Lázár János, a Miniszterelnökséget irányító miniszter csütörtökön a szokásos heti sajtóértekezletén ismét meglepte hallgatóságát – leginkább azzal, hogy továbbra sem bír leszokni a hazudozásról.
Lássunk néhány konkrét példát!
A kormányzatnak az esetleges terrorakciók megelőzésére további eszközökre van szükség, ezt szolgálja az az új terrorellenes akcióterv, amelyhez az ellenzék hozzájárulását kérik – mondja Lázár. Pechjére azonban másnap (pénteken) Orbán Viktor kormányfő Washingtonban, a közmédiának nyilatkozva kicsit mást mondott: eszerint a magyar kormány már „megtette a szükséges intézkedéseket”. Hogy is van ez? Orbánék már meg tudták tenni a szükséges intézkedéseket? Akkor hát mi szükség újabb felhatalmazásra, újabb jogköröknek a kormány számára való átadására? Hiszen a szükséges intézkedéseket így is meg tudta tenni!
Ráadásul Lázár szerint a kormány a terrorfenyegetettség elhárítására csak azokat az eszközöket kéri, amelyek a nyugat-európai országokban a végrehajtó hatalom rendelkezésére állnak. Csakhogy itt is van egy kis probléma: a nyugat-európai országokban az ottani kormányok tisztelik a törvényeket, betartják azokat – így azután ha megkapják a jogkört valamilyen korlátozó lépésre, a lakosság többé-kevésbé biztos lehet benne, hogy azzal a kormányzat nem fog viszaélni, s tényleg csak akkor vezeti be, ha az szükséges. Magyarországon viszont a Fidesz-kormányzat elmúlt hat éve ennek épp az ellenkezőjére tanított meg minket: Orbánék semmibe veszik a szabályokat, ha saját érdekeik mást kívánnak. Soroljam? Visszamenőleges hatályú törvénykezések sora, az Alkotmánybíróság megfosztása döntési jogkörének jelentős részétől, a Klubrádió frekvenciahosszabbításának évekig való akadályozása, fontos törvények képviselők általi beterjesztése, csak hogy meg lehessen akadályozni az érintett szakmai körökkel való egyeztetést – vagy hogy egy közelmúltbeli példát hozzak, a vasárnapi nyitvatartásról szóló népszavazás mindenáron való megakadályozása, akár kopaszok bevetésével is. Szóval miért is kellene elhinnünk Orbánéknak, hogy nyugodtan adjunk nekik jogköröket az emberek jogainak korlátozására, mert ők bizony nem fognak visszaélni vele?
Más téma. Lázár közölte, Orbán Viktor csak Pukli igazgató bocsánatkéréses ultimátumát ítélte viccesnek, s a miniszterelnök pályafutása alatt soha nem minősítette tréfának a tiltakozásokat. Természetesen ez sem igaz. Emlékezzünk csak: 2011 júniusában a rendvédelmi szakszervezetek tiltakoztak az Orbán-kormány lépései, többek között a szolgálati nyugdíjak rendszerének átalakítása (az érintettek juttatásainak megnyirbálása) ellen, s képviselőik megbeszélést folytattak Orbánnal. Áttörés azonban nem történt (Orbán nem szokott engedni a szakszervezetek, s úgy általában a dolgozók, a hétköznapi emberek kéréseinek), s amikor a tárgyalások egyik résztvevője, Árok Kornél felvetette a miniszterelnöknek, hogy jöjjön ki ő is a Kossuth térre, a tiltakozók közé, s tartsanak ott közösen „szociális konzultációt”, akkor Orbán kijelentette: ezt a feladatot talán átadja a bohócügyi államtitkárának. Bohócügyi államtitkár? A tüntetők tehát bohócok? Mi ez, ha nem a tiltakozók kicsúfolása, Lázár úr?
Azután nézzünk még egy bejelentést. Lázár szerint Magyarországon jelenleg Soros György pénzéből azt akarják bebizonyítani, hogy az uniós pénzek elosztásában korrupció van, pedig ez nem igaz. (De igaz: ezt bizonyítják a nemzetközi kutatások, az amerikai kormányzati illetékesek megszólalásai, s az, hogy az EU százmilliárdokat tart vissza, nem fizet ki az uniós pályázati pénzek felhasználásával kapcsolatos gyanúk miatt.) Lázár szerint „ha ennyit érnek Soros György kormánnyal szemben felállított seregei, akkor érdemes lenne megfontolnia a le- és kivonulás lehetőségét.” Ugyan bizonyítsa már be, Lázár úr, hogy milyen pénzeket fizet Soros György a „kormánnyal szemben felállított seregeinek”? Egyáltalán hol vannak ezek a „seregek”? Mert mi itt, Magyarországon egyelőre csak a kormány által felállított, a Fidesz által pénzelt „seregekről” tudunk (lásd mondjuk a békemenetet, s az azt szervező Civil Összefogás Közhasznú Alapítványt, amiről 2013-ban a hvg.hu megírta: miután közzétette gazdálkodási adatait, kiderült, hogy 46,5 milliós évi bevételéből 40 milliót a Fidesz pártalapítványtól kapott adományként.) Ami meg Sorost illeti, nekünk vele kapcsolatban hirtelen az ugrik be, hogy még a rendszerváltozás környékén milyen jószívű volt a Fidesszel, milyen nagyvonalúan támogatta a fideszes vezetők (köztük például Orbán) külföldi tanulmányútjait, nyelvtanulását. Tényleg érdemes volt segíteni nekik, látjuk, milyen hálásak!
S végül még egy Lázár-bejelentés. „Sajnálatos, hogy ezt kell mondania, mert nagy tisztelője Rétvári Bence hősies munkájának, de nem tud a Klik megszűnéséről” – közölte a Miniszterelnökséget vezető miniszter. Ez nagyon érdekes, mert 10 nappal korábban (egészen pontosan március 22-én) Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának (mint köztudomású, ide tartozik az oktatásügy) parlamenti államtitkára az ATV Start reggeli műsorában jelentette be, hogy a Klik teljesen meg fog szűnni a nyáron. Akkor most ki mond igazat? S ami még fontosabb: ezentúl ugyan miért kellene elhinnünk akár egy szavát is bármely fideszes politikusnak, hiszen egy másik fideszes a jelek szerint néhány nappal korábban simán letagadhatja az egészet!
Természetesen a hazudozás mellett a mostani Orbán-kormány (s úgy általában a Fidesz-KDNP) politikusainak van épp elég más bűnük is: gondoljunk csak az agrárpanamára, a trafikmutyira, a demokrácia lerombolására, az egészségügy, az oktatás tönkretételére, saját maguk szemérmetlen meggazdagodására, miközben az ország nagy része egyre szegényedik, s még sorolhatnám! De azért a hazudozás súlyos probléma, s nem csak azért, mert rombolja a politikusok szavahihetőségét, a közélet erkölcsiségét. Emlékezzünk, mit is énekelt a Beatrice „A kétezredik év felé” című dalában?
Mert aki hazudik, az csal,
Aki hazudik, az lop,
Hazudni, csalni csúnya dolog!
Hát a Fidesz tényleg minden nap bizonyítja ezen sorok igazságát!
