Az Orbán-kabinet rengeteg pénzt ad az élsport, mindenekelőtt a labdarúgás támogatására. Részben a költségvetésből (azaz mindannyiunk befizetett adóiból), részben pedig a vállalatok társasági adókedvezménye (tao) révén: azaz hogy a cégek az adó egy részét nem a költségvetésbe fizetik, hanem sportcélok támogatására költik. Orbán szerint ez utóbbi megoldás nem számít állami támogatásnak – pedig dehogynem! Hiszen könnyen belétható, hogy ha a cégek ezt a pénzt is a költségvetésbe adnák, akkor nekünk, embereknek kellene kevesebb adót fizetnünk. Azaz a cégek adókedvezményét ismét csak velünk fizettetik meg. (S ez nem kis összeg: csak a magyar labdarúgást a tao révén 2011-2012-ben több mint 21 milliárddal segítették a vállalatok.)
De még ennél is jóval nagyobb, amit maga az állam, a költségvetés ad az élsport támogatására. Mint a Népszabadság megírta, a 2014-es költségvetésben sporttal összefüggő kiadásokra 104,1 milliárd forintot különítettek el, a pénznek több mint kétharmada stadionok, uszodák, sportcsarnokok építését és korszerűsítését támogatja. S itt a hangsúly a stadionokon van: erre 2014-ben 58 milliárdot ad az állam (2016-ig pedig összesen 203 milliárdot szánnának Orbánék e célra), miközben 2014-ben tornateremépítésre és tanuszoda-fejlesztésre csak 3-3 milliárd jut. Pedig ha már ilyen hatalmas pénzeket ad a kormány a sportra, talán ez utóbbiak lennének a fontosabbak. Hiszen hány gyerek lesz leigazolt, profi focista? Ellenben hányan járnak tornaórára, vagy hányan tudnának megtanulni úszni, ha lenne elég uszoda?
Szóval 2014-ben 20 milliárdot kap a kormánytól (azaz tőlünk, adófizetőktől) a budapesti Puskás Ferenc stadion építése, 8,4 milliárdot a Fradi-pálya, de még az olyan, a világ focitérképén végképp nem szereplő csapatok, mint a Diósgyőr és Szombathely stadionjaira is kifezet (pontosabban kivesz a mi zsebünkből) az Orbán-kormány 1,75 milliárdot, illetve 4,62 milliárdot. Ugyan minek? Hiszen azt még esetleg megértené az ember, hogy a tömegsportra jut pénz az állami költségvetésből – bár a jelenlegi helyzetben, amikor Orbánék hathatós közreműködésével az oktatásban káosz alakult ki, az egészségügy romokban, s egyre több a szegény, azért felvetődhet a kérdés: nem inkább ezekre a területekre kellene koncentrálni minden szabad erőforrást, minden pénzt? No de a „profi” foci támogatására? Ez tényleg megmagyarázhatatlan. A magyar élvonal beláthatatlan messzeségekre van a világ élcsapataitól, s ez a távolság egyre nő – mellesleg az Orbánék által e csapatoknak adott óriási pénzek ellenére. Ebben a helyzetben a stadionépítéseket, bővítéseket legfeljebb az magyarázhatná (bár az sem tenné indokolttá), ha hatalmas tömegek mennének ki a mérkőzésekre, olyan tömegek, amelyek már nem férnek el a jelenlegi stadionokban. A meccsek látogatottsága azonban egyre csak csökken: a 2012-13-as szezonban átlagosan 2762 néző ment ki egy magyar első osztályú focimeccsre, ami az előző évhez képest 28 százalékos visszaesés.
