Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető miniszter szokásos csütörtöki sajtótájékoztatóján többek között arról beszélt, hogy egy módosító javaslat ismét lehetővé tenné a hirdetéseket a villanyoszlopokon. Kifejtette: korábban szerették volna megóvni az autósokat, motorosokat, hogy bármilyen reklám elvonja a figyelmüket a vezetéstől, azonban a KSH adatai alapján nem találtak összefüggést a balesetek és az oszlopokra feltett táblák között, így belátják, hogy korábban rossz döntést hoztak.
Eddig az MTI-hír. S most nézzük, hogy miről is van szó valójában. A magyar kormány 2012-ben azt a döntést hozta, hogy az autósokat ne zavarják a vezetésben az oszlopokról lelógó reklámok. Ezért azután betiltotta ezt a hirdetési formát. Orbánék persze cáfolták, hogy mindennek köze lenne ahhoz, hogy az oszlopokról lelógó reklámok az akkor még a kormányfő kebelbarátjának számító Simicska Lajos legfőbb konkurensének érdekeltségébe tartoznak, azaz hogy e sajátos tiltással tulajdonképp Simicskát, az ő hirdetési cégeit akarják még jobb helyzetbe hozni – de hát a kormányfőnek és embereinek minden fronton való nyomulását látva ezt már akkor sem hitte el senki. (Mellesleg ez is micsoda egy pitiáner dolog: Simicska másik cége, a Közgép ekkor már sorra nyeri a közbeszerzéseket, sokmilliárdos nyereséget ér el. Ugyan mi szükség volt arra, hogy hatalmi szóval hozzák lehetetlen helyzetbe egy konkurensét? Hisz ez csak aprópénz Simicskának! S egyáltalán hogy jön ahhoz Orbán és kabinetje, hogy mindenbe beavatkozzon? Hogy egyik napról a másikra tönkretegye más emberek munkáját, életét! Ráadásul ugyanezt látjuk a trafikmutyiknál, a földosztási botránynál, mindenütt…)
No de térjünk vissza a hirdetőtáblákhoz. A villanyoszlopokon való hirdetésre szakosodott cég ezek után a tönk szélére jutott, tulajdonosa, a közismerten a baloldalhoz közel álló Bleuer István belefáradt a harcba, s idén tavasszal eladta cégét. No ki lett a vevő? Simicska időközben kiesett a pikszisből Orbánnál, ő tehát már szóba sem jöhetett. De szerencsére kormányfőnknek vannak még barátai, olyan emberek, akik vele együtt köpködik a szotyimagot a meccsek díszpáholyaiban, s akiket megéri támogatni. Persze hogy ilyen emberhez került a hirdetőcég: a vásárló az Orbán-közeli nagyvállalkozó, Garancsi István, a Videoton tulajdonosa. Sokan már ekkor sejtették, hogy a következő lépés az eddigi tilalom feloldása lesz: hiszen máskülönben ugyan miért vette volna meg Garancsi a csődközeli céget? S mit tesz Isten? Miközben az illetékes nemzeti fejlesztési tárca két hónapja még úgy nyilatkozott a Népszabadságnak, hogy a közlekedés biztonsági környezetében 2012-2013 óta nem állt be érdemi változás, így ők az oszlopreklámok tilalmának fenntartását tartják indokoltnak, alig egy hónappal Garancsi tulajdonszerzését követően a parlament gazdasági bizottsága mégis elérkezettnek látja az időt a szigorítás feloldására. Persze ezt is sunyi módon, egy törvénytervezetbe elbújtatva, képviselői indítvány útján, hogy ne kelljen róla egyeztetni. S immár a minisztérium is támogatta a lépést.
Szóval ismét csak itt van előttünk az Orbán-korszak lényege: hatalmi döntéssel tönkreteszünk valakit, hogy az ő tulajdonát megszerezhessük, s utána persze visszavonjuk a hatalmi döntést, hogy ezentúl mi gazdagodhassunk.
S mi erre Lázár reagálása a csütörtöki sajtótájékoztatón? A miniszter (aki korábban elég cinikusan, de legalább érthetően és őszintén elmondta, mi az ő alapelve: hogy akinek nincs semmije, az annyit is ér), közölte: a kormány hülyeséget csinált, amikor 2011-12-ben betiltotta ezeket a reklámokat. Azt azonban persze nem mondta, hogy akkor ebből levonják a szükséges következtetéseket, s mások életének tönkretétele miatt az a legkevesebb, hogy a kormányzati felelősök lemondanak tisztségükről, s kérik az ügyészséget, indítsák meg az ügyben a szükséges eljárásokat…
