A Fidesz szerint működnek a földpolitikai reformok, amit az is mutat, hogy a nagybirtokok aránya egyre csökken, miközben a kisbirtokoké emelkedik, mint ahogy a családi gazdaságok és a fiatal gazdák száma is.
Legalábbis ezt állítja kormánypártunk pénteken nyilvánosságra hozott közleményében – amellyel mellesleg Sallai R. Benedek LMP-s országgyűlési képviselő napközbeni sajtótájékoztatójára reagált. Sallai ugyanis felszólította a kormányt: hozza nyilvánosságra az állami termőföldek értékesítésére vonatkozó álláspontját, mert úgy tudni, a kormány a héten foglalkozott az ország termőföldmennyiségének mintegy 10 százalékát megközelítő, csaknem 400 ezer hektárnyi állami terület eladásának kérdésével. Az ellenzéki képviselő a kiszivárgott hírek alapján a legalább 4000 milliárd forintos ügyletet az elmúlt 20 év legjelentősebb köztulajdon-lopásának minősítette.
S mit válaszolt a Fidesz? Először is a fenti mondatot: azaz hogy minden szép, minden jó, nő a kisbirtokosok aránya a nagybirtokkal szemben. Emellett – mint hangsúlyozta – az új földtörvény garantálja, hogy a magyar földek döntő része helyben lakó gazdák és a családi gazdaságok használatában legyen, földet venni és bérelni is csak szigorú feltételekkel lehet. Azután azt állította, hogy „a korábbi 600 helyett már 7500 gazda kapott lehetőséget a földművelésre.” (Ezt szó szerint idézem, mert annyira nincs értelme, hogy megkerestem: tényleg ekkora hülyeséget írt volna le a Fidesz-frakció sajtóosztálya? Hát ekkorát…. Tehát korábban 600 gazda dolgozott a magyar földművelésben, ma meg 7500. S a falvakban élő többi több százezer ember ugyan mit csinál? )
S persze a Fidesz mindenekelőtt – mert hogy ezzel indítja a közleményét - belerúgott Sallai R. Benedekbe, azzal, hogy vizet prédikál, de bort iszik, hiszen ő maga – a „céghálóján keresztül” – 2325 hektárt akart megszerezni, hogy „nagybirtok építésébe fogjon”.
Még szerencse, hogy a Fidesz és a kormányunk résen volt, s ezt idejében megakadályozta. Ilyen nagyságú (vagy ennél nagyobb) földterületet ugyanis a mai Magyarországon csak a Fidesz-közeli potentátok szerezhetnek, ellenzéki földművelők soha! Így nyert például – méghozzá nagyon-nagyon sokat, Alcsútdoboz, Kajászó, Óbarok és Vál térségében összesen 1034 hektárt – az Orbán-család helyi bizalmas, Mészáros Lőrinc felcsúti polgármester. Nála a jelek szerint nem volt probléma, hogy „nagybirtok építésébe fogott”…
Ráadásul a Sallaival kapcsolatos konkrét fideszes vád is hazugság. A kormány földpolitikáját folyamatosan támadó Sallai R. Benedek ellen komoly kommunikációs kampányt indított az agrártárca, az ellenzék agrároligarchájának bélyegezve őt. Sallai erre reagálva a Népszabadságnak júliusban elmondta : a családja ősidők óta Túrkevén gazdálkodik. Nagyjából 60 hektárból áll a birtok, de egy része természetvédelmi célból megszerzett Natura 2000-es gyep, körülbelül 45 hektár alkalmas a művelésre. Közel ugyanekkora területen gazdálkodik a felesége is, szintén vállalkozóként. Évek óta ebből élnek, a földpályázatok idején helyben lakó fiatal családi gazdálkodóknak számítottak. (Állítólag ez a kategória volt a fideszes földpályázat célközönsége, őket kellett támogatni…)
- 2012-2013-ban, amikor még párttag sem voltam, összesen húsz birtoktestért indultam különböző pályázatokon a lakóhelyemen, de egyetlen esetben sem nyertem. A feleségem, aki szerencsére a lánykori nevét használja, önálló gazdálkodóként szintén beadott 17 pályázatot, és kettőt meg is nyert – mindkétszer olyan helyen, ahol nem volt fideszes ellenérdekelt pályázó. Egy 20 és egy 33 hektáros birtoktestet nyert el, és utána nem pályázott többet. Nem az volt a cél, hogy nagybirtokossá váljunk, továbbra is a családi gazdaságban hiszünk. Végső soron 37 beadott pályázatból két esetben nyertünk két kisebb birtokot a feleségem révén, ami egybeszámítva is alig 6 százalékos eredményesség, miközben csak a pályázatok megírására több mint egymillió forintot fordítottunk. Ugyanakkor mások, például az agrárkamra jó kormányzati beágyazottságú tisztségviselői könnyedén elérték a 100 százalékos hatékonyságot, azaz mindegyik pályázaton nyertek, ahol elindultak.
