Hazugságvadász

„A bőség zavara” - válogatás az elmúlt napok leghazugabb, vagy éppen legundorítóbb, a menekültválsággal kapcsolatos magyar kijelentéseiből, tetteiből

Orbán Viktor miniszterelnök csütörtöki brüsszeli látogatásán közölte, hogy „egyetlen migráns sem hagyhatja el az ország területét addig, amíg nem vették nyilvántartásba”. Másnap este a magyar kormány engedélyével, sőt a magyar kormány szervezésében migránsok ezrei hagyták el Magyarországot Hegyeshalomnál, köztük tömegével olyanok, akik elutasították a nyilvántartásba vételt.

Orbán Viktor ugyanitt azzal érvelt: a kötelező kvóták rendszere megvalósíthatatlan, hiszen a menekültek nem akarnak Magyarországon maradni. („Tiszaföldvár szép hely, de ők Berlint akarják választani” – mondta.) Akkor meg mit hazudoztak hónapokon keresztül, például az óriásplakátokon, hogy a menekültek elveszik a magyarok munkahelyét? Hisz immár maga Orbán is elismeri: eszük ágában sincs Magyarországon letelepedni.

Orbán (ismét csak ugyanitt): „nem menekültkérdésről van szó, mert sokkal többen vannak, akik egy jobb élet reményében, s nem kényszerből hagyták el hazájukat”. Orbán úr, előadná kijelentése bizonyítékait? Nem? Hát nem csoda, mert ez is színtiszta hazugság. A Magyarországra érkezők között túlnyomó többségben vannak az életüket mentő, a háború elől menekülő emberek, a szírek, az afgánok, az irakiak. Ez már csak amiatt is egyértelmű, mert a Balkánon át, a szárazföldi útvonalon nem Csádból, vagy Maliból jönnek az emberek (ők választják a hajós utat Líbiából – mert hozzájuk ez esik közel), hanem a Közel-Keletről. Mellesleg az ENSZ adatai szerint még a teljes európai kontinenst nézve is az idei menekülthullám felét a szírek alkotják. (AFP francia hírügynökség, vasárnapi hír) Akkor most hogy is van ez, Orbán úr?

No de hagyjuk a mostani magyar miniszterelnököt: nem újdonság, hogy soha nem mond igazat. Legfeljebb annyit érdemes még vele kapcsolatban megemlíteni, hogy mikor péntek este összeült a kormányzati válságstáb, eldönteni, mi legyen a Keletiben összegyűlt menekültekkel, ő nem vett részt rajta: elment focimeccset nézni. Orbánnak fontosabb a foci, mint az ország sorsa. Fontosabb az élvezet, mint a miniszterelnöki feladatkör!

Lássuk azonban a többieket!

Az Országos Rendőr-főkapitányság vasárnap közölte, hogy bűncselekményt követhet el az, aki segíti a menekülteket Ausztriába jutni. Erre két válasz is létezik: ezek szerint bűncselekményt követett el Lázár János miniszter, s a kormányzati válságstáb összes tagja, akik engedélyezték a menekültek péntek éjszakai buszos „átmenekítését”. Kíváncsian várjuk a büntetőeljárások megkezdését. Mert egyelőre a politikusok közül csak Gyurcsány Ferenc ellen indított eljárást a rendőrség. Gyurcsánynak – aki egyébként megmutatta, milyennek kell lennie egy emberséges, a humánum parancsát követő politikusnak, hiszen minden este menekülteket fogad be otthonában – az a „bűne”, hogy „illegálisan átlépte”a magyar-szerb határt, mert az ottani menekültekkel akart beszélgetni.

S a másik választ a magyarországi menekültek megsegítésére vasárnap elindult osztrák autókonvoj kapcsán az egyik twitterező adta meg, aki a magyar rendőrség fenyegetőzésére ezzel válaszolt: „Annak idején Anna Frank bújtatása is illegális volt, mégis megtették….” A konvoj osztrák szervezője, Kurt Wendt pedig közölte: „tényleg őrültnek kellene lennie annak, aki olyan embereket tartóztatna le, akik épp azt támogatják, amit ők (azaz a magyar hatóságok) politikailag eldöntöttek: azaz hogy hagyják az embereket Ausztriába távozni…”

Erdő Péter bíboros, esztergomi érsek csütörtökön azt állította, hogy „pillanatnyilag a magyar egyházak nem jogosultak arra, hogy befogadjanak menekülteket. „Ez tilos, ha így tennénk, embercsempészek lennénk” – mondta.

Milyen érdekes: Bécs érseke, Christoph Schönborn a hét elején éppen azt közölte, hogy a menekültek elszállásolására az egyházmegyéje ezer helyet biztosít a következő hetekben. De nem csak a „nyugatias” Bécs lépett ilyen formában. Most vasárnap Stanislaw Gadecki érsek, a lengyel püspöki kar elnöke is kijelentette, hogy minden lengyel egyházközségnek készen kell lennie az üldözöttek befogadására, s a „lengyel hívőknek fel kell készülniük a szenvedőknek való segítségnyújtásra.” S végül – szintén most vasárnap – vajon mit jelentett be a pápa? Hát hogy minden európai plébániának, vallási közösségnek és rendháznak be kell fogadnia egy-egy menekült családot, s ő maga már a következő napokban így tesz majd a Vatikánban. „Magukhoz a lelkipásztorokhoz, testvéreimhez, az európai püspökökhöz fordulok most, s arra kérem őket, hogy támogassák felhívásomat saját egyházmegyéikben” – mondta a katolikus egyház feje. Remélem, ezt már meghallotta Erdő Péter is! Aki ráadásul az európai püspökök konferenciájának vezetője,, azaz amikor Ferenc pápa az „európai püspökökhöz” fordult, ő a lehető legközvetlenebbül érintve van!

S a hét talán legnagyobb szemétsége a magyar hatóságok részéről (bár sok-sok lépés vetélkedik ezért a „kitüntető” címért): csütörtökön a Keleti pályaudvaron összesereglett menekültek egy részével elhitették, hogy nyugodtan szálljanak csak fel egy ottani vonatra, mert noha a nemzetközi járatokat leállították, az elviszi őket a nyugati határszélre. A vonat – rajta az összezsúfolódott több száz menekülttel – el is indult, az utasok éljeneztek. Ám alig negyven perc múlva, Bicskén a magyar hatóságok a szerelvényt megállították, s a rajta lévőket le akarták szállítani, hogy bevigyék az ottani menekülttáborba. A több száz ember ebből megértette: átverték őket, a magyar szervek (a rendőrség és a vasúttársaság) kezdetektől azon dolgoztak, hogy csapdába csalják a menekülteket. Hát ilyen az Orbán-rendszer….

Utóirat: Werner Faymann osztrák kancellár vasárnap délután bejelentette, hogy most már itt az ideje az eddigi, rendkívüli intézkedések befejezésének, azaz fokozatosan beszüntetik az osztrák határ menekültek előtti megnyitását.

Na most vajon mit lép majd a mi híres fideszes kormányzatunk? A menekültek ugyanis továbbra is jönni fognak Magyarországra, s továbbra is a Nyugat felé akarnak távozni. Ha Orbánék ezt az utat megkönnyítik (mint tették ezt péntek éjfél óta, buszokat szervezve, illetve megengedve számukra a vonatok használatát), akkor az osztrákok és a németek nagyon dühösek lesznek a magyar vezetésre. Ha meg a hét elejének a politikáját követik (vonatok leállítása, a menekültek kiszorítása a Keleti pályaudvarról, stb.) akkor csak azt érik el, hogy a szírek, afgánok, irakiak, stb. újból gyalogosan indulnak el a határ felé, s mindezt a világ összes tv-társaságának kamerája előtt, amelyek beszámolói a magyar vezetést fogják bírálni – azaz Magyarország presztízse csak tovább romlik világszerte, ismét csak Orbánéknak köszönhetően.

Persze lehet egy harmadik változat is: a Fidesz-kormány eleve megakadályozza, hogy a menekültek szabadon mászkálhassanak Magyarországon, bezárja őket a szerb határ menti táborokba, majd visszaküldi Szerbiába. De mennyibe kerül majd az egyre csak érkező tízezrek bezárása? Hány tábor kell majd hozzá, mennyi pénz a mi adónkból? S Szerbia sem fogja visszafogadni őket, hiszen ők még szegényebbek: miből fizessék a menekültek tízezreinek évekig tartó elszállásolását, élelmezését? S maguk a menekültek: több ezer kilométert jöttek saját hazájukból, ahol életük is veszélyben volt. Csak nem gondolja Orbán, hogy 300 kilométerrel az áhított cél, a „Nyugat” (az osztrák határ) elérése előtt hagyják magukat e céltól eltántorítani? Hogy fogja őket a sok okos fideszes politikus rákényszeríteni, hogy nyugodtan a gyűjtőtáborokban maradjanak? Sehogy nem tudja erre rávenni. Még akkor sem, ha – ne adj Isten - a rendőrök és a katonák lőparancsot kapnának a kormánytól (ami mellesleg ezzel tényleg belépne a gonosztevők táborába, s bizton számíthatna a hágai Nemzetközi Büntetőbíróság előtti perre.) Hiszen ezek a menekültek saját hazájukban már átélték, milyen az, ha életveszélyben vannak, ha lőnek rájuk: épp ezért hagyták el otthonaikat. Ha az Iszlám Állam terroristái nem tudták fegyveresen visszatartani őket, akkor vajon épp a magyar rendőröknek, katonáknak fog ez sikerülni? Ugyan már! Hogy a híres mondást idézzem: lári-fári…

S akkor arról ne is beszéljünk, hogy milyen hatása lenne ennek a harmadik változatnak a világ közvéleményére? Hogy elborzadna mindenki, milyen kép alakulna ki Magyarországról? Hiszen már most is egyre-másra mondják le a külföldi utazási irodák a hozzánk tervezett utakat, s egyre erősebbek azok a hangok, hogy ha Orbánék ilyen politikát folytatnak továbbra is, akkor Magyarországnak nincs helye az Európai Unióban!