Akkor hát miért? Egyetlen magyarázat van: Orbán imádja a labdarúgást, s ezt a szenvedélyét éli ki – csak épp a mi pénzünk, az adófizetők pénze segítségével. Mennyivel nagyobb szerencsénk lenne (mennyivel kevesebbe kerülne nekünk), ha mondjuk a sakkot szeretné…
De ha már így van, ha Orbánék számolatlanul öntik a milliárdokat a „profi” foci támogatására, akkor legalább elértek valamit? Hát semmit!!! Egy alacsonyabban jegyzett montenegrói csapat (az ottani bajnokság 6. helyezettje) 2013-ban már az első körben kiverte a Videotont az Európa Ligából. „Egy tüdőlövéssel ért fel. Én még egy hét után is vért köhögök fel ilyenkor” – reagált Orbán Viktor. De nem csak a Videoton bukott el: ugyanebben az évben a nemzetközi kupákban induló mind a négy magyar csapat kiesett már a legelején, már júliusban. Mind a négy: az összes!! Ilyen még soha nem történt korábban. Ez ám a siker: megérte milliárdokat ölni a magyar fociba Orbán alatt. S ráadásul nem a Real Madrid, vagy a Barcelona verte ki őket, hanem nemzetközileg nem túl sokra tartott kiscsapatok! A klubok totális vereségét talán a nemzeti válogatott tudta volna feledtetni: a magyar nemzeti tizenegy azonban a világbajnokság selejtezőin előbb 3-0-ra kikapott Bukarestben, majd 2013 októberében megszégyenítő, 8-1-es vereséget mért rá Hollandia. Tétmeccsen a magyar fociválogatott még soha nem szenvedett ilyen súlyos vereséget! Ezt is megértük. Pedig ilyen hátszéllel, amit a magyar foci kap mostanában, azért valamit érdemes lett volna felmutatni… A válogatottunk természetesen nem jutott ki a világbajnokságra - Orbánt azonban a vereségek nem befolyásolták abban, hogy továbbra is azt hirdesse: központilag kell támogatni a magyar focit. Mint nyilatkozta, szerinte „a foci olyan mint a bográcsgulyás, folyamatosan teszünk bele, sosem veszünk ki, s a végén kész”. Szép kis filozófia! Akkor hát az oktatásügy is szeretne olyan lenni, mint a bográcsgulyás! Vagy az egészségügy! S mennyivel több haszna lenne ezekből az embereknek!
S végül van itt még egy kérdés. Hogy van az, hogy Orbán (és jónéhány más fideszes politikus) követekezetesen állami pénzekkel (még egyszer mondom: a mi adónkkal) támogatja saját csapatát? A 2013-14-es idényre feljutott az első osztályba a Mezőkövesd: főnöke Tállai András, a Belügyminisztérium fideszes államtitkára – rögtön kap 400 milliót stadionkorszerűsítésre. Épült az új Fradi-pálya: ki is a Fradi klubigazgatója? Csak nem Kubatov Gábor, a Fidesz pártigazgatója? Orbán összesen 11,5 milliárdot adott a debreceni focistadionra (persze nem a saját pénzéből: a mienkből) – Debrecen polgármestere akkor Kósa Lajos, a Fidesz alelnöke volt. Szombathely – a helyiek óriási meglepetésére, mert erre maguk sem számítottak – az egyik kedvezményezettje lesz az állami stadionépítési programnak: a körzet országgyűlési képviselője a fideszes Hende Csaba, a honvédelmi miniszter. Új helikopterekre nincs pénze a honvédségnek (azoknak legalább árvíz idején valami hasznát vennénk) – de szombathelyi stadion az kell nekünk! S mindennek a csúcsa Felcsút, az 1800 fős Fejér megyei község, Orbán Viktor faluja. A helyi focicsapat a 2013-14-es idényre felkerült az első osztályba, ahol azután főszereplő volt: persze nem a meccseken, hanem a pénzszerzésben, mert a közmédia – nyilván a hatalmas érdeklődés miatt – a miniszterelnök kedvenc csapatának első hat meccséből ötöt élőben közvetített. Ez a kivételezett helyzet azután sok, egyébként fociszerető embernek is megfeküdte a gyomrát: a Felcsút meccsein – arra utalva, hogy Orbánék a magánnyugdíjakat elvették, bezzeg a focira számolatlanul költik a milliárdokat – időnként hallani lehetett a keserű kifakadást egy-egy felcsúti focista előreszaladásakor, hogy „na, ott fut a nyugdíjam”…
Hogy a felcsúti csapat Orbánhoz kötődik, az nem cáfolható. Falujában Orbán 2004-ben megalapította a Felcsúti Utánpótlás Neveléséért Alapítványt. Ez 2006-ban bentlakásos futbaliskolát hozott létre, maly egy évvel később felvette a Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia nevet. Ennek a csapata került be 2013-ban az első osztályba. S Orbán korábban nyíltan ki is mondta, hogy elsősorban Felcsútért dobog a szíve… A jelenlegi kormányfő emellett a székesfehérvári csapatot is pártfogolta: a bizalmasának tartott üzletember, Garancsi István 2007-ben megvette a csőd szélén álló Videotont. Hogy miért? Hát mert nyilván számított Orbán későbbi támogatására. Kormányfőnk néhány hónappal a 2010-es választások előtt nyíltan kijelentette: „oktatásra, kultúrára, sportra mindig lesz pénz!” Hát oktatásra és kultúrára nem lett – de a sport valóban kapott rengeteget. Csak épp az eredmények hiányoznak…
S mi történik mostanában Felcsúton? Hát egy új stadion épült, méghozzá Orbán házának tőszomszédságában. Az 1800 fős falunak lett egy 3600 fős befogadóképességű stadionja. Ugyan minek? Hiszen eddig gyakorlatilag 100-200 ember ment ki a meccseikre, de ennyi is csak akkor, ha ingyen beengedték őket. Mi indokolja akkor az új stadiont? Melynek ára 3,8 milliárd forint! OK, ezt legalább nem a költségvetésből fizetik, hanem a vállalatok tao-pénzeiből: de hát láthattuk korábban, ez is a mi adónk! S vajon mi magyarázza, hogy a vállalatok pont a miniszterelnök csapata esetében lettek ilyen adakozóak, ilyen nagylelkűek? Csak nem várnak valamit cserében? Csak nem ígértek nekik valamit cserében?