Ott van például Hubai Imre és fia: az apa a MAGOSZ megyei elnöke, a fiú pedig az agrárkamara vidékfejlesztésért felelős országos alelnöke, mindketten Fazekas Sándor agrárminiszter barátai. A családi cégük 4300 hektáron termel, de van vágóhídjuk, húsüzemük és szállodájuk is. Nyertek mellé még háromszázhuszonkét hektár állami földet pályázatokon, és további 32 állami birtoktestet kaptak pályázat nélkül. Ebben a mezőnyben én nem lehetek sikeres – mondta Sallai a Népszabadságnak. Hát ennyit a vele kapcsolatos fideszes vádakról: mint sejthettük, ez is hazugságnak bizonyult….
No de térjünk vissza az alapkérdésre: tényleg sikeres lenne a Fidesz agrárpolitikája, úgy, ahogy azt a közlemény hangoztatja? Először is a magyar agrárpolitika sikerét (vagy kudarcát) szerintem leginkább az mutatja, hogy miként alakul a magyar mezőgazdaság teljesítménye, tudja-e tartani helyét a világ élcsoportjában (mert a szocialista időkben még ott volt), kellően hatékony-e? S a másik: hogy eközben miként alakul jövedelemtermelő képessége az ott dolgozók szempontjából, megéri-e földműveléssel, állattartással foglalkozni, a fiatalok az egyetem
elvégzése után visszamennek-e szüleik falujába, hogy ezt válasszák élethivatásul? Magyarán: elégedettek-e azok, akik az agrárszektorban dolgoznak?
Ami az első kérdést illeti, a válasz nagyon lehangoló. A magyar mezőgazdaság egyre jobban elszakad a világ élvonalától. Pedig a 80-as évek közepén még Európa élvonalába tartozott. Az egy főre jutó hústermelésben 1980-ban Dánia után a második helyen voltunk, a gabonaféléknél meg negyedikek Hollandia, Nagy-Britannia és Franciaország után. A nyolcvanas évek első felében évi 6-7 millió tonna búza volt a termés, vágósertésből 1985-ban 1,3 millió tonnát hízlaltak. Ma már teljesen más a helyzet: a 2012-es búzatermés 3,9-4 millió tonna volt, a sertések száma az 1983-as 9,8 millióról 2,9 millióra, a szarvasmarhaszám az 1986-90-es évek 1,7 milliós átlagához képest 900 ezerre esett vissza. Az ok: a nagyüzemek, a téeszek szétverése.
No de akkor legalább a második kérdéskörben jól teljesítünk? Abbamaradt az elvándorlás a falvakból, a fiatalok visszamennek, hogy a mezőgazdaságban dolgozhassanak? Dehogyis! Hiszen ezt is tudjuk jól: a falvak nagy része egyre jobban leszakad az ország iparosodottabb régióitól, egyre nagyobb a szegénység. Hát erre olyan büszke a Fidesz?
Az igazság: szokás szerint már megint épp az ellenkezője az igaz annak, mint amit a kormányunk állít. Amikor 2010-ben Orbán Viktor és a Fidesz került hatalomra, ők – legalábbis szavakban – a családi gazdaságok, a kistermelők támogatását hirdették. 65 ezer hektár állami kezelésben lévő földterületen vált esedékessé a földbérleti szerződések megújítása, s még a kampányban azt ígérték: a helyben lakó, ott tevékenykedő gazdák fognak nyerni. Ehhez képest a 2013 szeptember 1-ig pályázati úton bérbe adott 32 ezer hektárnyi földterület „győzteseinek” képe teljesen mást mutat: mint Ángyán József, az agrártárca egykori államtitkára összegezte (ő egyébként 2012 elején épp Orbánék szószegése miatt mondott le államtitkári posztjáról), a helyben lakó, gazdálkodó családok a bérbe adott területeknek csak alig több mint egyharmadát tudták megszerezni a saját településük földjeiből. A többit, a kétharmadot külső érdekeltségek vitték el.
Hogy kik? Hát alapvetően a Fidesz-klientúra, akiknek sok esetben közük sem volt korábban a földműveléshez. Nyert műkörmös, építési vállalkozó, gyógypedagógus, könyvtáros.
Előírás volt, hogy a pályázó székhelye nem lehet 20 kilométernél messzebb a kiszemelt területtől: akkor hát az érintettek gyorsan áthelyezték székhelyüket a közelbe, mint tette azt például a Fidesz akkori tiszaújvárosi polgármester-jelöltje, Kanyok Attila, aki cégét hirtelen egy teljesen romos, lakattal lezárt mezőcsáti házba jelentette át. Hogy ez nyilván csalás, hogy ott aligha dolgozhat bárki? A Nemzeti Földalapkezelőt ez nem izgatta: Kanyok cége 3 nyertes pályázattal 496 hektár bérleti jogát kapta meg Borsodban. Földeket kapott Budai Gyula agrárállamtitkár rokona és Lázár Jánosnak, a miniszterelnöki hivatal vezetőjének nagybátyja is: persze mindketten felháborodtak, hogy ugyan miért is ne győzhetne az ő rokonuk egy állami pályázaton? Na vajon miért? Hát mert nem etikus. Mert felkelti a gyanút, hogy épp Budai, vagy Lázár (vagy más fideszes vezető) járta ki a győzelmet saját rokonának. S az ilyen gyanú elkerülése, a tisztakezűség megőrzése minden politikus egyik legfőbb kötelessége!!