Menekültügyben a magyar kormány részéről sajnos egyre csak hazudozás folyik: mintha valami tablettát kapott volna minden megszólaló, ami arra „kényszeríti”, hogy igazat soha ne mondhasson…

S most nem is arra gondolok, hogy a szörnyű ausztriai menekült-tragédia napján Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető miniszter rögtön megpróbálta a románokra hárítani a felelősség egy részét („román állampolgár váltotta ki a holttesteket rejtő teherautó rendszámát”) – miközben a román külügy ezt már aznap este határozottan megcáfolta, mondván: a magyar hatóságoktól kapott információja szerint nincs román érintettje az ügynek! (Ja, kérem, mikor az egyik magyar szerv nem tudja, hogy mit mond a másik, akkor nehéz „egyeztetni” a különböző változatokat…) S még csak nem is arra, amikor másnap az osztrák hatóságok bejelentették, hogy a magyar rendőrök három embert vettek őrizetbe az ügy kapcsán, s közülük az egyik magyar személyazonosító okmánnyal rendelkezik, a magyar hatóságok persze rögtön más számokat mondtak: négy ember, s közöttük nincs magyar állampolgár.

Ezek ugyanis a pénteki nap legnagyobb fideszes hazugságához képest csak „apróságok”. Hogy mire gondolok? Hát a kormánypártok közös pénteki országgyűlési határozati javaslatára, amelyben kezdeményezik, hogy „a magyar parlament szólítsa fel az Európai Unió vezetőit a kontinens és polgárai védelmére”. A többek között a fideszes, s a KDNP-s frakcióvezető által beterjesztett dokumentum szerint „a kialakult helyzetért az Európai Uniót terheli a felelősség”, s „mára odáig jutottunk, hogy Brüsszel felelőtlen politikája miatt emberek halnak meg.”

S az előterjesztők (például Rogán, az egyre csak bővülő Pasa-parki luxuslakás tulajdonosa) egészen odáig mennek, hogy kijelentik: „felelőtlen minden európai politikus, aki a jobb élet reményével kecsegtetve arra bátorítja a bevándorlókat, hogy mindent hátrahagyva, életük kockáztatásával Európa felé vegyék az irányt.” S biztosak lehetünk benne: amilyen szervilisek, szolgalelkűek a fideszes és KDNP-s képviselők, meg is fogják szavazni ezt a hazug förmedvényt…

Ez ugyanis az: hazug förmedvény! Vegyük csak sorra! A „kialakult helyzetért az Európai Uniót terheli a felelősség” – állítják a fideszes és KDNP-s előterjesztők. Tényleg? Nem az iraki, az afganisztáni és a szíriai háború miatt jött létre ez az új bevándorlási hullám? Nem amiatt, mert e 3 országban az emberi élet immár fabatkát sem ér, s aki csak teheti, menteni akarja saját családját? S ha már menekül, nyilván olyan helyre igyekszik, ahol utána emberi körülmények között, viszonylagos jólétben élhet: ezért nem Szudánba mennek, hanem Nyugat-Európa felé! S ugyan milyen szerepe van e 3 ország háborújában, gyilkos belviszonyaiban az Európai Uniónak? Hát nem sok! Rogánék talán még nem hallottak a tálibok és az afgán kormányzat közötti harcokról (Afganisztán), no meg az Iszlám Állam szélsőséges szunnitái és a helyi kormányzatok, meg a többi iszlám irányzat közötti konfliktusról (Irak, Szíria) ? Nem ezek a felelősek a helyi viszonyokért?

Azután jön a következő állítás: „Brüsszel felelőtlen politikája miatt emberek halnak meg”. Mire gondolnak fideszes és KDNP-s barátaink? Brüsszelnek (ha ezen az Európai Bizottságot értik) menekültügyben nem sok szava van: a tagállamok döntik el ezeket az ügyeket. Az Európai Bizottság javaslatokat dolgoz ki: a tagállamok meg vagy elfogadják, s végrehajtják, vagy elutasítják ezeket a javaslatokat. Jó példa erre, amikor néhány hónapja az EU-bizottság javasolta, hogy az Olaszországba és Görögországba a tengeren át érkezett menekültek egy részét a tagállamokra lebontott kötelező kvóta alapján fogadja be a többi ország, ezzel tehermentesítve az olaszokat és a görögöket: ezt a tagállamok nagy része (köztük az Orbán-kormány is) elutasította, s így a kötelező kvótarendszerből nem lett semmi. Szóval a fideszes és KDNP-s hazudozóknak nem kellene mindenért Brüsszelt hibáztatni: inkább saját kormányukat noszogassák az emberiesség szabályain nyugvó új politika kialakítására. Egyébként Jean-Claude Juncker, az EU-bizottság elnöke mintha csak jóstehetséggel bírna, hiszen éppen egy nappal a fideszes határozati javaslat előtt írta a következőket: „mindenki a másikra mutogat. Régi, megfáradt játszma ez, hogy ki kit hibáztat. Amivel népszerűséget lehet ugyan nyerni, talán szavazatokat is, de egyetlen problémát sem old meg valójában.”

Úgyhogy Rogánék állítását fordítsuk csak le „újmagyarra”: az egyes tagállamok (s nem Brüsszel) felelőtlen politikája miatt emberek halnak meg. Ez így már közelebb lenne az igazsághoz. Csakhogy a felelőtlen politikát folytató tagállamok között sajnos Orbánék viszik a prímet! Ki az, aki egyáltalán nem szolidáris a többi tagállammal (a kötelező kvótarendszer mindkét elemére egyedül Magyarország mondott dupla nemet), miközben követeli az EU-s pénzeket a helyzet rendezésére? (Ha a térkövezések, meg a szökőkutak helyett Orbánék a menekültügy kezelésére fordították volna az EU-ból érkező hatalmas összegeket, már nem lenne okuk panaszkodni.) Ki az, aki a menekültek ellen hergeli a közvéleményt (plakátkampány, „nemzeti konzultáció”, a közmédia hamis műsorai), aki rendőrökkel szedeti le a vonatra felült, s Hegyeshalom felé tartó menekülteket, s így szinte rákényszeríti a szerencsétlen afgánokat, szíreket, hogy embercsempészekhez forduljanak, csak hogy mihamarabb átjuthassanak az osztrák határ túloldalára? Ha ebbe belegondolunk, akkor bizony Orbánékat komoly felelősség terheli a csütörtöki ausztriai tragédiáért, a 71 menekült szörnyű haláláért.

S végül nézzük az utolsó állítást a „felelőtlen európai politikusokról”. Ugyan ki az az európai politikus, aki „a jobb élet reményével kecsegtetve arra bátorítja a bevándorlókat, hogy mindent hátrahagyva, életük kockáztatásával Európa felé vegyék az irányt”?

Pusztán elemi logika alapján is nyilvánvaló, hogy ha az illetők „Európa felé veszik az irányt”, akkor ezek – az állításban szereplő - bevándorlók nyilván nem lehetnek európaiak, hanem Európán kívülről jönnek. Azaz amit a fideszes képviselők felhánytorgatnak, az eleve nem vonatkozik a koszovóiakra, pedig ők adják az úgynevezett „megélhetési bevándorlók” túlnyomó többségét. Ráadásul a koszovóiakat egyetlen európai politikus sem biztatta soha arra, hogy addigi életüket feladva Nyugat-Európa felé vegyék az irányt.

Tehát Rogánék a maguk hatalmas eszével a szírekről, afgánokról, irakiakról beszélnek. Ők jönnek életük kockáztatásával Európa felé. De hát nem azzal kockáztatják inkább az életüket, ha otthon maradnak? Mit gondolnak ezek a magyar politikusok: az ember olyan könnyen dönt amellett, hogy mindenét, az élete során összegyűjtögetett dolgokat, a lakását, a javait hátrahagyva nekivág a teljes bizonytalanságnak? A több ezer kilométeres útnak? Amelynek során el kell majd viselni a teljesen idegen hatóságok packázásait, például azt, hogy étlen, szomjan várakoztatják majd egy számára teljesen ismeretlen, korábban soha nem hallott magyar településnél, Röszkénél? Nagyon erős ösztönző erő kell ahhoz, hogy valaki belevágjon ebbe a dologba! Mondjuk az, hogy különben, odahaza maradva meghal: mint ahogy Szíriában már több mint 250 ezer ember halt meg a polgárháború 4 évében.

S végül a legdurvább állítás: „felelőtlen minden európai politikus”, aki a bevándorlókat hívja. Ugyan kire gondolnak Rogánék? Mert én nem hallottam olyan politikusról, aki a szír, afgán, iraki embereket európai bevándorlásra ösztönözte volna. Aki sürgette volna, hogy „gyertek csak hozzánk, s nálunk mindent megkaptok.” Szóval ez is hazugság. Maximum olyan van, aki azt mondja: „az Európába megélhetési szándékkal érkező illegális bevándorlók előtt be kell zárni a kapukat, a politikai menekülteket viszont be kell fogadni” (Sandro Gozi, az olasz kormány európai uniós ügyekért felelős államtitkára – augusztus 28, péntek.) Vagy egy másik nyilatkozat: „a világ figyel minket, s nekem szilárd meggyőződésem, hogy Európa, amely egy gazdag kontinens, képes megoldani ezt a problémát.” (Angela Merkel német kancellár – augusztus 27, csütörtök.) Ők viszont nem „felelőtlen európai politikusok”, hanem éppen ellenkezőleg: felelősen gondolkodó vezetők, akik az uszítás helyett az emberiesség parancsát követik, s közös európai megoldást keresnek a problémákra.