Az új stadion teljesen felesleges, s a faluhoz képest nagy – a nemzetközi sporteseményekhez képest viszont túl kicsi, azaz nemzetközi meccseket, válogatott találkozókat nem lehet ide hozni. Akkor hogy fogják fenntartani? Valószínűleg sehogy… Évek múltán belepi majd a gaz, s ott marad mementóként: az Orbán-korszak emlékműveként.
Mellesleg jó ha tudjuk: a történelemben ismerünk egy másik olyan esetet is, amikor egy ország teljhatalmú vezetője annyira előtérbe tolta saját csapatát, hogy az bejutott az első osztályba, sőt, saját focistadiont is kapott. Mint az Index megírta, a román diktátor, Ceausescu tízezer fős szülőfalujában a 80-as években hipermodern stadion épült – azt követően, hogy a helyi csapat, az SC Olt 1979-ben felkerült a román élvonalba. A diktátor kivégzése azonban megpecsételte a klub sorsát, a sortűz után már meccset sem nyertek, s csapat jelenleg a negyedosztályban játszik. A stadionból pedig mostanra mindent elloptak, amit csak lehetett, az ma már az enyészeté…
Befejezésül álljon itt egy igencsak találó idézet Tóta W. egyik korábbi cikkéből, a hvg.hu-ról: „Orbán Viktor szereti a focit. Ki nem szarja le? – kérdezhetnénk reflexből, de mire kimondanánk, eszünkbe jut, hogy először is nem szarja le a pénzügyminiszter, aztán nem szarják le a többi miniszterek sem, nem követeli a pénzt az oktatási államtitkár, nem sértődik meg az aránytévesztésen a kultúrkomisszár, és nem csodálkozik Hende Csaba sem, pedig mind tudják, hogy életbevágó ügyekre nem jut annyi, mint a főnök mániájára. Németh Lászlóné meg egyenesen örül, mert a Lajos építi ezt is. És úgy tűnik, elég magyarázat ez a magyarnak is: a miniszterelnök focibolond, tehát asztmagyógyszer nincs, stadion meg van. Tehát igen, megfelelő indoklás, hogy Viktornak ez a hobbija. Megér ez nekünk százmilliárdot, ugye, emberek?”
S hogy miért idézem fel épp most mindezt? (Amit eddig olvashattak, az ugyanis a 2014-es választások előtt írt – csak persze meg nem jelent - könyvemnek Orbán focimániájával foglalkozó fejezete.) Hát mert ma két új információval is gazdagodtunk: egyrészt augusztus végére ismét kiesett az összes magyar focicsapat az európai kupákból, utoljára most csütörtökön a tavalyi bajnok, a Videoton. Tényleg megéri pénzt önteni a magyar fociba. Másrészt pedig megjelent, hogy tavaly 2,2 milliárd forint TAO-pénzt kapott a felcsúti focialapítvány, 2010 óta pedig már több mint 9 milliárdot. Valami miatt a magyar cégek egy része Orbán kedvenc focicsapatának számolatlanul önti a pénzt… Pedig mi minden, ennél sokkal égetőbb problémát lehetne rendezni ezzel a 9 milliárddal….
