„A bevándorláspárti erők politikai bosszúra készülnek a magyar bevándorláspolitika miatt és hazánk uniós tagsági jogainak, szavazati jogainak felfüggesztéséért lobbiznak. Így újabb nyomást próbálnak gyakorolni a magyar kormányra, hogy adja fel mindazokat az intézkedéseket, amelyekkel sikeresen megvédte Magyarországot, miközben a brüsszeli bevándorláspolitika megbukott” -–közölte hétfőn a Fidesz-frakció egy közleményben, arra reagálva, hogy az Európai Bizottság jóváhagyta a magyar kormány demokráciaellenes politikája miatt kezdeményezett európai aláírásgyűjtés elindítását.
Nézzük egy kicsit közelebbről a fideszes kifogásokat: nem meglepő, de ezúttal is az fog bebizonyosodni, hogy minden szavuk hazugság. Tehát az aláírásgyűjtés (vagy annak „befogadása” – az EU-bizottság ugyanis ez utóbbit tette, mondván: jogi értelemben nem lehet megakadályozni a dolgot, az állampolgároknak joguk van akciót indítani ennek érdekében) politikai bosszú, mégpedig a bevándorláspárti erők részéről? De hiszen a kezdeményezők világosan megindokolták, miért akarják elindítani az akciót, s ezekkel az érvekkel fogják agitálni az embereket is, akik ennek alapján dönthetik el: csatlakoznak, vagy sem. Hogy hangzik az indoklás? „2010-es hatalomrajutása óta Orbán Viktor kormánya megsokszorozta az antidemokratikus, idegenellenes lépéseket, az olyan akciókat, amelyek ellentétesek a jogállamiság alapelveivel.” Ez az első mondat, de az alapérv. Utána folytatódik: „ez a helyzet képes kisiklatni az EU-t, legalábbis abban a formában, aminek lényege az EU-t létrehozó szerződés 2. cikkelyében megfogalmazódott. S ráadásul a magyar hatóságok által tanúsított. a bevándorlókkal szembeni, elfogadhatatlan bánásmód nyomán attól kell tartani, hogy az ilyen típusú akciók átterjednek más tagállamokra is, olyanokra, melyeknek demokratikus kultúrája még csak most alakul ki, s törékeny.”
Tehát szó sincs arról, hogy a kezdeményezés a bevándorlók magyarországi befogadását tűzte volna ki célul: a fő probléma Orbánék antidemokratikus politikája, a jogállamiság megsértése, valamint a menekültekkel szembeni embertelenségük. Mellesleg egy polgári kezdeményezés miért akarna „bosszút állni” Magyarországon? S miért mindig Magyarországon akarnak „bosszút állni” a külföldi „ellenségek”? (Lázár János miniszter a múlt heti sajtótájékoztatóján ugyanis hasonló szavakat használt, csak épp Paks kapcsán: szerinte „az Európai Bizottság lényegében megtámadta Magyarországot azzal, hogy minden ügyben, ami az asztalán volt, eljárásokat indított.” Mint mondta, bízik abban, hogy akik kudarcot vallottak a bevándorláspolitikában, leszerepeltek a bevándorlás megállításában, azok most nem állnak bosszút, s nem a sértődöttség és düh beszél belőlük, de nehéz a tucatnyi vizsgálatot ettől függetleníteni – így Lázár.) Szóval mi ez a mánia a fideszes vezetőknél, hogy bármi történjen, ami nekik nem tetszik, az mind-mind bosszú valamiért? A cseheken, a szlovákokon, a lengyeleken, de még a románokon és a bolgárokon is miért nem áll bosszút senki? Nem lehet, hogy Lázár, Orbán és társaik egyszerűen csak elvesztették valóságérzéküket? Hogy előbb-utóbb eljutunk oda, hogy immár a földönkívülieket is okolni fogják politikájuk kudarcaiért?
S még egy utolsó dolog: mi baja is van Orbánéknak azzal, hogy valaki aláírásgyűjtést indít a polgárok véleményének megtudására? Hát nem ugyanezt teszik Orbánék a maguk „nemzeti konzultációival”? Mint pl. most a menekültkvóta elutasításáért indított akciójukkal? Nem a polgárok véleményének megismerése a legfontosabb, nem ezen alapul a kormányzásuk? Mert ők úton-útfélen ezt hangoztatják… Vagy a Fidesznek csak akkor fontos az emberek véleménye, ha ugyanazt mondják, mint amit ők hallani akarnak?