Egyébként a talányt, hogy vajon kire gondol a Fidesz és a KDNP, amikor „felelőtlen európai politikusokat” bírál a határozati javaslatban, a kormánypárti hírtévé, a közmédia M1 csatornája segített megválaszolni: hát éppen Angela Merkelre! Az Európai Uniót vezető Németország kancellárjára, arra a politikusra, aki nem pusztán a kontinens vezetőjének mondható, de akinek jóakaratát elveszítve Orbánék azonnal lehúzhatják a rolót: hiszen Magyarországon minden fejlesztés uniós pénzból, azaz jókora német hozzájárulásból történik. Az M1 ugyanis megszólaltatta pénteken, a fideszes határozati javaslat ismertetésének napján Nógrádi György „biztonságpolitikai szakértőt”, aki közölte: Angela Merkel német kancellár azon nyilatkozata, hogy Németország valamennyi szír migránst befogadja, egyfajta meghívólevelet jelent a szíreknek….

A Nógrádi-közlés mellesleg nem fedi a valóságot: Merkel nem tett ilyen nyilatkozatot, hanem sajtóhírek jelentek meg arról, hogy a német bevándorlási hivatal ezentúl különleges eljárásban részesíti a szír menekülteket a sorsuk mielőbbi rendezése érdekében, azaz nem küldi vissza őket abba az országba, ahol beléptek az EU-területére. Ennek mondjuk Orbánék nagyon örülhetnének: ez az ország ugyanis gyakran éppen Magyarország lenne. Lázár csütörtöki sajtóértekezletén közölte: konzultáltak a német kormánnyal, amely azt válaszolta, hogy a Szíriából érkező menekültek kérelmét is elbírálják a német hatóságok, ezt csak időben halasztják el. Maga Merkel pedig egyértelműen kijelentette: nem szabad senkit azzal hitegetni, hogy Németországban maradhat akkor is, ha nem éri üldöztetés a hazájában.

Mindez azonban nem változtat azon, hogy Orbánék most ezzel a határozattal éppen Merkelbe fognak egy nagyot belerúgni. Ettől Magyarország külföldi megítélése (s érdekérvényesítő képessége) nyilván sokat fog javulni….

Az Orbán-kabinet rengeteg pénzt ad az élsport, mindenekelőtt a labdarúgás támogatására. Részben a költségvetésből (azaz mindannyiunk befizetett adóiból), részben pedig a vállalatok társasági adókedvezménye (tao) révén: azaz hogy a cégek az adó egy részét nem a költségvetésbe fizetik, hanem sportcélok támogatására költik. Orbán szerint ez utóbbi megoldás nem számít állami támogatásnak – pedig dehogynem! Hiszen könnyen belétható, hogy ha a cégek ezt a pénzt is a költségvetésbe adnák, akkor nekünk, embereknek kellene kevesebb adót fizetnünk. Azaz a cégek adókedvezményét ismét csak velünk fizettetik meg. (S ez nem kis összeg: csak a magyar labdarúgást a tao révén 2011-2012-ben több mint 21 milliárddal segítették a vállalatok.)

De még ennél is jóval nagyobb, amit maga az állam, a költségvetés ad az élsport támogatására. Mint a Népszabadság megírta, a 2014-es költségvetésben sporttal összefüggő kiadásokra 104,1 milliárd forintot különítettek el, a pénznek több mint kétharmada stadionok, uszodák, sportcsarnokok építését és korszerűsítését támogatja. S itt a hangsúly a stadionokon van: erre 2014-ben 58 milliárdot ad az állam (2016-ig pedig összesen 203 milliárdot szánnának Orbánék e célra), miközben 2014-ben tornateremépítésre és tanuszoda-fejlesztésre csak 3-3 milliárd jut. Pedig ha már ilyen hatalmas pénzeket ad a kormány a sportra, talán ez utóbbiak lennének a fontosabbak. Hiszen hány gyerek lesz leigazolt, profi focista? Ellenben hányan járnak tornaórára, vagy hányan tudnának megtanulni úszni, ha lenne elég uszoda?

Szóval 2014-ben 20 milliárdot kap a kormánytól (azaz tőlünk, adófizetőktől) a budapesti Puskás Ferenc stadion építése, 8,4 milliárdot a Fradi-pálya, de még az olyan, a világ focitérképén végképp nem szereplő csapatok, mint a Diósgyőr és Szombathely stadionjaira is kifezet (pontosabban kivesz a mi zsebünkből) az Orbán-kormány 1,75 milliárdot, illetve 4,62 milliárdot. Ugyan minek? Hiszen azt még esetleg megértené az ember, hogy a tömegsportra jut pénz az állami költségvetésből – bár a jelenlegi helyzetben, amikor Orbánék hathatós közreműködésével az oktatásban káosz alakult ki, az egészségügy romokban, s egyre több a szegény, azért felvetődhet a kérdés: nem inkább ezekre a területekre kellene koncentrálni minden szabad erőforrást, minden pénzt? No de a „profi” foci támogatására? Ez tényleg megmagyarázhatatlan. A magyar élvonal beláthatatlan messzeségekre van a világ élcsapataitól, s ez a távolság egyre nő – mellesleg az Orbánék által e csapatoknak adott óriási pénzek ellenére. Ebben a helyzetben a stadionépítéseket, bővítéseket legfeljebb az magyarázhatná (bár az sem tenné indokolttá), ha hatalmas tömegek mennének ki a mérkőzésekre, olyan tömegek, amelyek már nem férnek el a jelenlegi stadionokban. A meccsek látogatottsága azonban egyre csak csökken: a 2012-13-as szezonban átlagosan 2762 néző ment ki egy magyar első osztályú focimeccsre, ami az előző évhez képest 28 százalékos visszaesés.

Akkor hát miért? Egyetlen magyarázat van: Orbán imádja a labdarúgást, s ezt a szenvedélyét éli ki – csak épp a mi pénzünk, az adófizetők pénze segítségével. Mennyivel nagyobb szerencsénk lenne (mennyivel kevesebbe kerülne nekünk), ha mondjuk a sakkot szeretné…

De ha már így van, ha Orbánék számolatlanul öntik a milliárdokat a „profi” foci támogatására, akkor legalább elértek valamit? Hát semmit!!! Egy alacsonyabban jegyzett montenegrói csapat (az ottani bajnokság 6. helyezettje) 2013-ban már az első körben kiverte a Videotont az Európa Ligából. „Egy tüdőlövéssel ért fel. Én még egy hét után is vért köhögök fel ilyenkor” – reagált Orbán Viktor. De nem csak a Videoton bukott el: ugyanebben az évben a nemzetközi kupákban induló mind a négy magyar csapat kiesett már a legelején, már júliusban. Mind a négy: az összes!! Ilyen még soha nem történt korábban. Ez ám a siker: megérte milliárdokat ölni a magyar fociba Orbán alatt. S ráadásul nem a Real Madrid, vagy a Barcelona verte ki őket, hanem nemzetközileg nem túl sokra tartott kiscsapatok! A klubok totális vereségét talán a nemzeti válogatott tudta volna feledtetni: a magyar nemzeti tizenegy azonban a világbajnokság selejtezőin előbb 3-0-ra kikapott Bukarestben, majd 2013 októberében megszégyenítő, 8-1-es vereséget mért rá Hollandia. Tétmeccsen a magyar fociválogatott még soha nem szenvedett ilyen súlyos vereséget! Ezt is megértük. Pedig ilyen hátszéllel, amit a magyar foci kap mostanában, azért valamit érdemes lett volna felmutatni… A válogatottunk természetesen nem jutott ki a világbajnokságra - Orbánt azonban a vereségek nem befolyásolták abban, hogy továbbra is azt hirdesse: központilag kell támogatni a magyar focit. Mint nyilatkozta, szerinte „a foci olyan mint a bográcsgulyás, folyamatosan teszünk bele, sosem veszünk ki, s a végén kész”. Szép kis filozófia! Akkor hát az oktatásügy is szeretne olyan lenni, mint a bográcsgulyás! Vagy az egészségügy! S mennyivel több haszna lenne ezekből az embereknek!

S végül van itt még egy kérdés. Hogy van az, hogy Orbán (és jónéhány más fideszes politikus) követekezetesen állami pénzekkel (még egyszer mondom: a mi adónkkal) támogatja saját csapatát? A 2013-14-es idényre feljutott az első osztályba a Mezőkövesd: főnöke Tállai András, a Belügyminisztérium fideszes államtitkára – rögtön kap 400 milliót stadionkorszerűsítésre. Épült az új Fradi-pálya: ki is a Fradi klubigazgatója? Csak nem Kubatov Gábor, a Fidesz pártigazgatója? Orbán összesen 11,5 milliárdot adott a debreceni focistadionra (persze nem a saját pénzéből: a mienkből) – Debrecen polgármestere akkor Kósa Lajos, a Fidesz alelnöke volt. Szombathely – a helyiek óriási meglepetésére, mert erre maguk sem számítottak – az egyik kedvezményezettje lesz az állami stadionépítési programnak: a körzet országgyűlési képviselője a fideszes Hende Csaba, a honvédelmi miniszter. Új helikopterekre nincs pénze a honvédségnek (azoknak legalább árvíz idején valami hasznát vennénk) – de szombathelyi stadion az kell nekünk! S mindennek a csúcsa Felcsút, az 1800 fős Fejér megyei község, Orbán Viktor faluja. A helyi focicsapat a 2013-14-es idényre felkerült az első osztályba, ahol azután főszereplő volt: persze nem a meccseken, hanem a pénzszerzésben, mert a közmédia – nyilván a hatalmas érdeklődés miatt – a miniszterelnök kedvenc csapatának első hat meccséből ötöt élőben közvetített. Ez a kivételezett helyzet azután sok, egyébként fociszerető embernek is megfeküdte a gyomrát: a Felcsút meccsein – arra utalva, hogy Orbánék a magánnyugdíjakat elvették, bezzeg a focira számolatlanul költik a milliárdokat – időnként hallani lehetett a keserű kifakadást egy-egy felcsúti focista előreszaladásakor, hogy „na, ott fut a nyugdíjam”…

