíz- és százezreinek átjutását Európába.

Szóval Orbán egyedüli fegyvere is kezd működésképtelenné válni. De OK, játsszuk el az ördög ügyvédjének szerepét, s tételezzük fel, hogy az előbbi 3 elem egyike sem igazolódik be, s idén ismét megjelennek a menekültek tízezrei a magyar határnál. Akkor vajon mi lehet a megoldás? Szemmel láthatóan a kerítés nem az (hisz csak úgy jöhettek ide, hogy áttörték a macedón kerítést.) Logikailag mindössze egy lehetőség maradna, a fegyverhasználat: de remélhetőleg még Orbán sem annyira elvetemült, hogy utasítást adna asszonyok, gyerekek lelövésére (s ha mégis, ezt az embertelen parancsot remélhetőleg nem hajtanák végre a magyar rendőrök és katonák – mert ha mégis, egyenesen mehetnének a Hágai Bíróság elé, emberiség elleni bűncselekmények vádjával, s persze Orbánnal együtt).

Ha tehát a menekültek már megjelentek a határainknál, akkor a kerítés – főleg ha már minden ország megépítette, azaz nincs kerülőút - egyszerűen működésképtelen. Nem véletlen, hogy Merkel, s Európa nyugati fele ehelyett arra törekszik: ne jöjjenek el a határainkig, maradjanak Törökországban. Ez az egyetlen lehetséges módszer, ami a siker reményével kecsegtet! S hogy ezért cserében Törökország is akar valamit, az teljesen természetes: hiszen így továbbra is rá hárul majd 2,7 millió szír menekült ellétásának gondja – egész addig, míg a szíriai helyzet rendeződésével az illetők haza nem térhetnek. Ha Orbán egy normálisan gondolkodó, felelősségteljes politikus lenne, akkor ezerrel támogatná ezt a megoldást. Különösen, hogy Magyarország számára – ellentétben az általa és beosztottjai által hirdetett hazugságokkal – ez nem jelentene semmilyen elviselhetetlen terhet. 1900 embert kellene befogadnunk! Ráadásul olyanokat, akiket előzőleg leellenőriztek az illetékes szervezetek, s bebizonyosodott róluk, hogy nincs semmi közük a terroristákhoz! Ez tényleg megvalósíthatatlan egy 10 milliós országban? Ahol már most is több tízezer arab él, teljes békében! De még ha néhány év alatt 10, vagy 20 ezren jönnének Magyarországra, az sem okozna nagy gondot!

Az a tény, hogy Orbán mindezt nem látja (vagy látja, csak épp saját belpolitikai érdekei, a lakosság uszítása végett elhazudja) mindenképp azt jelzi: immár eljutott abba a beszűkült tudatállapotba, amit mondjuk a Bukás című, nagy sikerű német filmben láthattunk. A youtube-on van egy csomó, a magyar valóságra aktualizált feldolgozás belőle: érdemes megnéznie, hátha magára ismer…