S az is milyen érdekes, hogy eközben nem kapta meg az eddig is használt földjeire a további bérlés lehetőségét a Kishantosi Vidékfejlesztési Központ, egyike azon nagyon kevés magyarországi tangazdaságnak, ahol környezetbarát, azaz biogazdálkodást folytatnak és erre tanítják a földművelőket. A majdnem negyedszázada működő öko-gazdaság bűne: létrehozása körül ott bábáskodott Ángyán, s vezetői ma is segítik a volt államtitkár harcát…
A helyi pályázók kisemmizését megkönnyítette a szubjektív pontozási rendszer: megesett, hogy két pályázó pályázata szóról szóra megegyezett, az egyik (aki győzött) mégis kétszer annyi pontot kapott, mint a másik – aki persze vesztett.
A hozzáértőket egyébként már a kezdet kezdetén megdöbbentette a kajászói eset: a helyiek az itt bérbe adott 429 hektár földből egyetlen egyet sem nyertek – a földeket Fidesz-közeli érdekeltségek (s köztük az egykori gázszerelőből az Orbán-korszak alatt Magyarország egyik leggazdagabb emberévé vált Mészáros Lőrinc felcsúti polgármester cége) vitték el. A Somogy megyei Bábonmegyeren hasonló dolgok történtek, s itt két pályázó (de vesztő) gazdának ismeretlenek még meg is üzenték: „Ha pofáztok, megdögletek!”
Ángyán összegzése szerint az érintett 672 település közül 281-ben végül egy talpalatnyi földet sem kapott egyetlen helyi gazdálkodó sem! Raskó Géza agrárközgazdász, az egykori Antall-kormány földművelésügyi államtitkára pedig azt mondta: becslése szerint a mintegy 3000 nyertesből 2500 valamilyen módon kötődik a kormánypártokhoz: vagy közvetlenül, vagy a Magoszon, a Magyar Gazdakörök Országos Szövetségén keresztül. (Amely a szocialista kormányzás alatt éjjel-nappal gazdatüntetéseket szervezett, de Orbán alatt semmit sem csinál: persze tudni kell, hogy vezetői immár ott ülnek a Fidesz padsoraiban, képviselőként, államtitkárként… Így már érthető, hogy mostanában miért nem érdekli őket az egyszerű földművelők sorsa.)
De miért olyan jó üzlet ez a földbérlet? Hát mert egy hektár földért átlagban mindössze 25 ezer forintot kell fizetni az államnak, erre jön költségként a gyomtalanítás, mert az kötelező (mondjuk 15-20 ezer forint - de olcsóbban is megúszható.) Eközben pedig felveszik az EU-támogatásként érkező területalapú támogatást, a hektáronkénti 69 ezer forintot. Azaz minimum 30-40 százalék haszna van az új bérlőnek rajta akkor is, ha semmit nem termel. De ha termelnek valamit (mondjuk bevetik búzával), akkor a haszon még nőhet. Hát a bolondnak is megéri!
S akkor befejezésként csak néhány szó a földek tervezett eladásáról. Az új kormánylap, a Napi Gazdaság nemrégiben megírta, hogy az Orbán-kormány 400 ezer hektárnyi, állami tulajdonban lévő termőföld kiárusítására készül. Ezek egy részét azonban már a Fidesz-klientúra bérli, méghozzá 20 évre: s ugyan ki akarna megvenni egy olyan földet, ahol 20 évig még más gazdálkodik, s az EU-támogatást is ez az illető kapja? Hát nyilván hogy senki más, csak ő maga, a bérlő. S ha nem lesz más jelentkező, mennyit kell adnia a bérlőnek (még egyszer mondom: a Fidesz emberének, hisz ő kapta a bérleti jogot az elmúlt évek agrárpanamái nyomán)? Hát a lehető legkisebb összeget. Azaz az Orbán-kormány a 2010-2014 közötti időszakban saját embereinek átjátszotta a földbérleti jogot, s most ezt át akarja változtatni, hogy immár a tulajdonjogot is megszerezzék melléje. A többi, több százezer falusi ember meg végleg nincstelen marad: mehet bedolgozni, napszámosnak az új földesurak birtokaira. Hát köszönjük szépen, Orbán Viktor: ez azután tényleg sikeres agrárpolitika. Csak nem Magyarországnak, hanem a Fidesz-híveknek és –oligarcháknak….