Hogy a felcsúti csapat Orbánhoz kötődik, az nem cáfolható. Falujában Orbán 2004-ben megalapította a Felcsúti Utánpótlás Neveléséért Alapítványt. Ez 2006-ban bentlakásos futbaliskolát hozott létre, maly egy évvel később felvette a Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia nevet. Ennek a csapata került be 2013-ban az első osztályba. S Orbán korábban nyíltan ki is mondta, hogy elsősorban Felcsútért dobog a szíve… A jelenlegi kormányfő emellett a székesfehérvári csapatot is pártfogolta: a bizalmasának tartott üzletember, Garancsi István 2007-ben megvette a csőd szélén álló Videotont. Hogy miért? Hát mert nyilván számított Orbán későbbi támogatására. Kormányfőnk néhány hónappal a 2010-es választások előtt nyíltan kijelentette: „oktatásra, kultúrára, sportra mindig lesz pénz!” Hát oktatásra és kultúrára nem lett – de a sport valóban kapott rengeteget. Csak épp az eredmények hiányoznak…

S mi történik mostanában Felcsúton? Hát egy új stadion épült, méghozzá Orbán házának tőszomszédságában. Az 1800 fős falunak lett egy 3600 fős befogadóképességű stadionja. Ugyan minek? Hiszen eddig gyakorlatilag 100-200 ember ment ki a meccseikre, de ennyi is csak akkor, ha ingyen beengedték őket. Mi indokolja akkor az új stadiont? Melynek ára 3,8 milliárd forint! OK, ezt legalább nem a költségvetésből fizetik, hanem a vállalatok tao-pénzeiből: de hát láthattuk korábban, ez is a mi adónk! S vajon mi magyarázza, hogy a vállalatok pont a miniszterelnök csapata esetében lettek ilyen adakozóak, ilyen nagylelkűek? Csak nem várnak valamit cserében? Csak nem ígértek nekik valamit cserében?

Az új stadion teljesen felesleges, s a faluhoz képest nagy – a nemzetközi sporteseményekhez képest viszont túl kicsi, azaz nemzetközi meccseket, válogatott találkozókat nem lehet ide hozni. Akkor hogy fogják fenntartani? Valószínűleg sehogy… Évek múltán belepi majd a gaz, s ott marad mementóként: az Orbán-korszak emlékműveként.

Mellesleg jó ha tudjuk: a történelemben ismerünk egy másik olyan esetet is, amikor egy ország teljhatalmú vezetője annyira előtérbe tolta saját csapatát, hogy az bejutott az első osztályba, sőt, saját focistadiont is kapott. Mint az Index megírta, a román diktátor, Ceausescu tízezer fős szülőfalujában a 80-as években hipermodern stadion épült – azt követően, hogy a helyi csapat, az SC Olt 1979-ben felkerült a román élvonalba. A diktátor kivégzése azonban megpecsételte a klub sorsát, a sortűz után már meccset sem nyertek, s csapat jelenleg a negyedosztályban játszik. A stadionból pedig mostanra mindent elloptak, amit csak lehetett, az ma már az enyészeté…

Befejezésül álljon itt egy igencsak találó idézet Tóta W. egyik korábbi cikkéből, a hvg.hu-ról: „Orbán Viktor szereti a focit. Ki nem szarja le? – kérdezhetnénk reflexből, de mire kimondanánk, eszünkbe jut, hogy először is nem szarja le a pénzügyminiszter, aztán nem szarják le a többi miniszterek sem, nem követeli a pénzt az oktatási államtitkár, nem sértődik meg az aránytévesztésen a kultúrkomisszár, és nem csodálkozik Hende Csaba sem, pedig mind tudják, hogy életbevágó ügyekre nem jut annyi, mint a főnök mániájára. Németh Lászlóné meg egyenesen örül, mert a Lajos építi ezt is. És úgy tűnik, elég magyarázat ez a magyarnak is: a miniszterelnök focibolond, tehát asztmagyógyszer nincs, stadion meg van. Tehát igen, megfelelő indoklás, hogy Viktornak ez a hobbija. Megér ez nekünk százmilliárdot, ugye, emberek?”

S hogy miért idézem fel épp most mindezt? (Amit eddig olvashattak, az ugyanis a 2014-es választások előtt írt – csak persze meg nem jelent - könyvemnek Orbán focimániájával foglalkozó fejezete.) Hát mert ma két új információval is gazdagodtunk: egyrészt augusztus végére ismét kiesett az összes magyar focicsapat az európai kupákból, utoljára most csütörtökön a tavalyi  bajnok, a Videoton. Tényleg megéri pénzt önteni a magyar fociba. Másrészt pedig megjelent, hogy tavaly 2,2 milliárd forint TAO-pénzt kapott a felcsúti focialapítvány, 2010 óta pedig már több mint 9 milliárdot. Valami miatt a magyar cégek egy része Orbán kedvenc focicsapatának számolatlanul önti a pénzt… Pedig mi minden, ennél sokkal égetőbb problémát lehetne rendezni ezzel a 9 milliárddal….

A Fidesz szerint működnek a földpolitikai reformok, amit az is mutat, hogy a nagybirtokok aránya egyre csökken, miközben a kisbirtokoké emelkedik, mint ahogy a családi gazdaságok és a fiatal gazdák száma is.

Legalábbis ezt állítja kormánypártunk pénteken nyilvánosságra hozott közleményében – amellyel mellesleg Sallai R. Benedek LMP-s országgyűlési képviselő napközbeni sajtótájékoztatójára reagált. Sallai ugyanis felszólította a kormányt: hozza nyilvánosságra az állami termőföldek értékesítésére vonatkozó álláspontját, mert úgy tudni, a kormány a héten foglalkozott az ország termőföldmennyiségének mintegy 10 százalékát megközelítő, csaknem 400 ezer hektárnyi állami terület eladásának kérdésével. Az ellenzéki képviselő a kiszivárgott hírek alapján a legalább 4000 milliárd forintos ügyletet az elmúlt 20 év legjelentősebb köztulajdon-lopásának minősítette.

S mit válaszolt a Fidesz? Először is a fenti mondatot: azaz hogy minden szép, minden jó, nő a kisbirtokosok aránya a nagybirtokkal szemben. Emellett – mint hangsúlyozta – az új földtörvény garantálja, hogy a magyar földek döntő része helyben lakó gazdák és a családi gazdaságok használatában legyen, földet venni és bérelni is csak szigorú feltételekkel lehet. Azután azt állította, hogy „a korábbi 600 helyett már 7500 gazda kapott lehetőséget a földművelésre.” (Ezt szó szerint idézem, mert annyira nincs értelme, hogy megkerestem: tényleg ekkora hülyeséget írt volna le a Fidesz-frakció sajtóosztálya? Hát ekkorát…. Tehát korábban 600 gazda dolgozott a magyar földművelésben, ma meg 7500. S a falvakban élő többi több százezer ember ugyan mit csinál? )

S persze a Fidesz mindenekelőtt – mert hogy ezzel indítja a közleményét - belerúgott Sallai R. Benedekbe, azzal, hogy vizet prédikál, de bort iszik, hiszen ő maga – a „céghálóján keresztül” – 2325 hektárt akart megszerezni, hogy „nagybirtok építésébe fogjon”.

Még szerencse, hogy a Fidesz és a kormányunk résen volt, s ezt idejében megakadályozta. Ilyen nagyságú (vagy ennél nagyobb) földterületet ugyanis a mai Magyarországon csak a Fidesz-közeli potentátok szerezhetnek, ellenzéki földművelők soha! Így nyert például – méghozzá nagyon-nagyon sokat, Alcsútdoboz, Kajászó, Óbarok és Vál térségében összesen 1034 hektárt – az Orbán-család helyi bizalmas, Mészáros Lőrinc felcsúti polgármester. Nála a jelek szerint nem volt probléma, hogy „nagybirtok építésébe fogott”…

Ráadásul a Sallaival kapcsolatos konkrét fideszes vád is hazugság. A kormány földpolitikáját folyamatosan támadó Sallai R. Benedek ellen komoly kommunikációs kampányt indított az agrártárca, az ellenzék agrároligarchájának bélyegezve őt. Sallai erre reagálva a Népszabadságnak júliusban elmondta : a családja ősidők óta Túrkevén gazdálkodik. Nagyjából 60 hektárból áll a birtok, de egy része természetvédelmi célból megszerzett Natura 2000-es gyep, körülbelül 45 hektár alkalmas a művelésre. Közel ugyanekkora területen gazdálkodik a felesége is, szintén vállalkozóként. Évek óta ebből élnek, a földpályázatok idején helyben lakó fiatal családi gazdálkodóknak számítottak. (Állítólag ez a kategória volt a fideszes földpályázat célközönsége, őket kellett támogatni…)

- 2012-2013-ban, amikor még párttag sem voltam, összesen húsz birtoktestért indultam különböző pályázatokon a lakóhelyemen, de egyetlen esetben sem nyertem. A feleségem, aki szerencsére a lánykori nevét használja, önálló gazdálkodóként szintén beadott 17 pályázatot, és kettőt meg is nyert – mindkétszer olyan helyen, ahol nem volt fideszes ellenérdekelt pályázó. Egy 20 és egy 33 hektáros birtoktestet nyert el, és utána nem pályázott többet. Nem az volt a cél, hogy nagybirtokossá váljunk, továbbra is a családi gazdaságban hiszünk. Végső soron 37 beadott pályázatból két esetben nyertünk két kisebb birtokot a feleségem révén, ami egybeszámítva is alig 6 százalékos eredményesség, miközben csak a pályázatok megírására több mint egymillió forintot fordítottunk. Ugyanakkor mások, például az agrárkamra jó kormányzati beágyazottságú tisztségviselői könnyedén elérték a 100 százalékos hatékonyságot, azaz mindegyik pályázaton nyertek, ahol elindultak.