Ezek után már csak három másik dologról szólnék röviden. Szintén hétfőn Rogán Antal, az újsüttetű miniszter a parlamentben kijelentette, hogy a menekültekre vonatkozó kötelező betelepítési kvóta veszélye továbbra is fennáll, Brüsszel továbbra is erőlteti a kényszerbetelepítést az EU-n belül. No most egyrészt a kényszerbetelepítés szó használata kissé erős (hogy mást ne mondjak: hazug), mert azt sugallja, mintha Brüsszel kényszerrel hozna bevándorlókat Euróbába. Miközben jönnek ők maguktól… Másrészt ugyanaznap reggel a kormányközeli civil szervezet, a CÖF egyik vezetője, ifjabb Lomnici Zoltán azt állította az M1 tv-ben (s ezt a kormányzati propaganda olyan fontosnak tartotta, hogy az MTI-vel külön hírben ki is adatta), miszerint „a kvótarendszer már a múlté, Magyarországnak nem kell a kényszerbetelepítésben részt vennie.” Kedves elvtársak? Nem kellene egyeztetni előbb? Hogy ne teljesen ellentétes dolgokat mondjunk? Különösen, hogy látható, más dolgokban azárt gőzerővel megy az egyeztetés: hiszen milyen furcsa véletlen, de Lomnici is épp ugyanazt a fogalmat, az emberekben félelmet keltő, őket a menekültek ellen fordító kényszerbetelepítést használta.…
Ugyanezen a témához tartozik, hogy a múlt hét csütörtökön Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának politikai államtitkára kijelentette: a magyar egészségügyben a migránsok esetleges letelepítése, ellátása egy teljes kórházi kapacitás felépítését, kialakítását igényelné, ami több tízmilliárdos költséget jelentene. S szerinte egy átlagos magyar ember egészségügyi ellátását alapul véve két év alatt kellene annyit költeni a bevándorlókra, mint az idei kórházi adósságrendezés.
No most Rétvári hazudozása helyett itt is próbáljunk a valóság talaján maradni. Az EU-tagállamok belügyminiszterei idén szeptemberben szavazták meg a kötelező kvótarendszert, azaz hogy a következő két évben 120 ezer, már az EU területén lévő menekültet telepítenének át más országokba: ebből Magyarországra mintegy 2000 ember befogadása jut. A majdnem 10 milliós Magyarországra 2000 ember jönne! Ezt interpretálja Kósa, Rogán és a többi fideszes vezető immár hetek óta úgy, mintha egy „szegednyi embert”, azaz több mint százezer bevándorlót hoznának letelepedésre Magyarországra – s mit sem számít nekik az igazság, hazugságaikat nap mint nap megismétlik. Ez a kétezer ember igényelné egy teljes kórházi kapacitás felépítését? Akkor ezek szerint Magyarországon 5000 kórház működik? (5000-szer 2000, ez adja ki a tízmillió embert.) Ráadásul a magyar lakosság egyre csökken, egy év alatt jóval többel, mint a hírekben szereplő, tervezett 2000 bevándorló: így tehát szó sincs új kórházak szükségességéről. S vajon arról nem tudnak a fideszes barátaink, hogy az érkező menekültek többsége fiatal, 20-as, 30-as éveiben járó ember, akik ennek megfelelően még elég jó erőben vannak (amit az is mutat, hogy egyáltalán meg tudták tenni gyalog a több ezer kilométeres utat – ugyan hány magyar lenne képes ezt utánozni), azaz korántsem igényelnek annyi egészségügyi ellátást, mint „egy átlagos magyar ember.”
S végül, hogy ne csak politikáról beszéljünk: szintén a múlt csütörtökön az MTI kiadott egy közleményt, amelyben két magyar „szakértő” próbálta cáfolni az Egészségügyi Világszervezet (WHO) minapi, nagy port felvert bejelentését a vörös húsok ártalmatlanságáról. „Szakértő” – írom, így idézőjelben. Mert az egyik aláíró szakállatorvos, toxikológus, igazságügyi szakértő, a másik meg állatorvos, ügyvéd, természetvédelmi szakmérnök. Nyilvánvalóan, amit ők mondanak, az teljesen hiteles, autentikus ebben a témakörben! Csakhogy ilyen alapon akkor én meg atomfizikus vagyok, meg tengerbiológus is, meg csillagász: mindenhez értek, mindenben szakértőként nyilatkozhatok. S a nyilatkozatomat nyilván meg is jelenteti az MTI, ezzel mintegy rangot kölcsönözve neki: ha már az MTI megírta, akkor biztos igaz lehet… No persze!
S ráadásul amiket írnak: csak legalább ne néznék hülyének az olvasót! Például azt állítják a közleményükben, hogy a tanulmány nem a WHO-tól származik, hanem a Nemzetközi Rákkutató Ügynökség (International Agency for Research on Cancer, IARC) dokumentuma. Csakhogy az IARC épp a WHO szervezete, mint azt bárki, aki tud angolul, az interneten egy másodperc alatt ellenőrizheti. No meg azt írják, hogy a WHO egy néhány nappal későbbi közleményben elhatárolódott az IARC álláspontjától: ez sem igaz, a hivatkozott közlemény ennek épp az ellenkezőjét mutatja.