Ott van például Hubai Imre és fia: az apa a MAGOSZ megyei elnöke, a fiú pedig az agrárkamara vidékfejlesztésért felelős országos alelnöke, mindketten Fazekas Sándor agrárminiszter barátai. A családi cégük 4300 hektáron termel, de van vágóhídjuk, húsüzemük és szállodájuk is. Nyertek mellé még háromszázhuszonkét hektár állami földet pályázatokon, és további 32 állami birtoktestet kaptak pályázat nélkül. Ebben a mezőnyben én nem lehetek sikeres – mondta Sallai a Népszabadságnak. Hát ennyit a vele kapcsolatos fideszes vádakról: mint sejthettük, ez is hazugságnak bizonyult….

No de térjünk vissza az alapkérdésre: tényleg sikeres lenne a Fidesz agrárpolitikája, úgy, ahogy azt a közlemény hangoztatja? Először is a magyar agrárpolitika sikerét (vagy kudarcát) szerintem leginkább az mutatja, hogy miként alakul a magyar mezőgazdaság teljesítménye, tudja-e tartani helyét a világ élcsoportjában (mert a szocialista időkben még ott volt), kellően hatékony-e? S a másik: hogy eközben miként alakul jövedelemtermelő képessége az ott dolgozók szempontjából, megéri-e földműveléssel, állattartással foglalkozni, a fiatalok az egyetem

elvégzése után visszamennek-e szüleik falujába, hogy ezt válasszák élethivatásul? Magyarán: elégedettek-e azok, akik az agrárszektorban dolgoznak?

Ami az első kérdést illeti, a válasz nagyon lehangoló. A magyar mezőgazdaság egyre jobban elszakad a világ élvonalától. Pedig a 80-as évek közepén még Európa élvonalába tartozott. Az egy főre jutó hústermelésben 1980-ban Dánia után a második helyen voltunk, a gabonaféléknél meg negyedikek Hollandia, Nagy-Britannia és Franciaország után. A nyolcvanas évek első felében évi 6-7 millió tonna búza volt a termés, vágósertésből 1985-ban 1,3 millió tonnát hízlaltak. Ma már teljesen más a helyzet: a 2012-es búzatermés 3,9-4 millió tonna volt, a sertések száma az 1983-as 9,8 millióról 2,9 millióra, a szarvasmarhaszám az 1986-90-es évek 1,7 milliós átlagához képest 900 ezerre esett vissza. Az ok: a nagyüzemek, a téeszek szétverése.

No de akkor legalább a második kérdéskörben jól teljesítünk? Abbamaradt az elvándorlás a falvakból, a fiatalok visszamennek, hogy a mezőgazdaságban dolgozhassanak? Dehogyis! Hiszen ezt is tudjuk jól: a falvak nagy része egyre jobban leszakad az ország iparosodottabb régióitól, egyre nagyobb a szegénység. Hát erre olyan büszke a Fidesz?

Az igazság: szokás szerint már megint épp az ellenkezője az igaz annak, mint amit a kormányunk állít. Amikor 2010-ben Orbán Viktor és a Fidesz került hatalomra, ők – legalábbis szavakban – a családi gazdaságok, a kistermelők támogatását hirdették. 65 ezer hektár állami kezelésben lévő földterületen vált esedékessé a földbérleti szerződések megújítása, s még a kampányban azt ígérték: a helyben lakó, ott tevékenykedő gazdák fognak nyerni. Ehhez képest a 2013 szeptember 1-ig pályázati úton bérbe adott 32 ezer hektárnyi földterület „győzteseinek” képe teljesen mást mutat: mint Ángyán József, az agrártárca egykori államtitkára összegezte (ő egyébként 2012 elején épp Orbánék szószegése miatt mondott le államtitkári posztjáról), a helyben lakó, gazdálkodó családok a bérbe adott területeknek csak alig több mint egyharmadát tudták megszerezni a saját településük földjeiből. A többit, a kétharmadot külső érdekeltségek vitték el.

Hogy kik? Hát alapvetően a Fidesz-klientúra, akiknek sok esetben közük sem volt korábban a földműveléshez. Nyert műkörmös, építési vállalkozó, gyógypedagógus, könyvtáros.

Előírás volt, hogy a pályázó székhelye nem lehet 20 kilométernél messzebb a kiszemelt területtől: akkor hát az érintettek gyorsan áthelyezték székhelyüket a közelbe, mint tette azt például a Fidesz akkori tiszaújvárosi polgármester-jelöltje, Kanyok Attila, aki cégét hirtelen egy teljesen romos, lakattal lezárt mezőcsáti házba jelentette át. Hogy ez nyilván csalás, hogy ott aligha dolgozhat bárki? A Nemzeti Földalapkezelőt ez nem izgatta: Kanyok cége 3 nyertes pályázattal 496 hektár bérleti jogát kapta meg Borsodban. Földeket kapott Budai Gyula agrárállamtitkár rokona és Lázár Jánosnak, a miniszterelnöki hivatal vezetőjének nagybátyja is: persze mindketten felháborodtak, hogy ugyan miért is ne győzhetne az ő rokonuk egy állami pályázaton? Na vajon miért? Hát mert nem etikus. Mert felkelti a gyanút, hogy épp Budai, vagy Lázár (vagy más fideszes vezető) járta ki a győzelmet saját rokonának. S az ilyen gyanú elkerülése, a tisztakezűség megőrzése minden politikus egyik legfőbb kötelessége!!

S az is milyen érdekes, hogy eközben nem kapta meg az eddig is használt földjeire a további bérlés lehetőségét a Kishantosi Vidékfejlesztési Központ, egyike azon nagyon kevés magyarországi tangazdaságnak, ahol környezetbarát, azaz biogazdálkodást folytatnak és erre tanítják a földművelőket. A majdnem negyedszázada működő öko-gazdaság bűne: létrehozása körül ott bábáskodott Ángyán, s vezetői ma is segítik a volt államtitkár harcát…

A helyi pályázók kisemmizését megkönnyítette a szubjektív pontozási rendszer: megesett, hogy két pályázó pályázata szóról szóra megegyezett, az egyik (aki győzött) mégis kétszer annyi pontot kapott, mint a másik – aki persze vesztett.

A hozzáértőket egyébként már a kezdet kezdetén megdöbbentette a kajászói eset: a helyiek az itt bérbe adott 429 hektár földből egyetlen egyet sem nyertek – a földeket Fidesz-közeli érdekeltségek (s köztük az egykori gázszerelőből az Orbán-korszak alatt Magyarország egyik leggazdagabb emberévé vált Mészáros Lőrinc felcsúti polgármester cége) vitték el. A Somogy megyei Bábonmegyeren hasonló dolgok történtek, s itt két pályázó (de vesztő) gazdának ismeretlenek még meg is üzenték: „Ha pofáztok, megdögletek!”

Ángyán összegzése szerint az érintett 672 település közül 281-ben végül egy talpalatnyi földet sem kapott egyetlen helyi gazdálkodó sem! Raskó Géza agrárközgazdász, az egykori Antall-kormány földművelésügyi államtitkára pedig azt mondta: becslése szerint a mintegy 3000 nyertesből 2500 valamilyen módon kötődik a kormánypártokhoz: vagy közvetlenül, vagy a Magoszon, a Magyar Gazdakörök Országos Szövetségén keresztül. (Amely a szocialista kormányzás alatt éjjel-nappal gazdatüntetéseket szervezett, de Orbán alatt semmit sem csinál: persze tudni kell, hogy vezetői immár ott ülnek a Fidesz padsoraiban, képviselőként, államtitkárként… Így már érthető, hogy mostanában miért nem érdekli őket az egyszerű földművelők sorsa.)

De miért olyan jó üzlet ez a földbérlet? Hát mert egy hektár földért átlagban mindössze 25 ezer forintot kell fizetni az államnak, erre jön költségként a gyomtalanítás, mert az kötelező (mondjuk 15-20 ezer forint - de olcsóbban is megúszható.) Eközben pedig felveszik az EU-támogatásként érkező területalapú támogatást, a hektáronkénti 69 ezer forintot. Azaz minimum 30-40 százalék haszna van az új bérlőnek rajta akkor is, ha semmit nem termel. De ha termelnek valamit (mondjuk bevetik búzával), akkor a haszon még nőhet. Hát a bolondnak is megéri!

S akkor befejezésként csak néhány szó a földek tervezett eladásáról. Az új kormánylap, a Napi Gazdaság nemrégiben megírta, hogy az Orbán-kormány 400 ezer hektárnyi, állami tulajdonban lévő termőföld kiárusítására készül. Ezek egy részét azonban már a Fidesz-klientúra bérli, méghozzá 20 évre: s ugyan ki akarna megvenni egy olyan földet, ahol 20 évig még más gazdálkodik, s az EU-támogatást is ez az illető kapja? Hát nyilván hogy senki más, csak ő maga, a bérlő. S ha nem lesz más jelentkező, mennyit kell adnia a bérlőnek (még egyszer mondom: a Fidesz emberének, hisz ő kapta a bérleti jogot az elmúlt évek agrárpanamái nyomán)? Hát a lehető legkisebb összeget. Azaz az Orbán-kormány a 2010-2014 közötti időszakban saját embereinek átjátszotta a földbérleti jogot, s most ezt át akarja változtatni, hogy immár a tulajdonjogot is megszerezzék melléje. A többi, több százezer falusi ember meg végleg nincstelen marad: mehet bedolgozni, napszámosnak az új földesurak birtokaira. Hát köszönjük szépen, Orbán Viktor: ez azután tényleg sikeres agrárpolitika. Csak nem Magyarországnak, hanem a Fidesz-híveknek és –oligarcháknak….

Idén június 4-én Kósa Lajos, a Fidesz alelnöke egy tv-interjúban közölte a magyar nézőkkel: tucatnyi charterjárattal küldik vissza nyáron Magyarországra a német, svájci és francia hatóságok azokat a menekülteket, akiket illegális határátlépés után először Magyarországon vettek nyilvántartásba. Arra hívta fel a figyelmet, már 160-200 ezren lehetnek olyanok, akiket Magyarországnak vissza kellene fogadnia az uniós szabály értelmében. S közölte, idén 14 ezer ilyen határozatot hoztak a német hatóságok a menekültek Magyarországra küldéséről, míg tavaly még csak 800 embert küldtek vissza.

Már aznapi bejegyzésemben is azzal reagáltam minderre: várjuk ki a végét, hiszen jól tudjuk, mennyire lehet megbízni a fideszesek nyilatkozataiban, azok igazságtartalmában. (Vagy mondjam inkább úgy: mennyire NEM LEHET MEGBÍZNI a nyilatkozataikban…)

Szóval azóta eltelt csaknem 3 hónap, vége a nyárnak: hát akkor lássuk, mi a helyzet? S kiderült: Kósa szokás szerint szemenszedett hazugságokat mondott. Hol van a tucatnyi charterjárat, amikkel a nyáron a német, a svájci és a francia hatóságok visszaküldték a menekülteket? Hallott róluk valaki? S ha már nem, akkor vajon kiállt Kósa a tv nyilvánossága elé, hogy bocsánatot kérjen az alaptalan riogatásért? Persze hogy nem… Sőt, a fideszes vezetők azóta is folytatják a feszültség szítását, az emberek hergelését, a menekültek ellen fordítását.

Mellesleg megtudtam: Németország idén májusban összesen 15 (tizenöt), júniusban pedig 23 (huszonhárom) menedékkérőt küldött vissza Magyarországra. 15-öt és 23-at! Igencsak messze van ez a 38-as szám a „tucatnyi chartergéptől”. S még messzebb az állítólagos németországi 14 ezer kiutasító határozattól. Ennyivel még egy buszt sem lehetne megtölteni…. Szóval ennyit a fideszesek közléseinek hitelességéről!

Pedig Németországba tényleg özönlenek a menekültek: éppen szerdán jelentette be a berlini kormány, hogy az idén akár a 800 ezret is elérheti az ottani menedékkérők száma, ami négyszerese a tavalyi adatnak. De jellemző, hogy miként reagált erre Thomas de Maiziere belügyminiszter: „a menekülthullám megterheli Németországot, de nem terheli túl.” Szó sincs kerítés építéséről, határvadász-századok felállításáról, a menedékkérők azonnali visszafordításáról. Inkább kivizsgálják az ügyeket, még azok ügyét is, akik egyébként Magyarországon keresztül érkeztek. Mert a németeknél az emberiesség a legfontosabb szempont!

Orbánéknál viszont az uszítás, a kirekesztés, a távoltartás. S ez még az olyan kormányokkal is megterheli a viszonyt, amelyek korábban a Fidesz-vezetés szövetségesének számítottak a nemzetközi porondon. Aleksandar Vucic szerb miniszterelnök például szerdán közölte: országa barátságosan fogadja a Szíriából és Afganisztánból érkezőket, s örül annak, hogy az Európai Unióba vezető útjuk során Szerbia az egyik legbiztonságosabb hely és menedék a számukra. Vucic megismételte kormánya álláspontját, miszerint Szerbia nem emel falakat, s nem telepít szögesdrótot a határra azért, hogy megakadályozza a migránsok belépését. Megfogalmazása szerint a drótkerítés felállítása szörnyű, s már csak az hiányzik, hogy „valaki áramot vezessen bele, s befejezze a munkát”. Szerinte az Európai Uniónak sem lenne szabad sem lenne szabad szemet hunynia más országokbn az ilyen esetek felett.

Áramot vezetni a szögesdrótba? Elég durva feltételezés. Mivel azonban Vucic egyértelműen a magyar kerítésről beszélt, az AP amerikai hírügynökség saját jelentésében levonta a nyilvánvaló következtetést: a szerb miniszterelnök a magyar létesítményt a náci koszak koncentrációs táboraihoz hasonlította. Szép kis propaganda Magyarországnak, Orbánéknak köszönhetően ismét csak jó hírünk lett világszerte. (Vucic egyébként következetes: már a kerítésépítési tervek nyilvánosságra hozatalakor, június közepén a náci táborokat emlegette, közölve, hogy „Szerbia nem követi a magyar példát, nem fog falakat emelni, s nem fog Auschwitz-ban élni….”)

S végezetül még egy intő példa. Olaszországban a katolikus egyház megelégelte, hogy ott is vannak politikusok (szerencsére azért ott még nem kormányon), akik a menekültválságot puszta szavazatszerzésre, az emberek ijesztgetésére akarják használni. Nunzio Galantino püspök, az olasz püspöki kar főtitkára egy hete élesen elítélte azokat a politikusokat, akik „rendkívül ostoba dolgokat mondanak néhány szavazat megszerzéséért”. S a püspök – aki épp a közelmúltban tért vissza Jordániából, ahol a 6,5 milliós ország kétmillió menekültet fogad be – bírálta azokat, akik Olaszországban a menekültek „kezelhetetlenül magas számával” riogatnak. Galantino a menekültekkel riogató politikusokat „két fillért sem érő üzéreknek” nevezte, de a társadalmat is bírálta: mint mondta, nem elég kimenteni a bevándorlókat a tengerből a „nemzeti lelkiismeret megnyugtatására”. - Megmentjük őket, de eszünk ágában sincs befogadni őket – tette hozzá.

Ehhez csak egy dolgot tudok hozzáfűzni: vajon mikor szólal meg végre a magyar katolikus egyház ebben a témában, mikor kezdi el ostorozni a menekültek ellen uszító Orbán-kormányt?

Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető miniszter csütörtöki sajtótájékoztatóján hevesen kikelt az Európai Bizottság döntése ellen, amely „mindössze” 61,5 millió eurót (nagyjából 19 milliárd forintot) ad Magyarországnak a migrációval kapcsolatos kiadások miatt – miközben a görögök 470 millió eurót, az olaszok 580 millió eurót kapnak. „Ez a szokásos hátrányos megkülönböztetés, a régi tagállamok lenyúlták a pénzt az új tagállamok elől” – jelentette ki Lázár, ismét csak azt állítva, hogy Magyarország az egyik legveszélyeztetettebb ország a bevándorlás szempontjából.

Mielőtt érdemben reagálnék erre a kijelentésre, előbb hadd szóljak valami általánosabb dologról: hogy mi is egy újságíró feladata? Nem az, hogy mikrofonállványként szolgáljon, s pusztán továbbadja a cikkben, beszámolóban, amit egy politikus mondott. AZ A FELADATA, HOGY AZ IGAZSÁGOT ÍRJA MEG! Legyen elég felkészült ahhoz, hogy már magán a sajtótájékoztatón visszakérdezzen, mondjuk úgy, hogy „miniszter úr, ez nem igaz, hiszen két héttel ezelőtt Ön ennek épp az ellenkezőjét mondta, éspedig…” Vagy ha ennyire nincs képben (pedig képben kellene lennie: ha a miniszter minden szóba jöhető témára tud azonnal reagálni, akkor az újságírótól is elvárható, hogy ezekben mind otthon legyen – főleg a mai internetes világban, ahol minden előzmény egy perc alatt visszakereshető), akkor legalább utólag, mikor a cikkét írja, a beszámolóját készíti, akkor kellene szembesíteni a politikus közléseit a valósággal: hogy mi igaz abból, amit mond, s mi nem. Ma viszont ott tartunk, hogy még az ATV-n, vagy a Klubrádióban is a híradásokban egyszerűen bemondják, hogy mit közölt Lázár (Orbán, stb.), s egyáltalán nem tájékoztatják a nézőt, az olvasót, a hallgatót, hogy az igaz-e, vagy sem, s miért? S erre az sem ad az újságíróknak, a szerkesztőknek mentséget, ha azzal érvelnek, hogy „hiszen utána megszólaltattuk az ellenzéki politikust, aki elmondta a másik oldal véleményét”. A magyar közvélemény nagy része nem nagyon hisz a politikusoknak, így azután hiába mondja el az ellenzéki X, vagy Y, hogy mi a valóság, ez az embereknek az egyik fülén be, a másikon ki. Az újságírónak kell vállalnia a feladatot, hogy magában a tudósításban helyretegye a dolgokat: s szerintem még csak nem is pusztán azt, hogy mi nem igaz az elmondottakból, s miért nem az, hanem azt a feladatot is el kell vállalnia, hogy megírja, egyáltalán mennyire lehet hinni az adott politikusnak. Hisz akiről egyszer (százszor) már bebizonyosodott, hogy hazudott, annak ugyan miért kellene elhinnünk akár csak egy szavát is? S mivel a magyar lakosság 99 százaléka nem követi aprólékos részletességgel a napi politikát, őket bizony tájékoztatni kell erről, fel kell idézni számukra az ilyen előzményeket is.

Maximalista lennék? Nem hiszem. Egészen egyszerűen az újságírásnak csak így van értelme. Nem egyszerű feladat, naprakész tudást igényel: de hát a szívsebész feladata sem egyszerű, s mégis vannak emberek, akik elvállalják ezt a felelősséget. S persze hallom a szokásos ellenvetést is: ha egy újságíró ilyen bátor lenne, azonnal kirúgnák. A mai közmédiában biztos (épp ezért kell majd gyökeresen megújítani az állami hírügynökséget, a tv-t és a rádiót, ha egyszer újból a demokratikus pártok győznek, s Orbánék letűnnek a színről.) No de a mai ellenzéki médiában ugyan mi akadályozza, hogy az ottani újságírók tényleg így dolgozzanak? Ott ezért nem kellene kirúgástól tartaniuk! Sőt! S csak még egy dolog: szerintem mindenkinek érdemes lenne elolvasni (vagy újraolvasni) Méray Tibor „Tisztító vihar” című könyvét, amely megírja, hogyan döbbentek rá az igazságra a Rákosi-korszakban az írók, újságírók, s hogy fordultak szembe Rákosival, hogy végre az igazságról írhassanak. Pedig abban az időben ennek egy kicsit nagyobb kockázata volt, mint manapság, mert akkor akár el is vihették néhány évre az embereket…

No szóval ennyit az újságírói „ars poeticáról”, amit szerintem mindenkinek követnie kellene. Úgyhogy akkor nézzük: ennek szellemében mit is írhatunk Lázár közléséről!

Először is: hogy ki nyúl le pénzeket, azt egy fideszes vezető politikus jobb ha nem emlegeti: mert akkor elsőként neki kellene elsüllyednie szégyenében. Nekünk ugyanis azonnal eszünkbe jut a trafikmutyi, a Felcsút közelében épülő kisvasút, a fideszes politikusok csodálatos tempójú vagyonosodása, a „családi segítséggel vett” Szijjártó-villa, az egyre táguló falú Rogán-lakás, a munkanélküli, ám mégis Gucci-táskás Habony Árpád neve, a „szakértői elemzések” írásából milliárdossá lett Giró-Szász kormányszóvivő esete, s persze az egymás hegyén-hátán épülő rengeteg stadion, miközben Magyarországon egyre nő a szegények száma. No meg az is, hogy 2010 és 2014 között szinte minden közbeszerzést az akkor még Orbán legközelebbi barátai közé tartozó Simicska Lajos cége, a Közgép nyert meg – amióta viszont Orbán és Simicska összevesztek, érdekes módon még a közbeszerzéseken való indulást is meg akarják tiltani Simicskának.

Azután nézzük csak, hogy valóban hátrányosan megkülönböztetik-e Brüsszelben Magyarországot másokhoz képest. Nem hinném! Gondolkozzunk már egy kicsit! OK, tételezzük fel, hogy igaz, amit a fideszesek mondanak, s Magyarországra nagyjából annyi menekült érkezik, mint Olaszországba, vagy Görögországba. De e két utóbbi országba a tengeren át jönnek! A görög és az olasz hajóknak ott kell cirkálniuk éjjel-nappal a Földközi-tengeren, illetve az Égei-tengeren, kimenteni a bajba jutott menekülteket, elszállítani a legközelebbi menekülttáborokba: s ez utóbbiak általában a szigeteken (a görög szigeteken, no meg Lampedusán és Szicíliában) vannak. Innen a menekültek nem tudnak egyszerűen továbbállni, úgy, mint nálunk Magyarországon, hogy azonnal Ausztria felé vegyék az irányt: a görögöknek, olaszoknak kell folyamatosan szállást, étkezést, egészségügyi ellátást biztosítani számukra. Kicsit (illetve dehogyis: sokkal) nagyobb költség ez, mint ami a magyar hatóságokra hárul: a mi rendőreink ott járőröznek a szárazföldi határ mentén, nincs semmilyen költséges mentőakció, s a bevándorlókat egy nap alatt regisztrálják, majd mehetnek Isten hírével. S ők mennek is: dehogy akarnak Magyarországon maradni!!! Szóval miről beszél Lázár?

S még egy dolog: még ha hátrányos megkülönböztetés érné is Magyarországot Brüsszel részéről (mint ahogy szerintem nem éri), Orbánéknak ezen sem kellene meglepődni. Hiszen hogy is van a mondás? Amilyen az adjon Isten, olyan a fogadj Isten. Talán nem emlékszünk, hogy hányszor ostorozta Brüsszelt Orbán, miközben Magyarországon az EU-s pénzek nélkül minden beruházás leállna? Hogy szabadságharcot hirdetett ellene! Hogy közölte: az EU-képviselőknek „kiosztottunk néhány kokit és sallert”! Mit gondol az Orbán-kormány: ha ők állandóan belerúgnak abba, akitől egyébként a pénzt várják (s azért nagyon is tartják a markukat), akkor vajon Brüsszel mindig jó képet fog vágni, s fizet, mint a katonatiszt? (Egyelőre igen: ilyen hülye, s fizet…) S emlékezzünk csak: a minap az összes EU-tagország közül Magyarország volt az egyetlen, amely kijelentette: ő bizony egyetlen menedékkérőt sem fogad be, se Olaszországból és Görögországból, se a más külföldi országokba menekült szíriaiak közül. Orbánék voltak az egyetlenek, akik „dupla nullát” mondtak. Mire az EU soros elnökségét ellátó Luxemburg külügyminisztere közölte: a magyaroknak el kellene gondolkodniuk azon, hogy mindez milyen képet sugall róluk a külvilágban….

Szóval ennyit arról, hogy mi az igazság Lázár közléséből, mivel kellett volna őt magát ott azonnal a helyszínen szembesíteni, illetve ha már ezt nem tették meg az újságírók, mit kellett volna legalább megírni. S persze még egyvalamit mindenképp hozzátéve: hogy Lázárnak nem szabad egy szavát sem elhinni, hiszen már számtalanszor bebizonyosodott, hogy hazudik (csak egy példa: 2015 tavaszán azt közölte, azért állították le az M4-es építését, mert az EU véglegesen megvonta a támogatását a projekttől – azonban kiderült, hogy Brüsszel soha nem tett ígéretet az M4 építésének finanszírozására). Emellett azt is tudjuk róla, hogy miként vélekedik az egyszerű emberekről („akinek nincs semmije, az annyit is ér”), s a demokrácia alapelveiről (például hogy a bírósági határozatok mindenkire ugyanúgy érvényesek, azokat a minisztereknek is be kell tartaniuk: hiába kötelezte a bíróság, nem hajlandó nyilvánosságra hozni rejtélyes külföldi útjainak részleteit.) Erre is mind utalni kell, ha valaha is Lázár bármilyen közléséről tudósítunk: csak hogy a néző, hallgató, olvasó tudja, mennyire szavahihető a Fidesz-kormány második legbefolyásosabb politikusa….

Az elmúlt napokban újra kiéleződött a magyar-román viszony: hétfőn bekérették a bukaresti magyar nagykövetség első beosztottját a román külügyminisztériumba, aznap este Victor Ponta román kormányfő is megszólalt az ügyben, kedden pedig - egyfajta válaszul – a magyar külügyminisztérium egyik államtitkára tiltakozott a budapesti román nagykövetnél. Hogy miért? A bukaresti magyar nagykövet egy lapinterjúban azt állította, hogy az infrastrukturális együttműködés terén „nincs elég jóindulat” a román fél részéről (például nem nyit elég határátkelőt). Victor Ponta válasza: „a magyar kormány erősen próbál provokálni minket. Őket jelenleg egész Európa és Amerika is bírálja az antiszemitizmusukért, a revizionizmusukért, az oroszbarátságukért, a bevándorlók ellen épített kerítésért, s akkor arra tesznek kísérletet, hogy Romániát is belerángassák a botrányba.” A magyar külügyi államtitkár, Magyar Levente reagálása: Ponta „Magyarországot elfogadhatatlan vádakkal illette”, s „a román kormányfő újfent magyarellenes agitációval kívánja elfedni azt a belpolitikai válságot, amelyet kormánya tagjainak sorozatos vád alá helyezése és elítélése okoz.”

Hát akkor vegyük szépen sorra a dolgokat: van mit „helyretenni”, hiszen a magyar reagálás – hasonlóan úgy általában az Orbán-kormány politikájához - szokás szerint tele van hazugságokkal.

Magyar Levente szerint „Magyarországot elfogadhatatlan vádakkal illették.” De hiszen nem Magyarországot, hanem a magyar kormányt! Nem kellene a kettőt összemosni! Ma még nem ugyanaz! Szerencsére…

„Elfogadhatatlan vádakkal?” Miért, talán nem igaz, hogy Orbánék politikáját egész Európa és az Egyesült Államok is bírálja? Elég csak elolvasni az elmúlt évek nemzetközi sajtóját. Vagy visszagondolni, mit mondott Barack Obama jelenlegi és Bill Clinton volt amerikai elnök nemrégiben Orbánról. Vagy Angela Merkel német kancellár, mikor év elején itt járt Budapesten, arról, hogy számára érthetetlen az „illiberális demokrácia” – Orbán által használt – fogalma. Antiszemitizmus: hát hogy is volt a Magyarország 1944-es megszállása kapcsán Orbán által kigondolt, velejéig hazug Szabadság-téri emlékmű ügye, amit a kormány a zsidó szervezetek tiltakozása ellenére építtetett fel (s ráadásul még be is csapva őket: mert halasztást, tárgyalást ígért, s erre suttyomban mégis felállította.) Revizionizmus: nem Orbán tette ki a Facebook-oldalára a minapi tusnádfürdői látogatása után azt a fotót, amelyen Nagy-Magyarországot ábrázoló kitűzők láthatók? Oroszbarátság: hát ki épít nekünk egy új atomerőművet Paksnál – mellesleg teljesen feleslegesen, ellenben jól eladósítva az országot? S végül a bevándorlás ügye: a minap az EU összes országa közül egyedül Magyarország volt az, amely egyetlen kategóriában sem vállalta egyetlen bevándorló befogadását sem. S erre Jean Asselborn, az Európai Unió soros elnökségét ellátó Luxembourg külügyminisztere kijelentette: tudni kell, hogy ez „milyen képet sugároz kifelé…” Orbánék szerint ezt talán dicséretnek szánta?

Magyar Levente szerint Pontáék a „magyarellenes” (mint láttuk: legfeljebb Orbán-ellenes) agitációval azt akarják elfedni, hogy a Ponta-kormány tagjait sorozatosan vád alá helyezik és elítélik. Szegény államtitkár: már megint nem gondolkodott. Mert ha gondolkodott volna, akkor biztos megpróbál egy ennél jobb magyarázatot összehozni. Hiszen mi az egyik legnagyobb különbség a magyar és a román politikai élet között? Hát az, hogy Romániában a miniszterek, a kormánypárti politikusok sem állnak a törvények felett.

Hogy ott létezik egy független, a kormánynak semmilyen módon nem alávetett korrupcióellenes ügyészség, amely minisztereket is képes beperelni. Magyarországon hol van ilyen? Sehol. Hiszen ha lenne (vagy ha legalább Polt Péter ügyészsége tenné a dolgát), akkor Magyarországon is bőséggel lenne már rács mögött kormánypárti politikus, vagy ne adj Isten miniszter, sőt… S akkor Magyar Levente – ha egyáltalán még a helyén lenne – nem a romániai belpolitikai válságról, hanem a magyarországiról értekezne…

S végezetül még egy dolog. Orbán az imént már említett, idei tusnádfürdői „vendégszereplésén” úgy nyilatkozott: nem emlékszik olyanra, hogy „vezető román politikusok annyiszor rúgtak volna Magyarországba, mint 2012 óta”. Most egy dolog, hogy szokás szerint ő is összemossa magát Magyarországgal. De azért van ennél fontosabb is: a jelek szerint tisztelt miniszterelnökünk végzetes memóriazavarral küzd, kezeltetnie kellene magát! Én ugyanis teljesen máshogy emlékszem: az a megdöbbentő, hogy hányszor rúgott ő maga (vagy az Orbán-kormány, úgy általában) Romániába.

Csak néhány példa: a Ponta és a korábbi államfő, Basescu közötti folyamatos csatározásban Orbán nyíltan letette a garast Basescu mellett (például együtt, egymás oldalán vettek részt a bálványosi nyári szabadegyetemen) – nem csoda, hogy Ponta nem zárta szívébe a diplomáciai porcelánboltba elefántként becsörtető Orbánt. Vagy egy másik eset: 2012 májusában Orbánék vissza akarták vinni Romániába, s ott újra eltemetni a Horthy-korszak fasisztabarát írójának, Nyírő Józsefnek a hamvait, noha a bukaresti kormány határozottan bírálta ezt a kezdeményezést. A temetés végül elmaradt, de Orbánék ezzel sikeresen felszították a szenvedélyeket. Vagy emlékeztessünk egy másik konfliktusra, a székelyzászló-ügyre: 2013 elején az Orbán-kormány teljes mellszélességgel kiállt azon romániai településvezetők mellett, akik székely zászlót tűztek ki a polgármesteri hivatalokra, sőt több fideszes politikus – egyfajta szimpátiatüntetésként – ugyanerre kérte a hazai önkormányzatokat. A román vezetés mindezt a belügyekbe való beavatkozásnak minősítette (még Basescu is!), s annyira felháborodtak, hogy felvetődött a bukaresti magyar nagykövet kiutasításának lehetősége. Mindez két szomszédos, s elvben szövetséges ország között.

Miért csinálják mindezt Orbánék? Hát nem gondolnak arra, hogy nagyhangú nyilatkozataik után ők hazajönnek, de a romániai magyaroknak továbbra is ott kell élniük, a román lakosság tengerében? S ez utóbbit – most függetlenül attól, hogy igaza van-e a magyaroknak az autonómia követelésében, vagy sem – felháborítják az ilyen akciók, s mindez csak növeli a feszültséget. Nem csoda, hogy egy 2013 márciusi romániai közvélemény-kutatás szerint a románok immár Magyarországot tartják legfőbb ellenségüknek. Hát ezt megköszönhetjük Orbánéknak….

Kövér László, a Fidesz választmányi elnöke és Schiffer András, az LMP társelnöke részvételével rendeztek beszélgetést a hétvégén. A megjelent felvételek azt mutatják, hogy Schiffer nagyon jól érezte magát Kövér társaságában, vígan nevetgélt mellette. Pedig a fideszes politikus ismét hozta formáját, s előhozakodott hazug, rágalmazó állításaival, például hogy a „baloldal a XX. század eleje óta nemzetgyűlöletből táplálkozik.”

Az egy dolog – nekem legalábbis ez a véleményem – hogy minden olyan ember, aki a demokrácia mellett áll a diktatúrával szemben, aki elveti, s Magyarország számára tragikusnak tartja a Fidesz 2010 óta folytatott politikáját, az állandó hazudozást, a saját csókosok kinevezését, az önkényesen meghozott alaptörvényt, a bevándorlókkal szembeni gyűlölet szítását, a magyarok elszegényedésének gyorsuló folyamatát, s különösképpen a magyarság kettéosztását, az „igaz magyarok” (Fidesz-tábor) szembeállítását a „hazaárulókkal” (összes többi) – szóval egy ilyen ember szóba sem állhat Kövérrel, aki kulcsszerepet játszott mindezekben a folyamatokban, az állandó ellenségkeresésben. Szóba sem állhat – nem hogy leüljön mellé beszélgetni, sőt együtt nevetgéljen vele. Kövérnek ott lesz a helye a történelem ítélőszéke előtt mindazért, amit Magyarország tönkretételéért tett az elmúlt 25 évben.

De ez csak egy kitérő: mindössze a személyes véleményem. Van ennél sokkal lényegesebb gond is: mindaz, ami az Ökopolisz Nyári Akadémián Kövér szájából elhangzott. Itt van rögtön az előbb idézett kitétel: nem először állítja, hogy a baloldal gyűlöli a saját nemzetét. Ezzel megbélyegez mindenkit, aki baloldali, sőt: mindenkit, aki nem a Fidesz-táborba tartozik. Ám hol van az állítás bizonyítása? Sehol. S ez nem csoda: hiszen ez szemenszedett hazugság. S akkor még van képe azon sajnálkozni, hogy 1990 után „a kommunizmus kisöpréséhez szükséges minimális konszenzus sem jött létre a rendszerváltó erők között.” Egyrészt dehogynem, létrejött: a Fidesz például akkoriban még az SZDSZ-szel szövetségben a legfőbb kommunistaellenes erők közé tartozott, s csak 1994 után vetette le a liberális öltözetet, hogy hirtelen magát konzervatív, vallásos pártnak mondva próbálja megszerezni a választók szavazatait. Másrészt egy ilyen hazug, a társadalom nagy részét rágalmazó kijelentés után hogy akarná elérni a kompromisszumot Kövér? Egy ilyen emberrel, egy ilyen ember vezette párttal kellene összefogni? Hát arra várhat!!!

A rendszerváltás utáni minimális konszenzus „hiányára” vezette vissza Kövér azt is, hogy 2006-ra „polgárháborús állapotok” alakultak ki Magyarországon. Mivel azt azért nem tételezném fel Kövérről, hogy szellemileg visszamaradott (magyarán: teljesen hülye) lenne, itt is kénytelen vagyok inkább arra gondolni: egyszerűen hazudik. Csak hogy felidézzük, mi is vezetett a 2006-os „polgárháborús állapotokhoz”? Orbán csúfosan elbukta a miniszterelnök-jelölti vitát Orbánnal szemben, a Fidesz pedig vereséget szenvedett a baloldali erőktől a 2006 tavaszi parlamenti választásokon. A szocialista párt képviselői ezek után úgy gondolták: minden rendben van, elégedetten hátra lehet dőlni. Gyurcsány viszont az elért győzelmet épp ellenkezőleg, változtatásokra, az ország megreformálására akarta felhasználni, mert látta, hogy erre van szükség, máskülönben hazánk lemarad nem csak a Nyugathoz, de a szomszédos országokhoz is. Ezért akarta felrázni, cselekvésre kényszeríteni pártbeli társait a híres öszödi beszédével: ami mind a mai napig rejtélyes módon eljutott a Fideszhez, s amit Orbánék – kiragadott szemelvényeket, mindössze néhány mondatot ismételgetve éjjel-nappal – arra használtak fel, hogy bosszút álljanak az őket megverő Gyurcsányon. Nem a baloldal, hanem a Fidesz tartott nagygyűléseket heteken át a parlament előtt, ezzel természetessé téve a társadalom őket támogató rétegei számára, hogy igenis, nincs semmi baj azzal, ha az utcán próbálják megbuktatni a törvényes kormányt. Ők szervezték az Astoriához az október 23-i nagygyűlésüket, hogy minél nagyobb káoszt okozzanak – s ráadásul azóta bizonyított tény, hogy egyes Fidesz-képviselők meg egyenesen kapcsolatot tartottak a város más részein törő-zúzó csőcselékkel, tanácsokat adva nekik, hogy merre vonuljanak, mit csináljanak. Ha az imént azt írtam, hogy Kövér majd a történelem ítélőszéke elé kerül mindazért, amit a társadalom kettészakítása érdekében tett, akkor ezt ki kell egészítenem: Orbánnak és társainak is ott lesz a helye, többek között a 2006. szeptemberi-októberi cselekedeteik miatt.

S végül térjünk vissza még egy mondat erejéig Kövér mostani beszédére. Azt mondta: „engem már nem érdekel a Fidesz. Engem a saját gyermekeimnek a sorsa érdekel… Én nem lettem milliárdos, nekem nincsenek vállalkozásaim. Nekem van három szép, okos, felnőtt gyerekem, boldog vagyok a családomban. Én azt szeretném, hogy ők is boldogok lennének…”

No szóval. Egyrészt azért kár lenne Kövért „tiszta kezű lovagnak” beállítani: lehet, hogy nincsenek milliárdjai, vállalkozásai, de azért ő is igencsak kihasználta a Fidesz nyújtotta előnyöket a meggazdagodásra. Hiszen időtlen idők óta parlamenti képviselő, az első Orbán-kormány idején miniszter volt, 2010 óta parlamenti elnök: igen jó fizetést kap, méghozzá a mi adónkból. (Igen, még a baloldali szavazók adójából is – hogy azután nap mint nap rágalmazzon minket.) Ugyan hol van még egy olyan foglalkozás, ahol elegendő a pártelnökkel (Orbánnal) való barátság, s ezzel az ember évtizedekre be is betonozza magát a képviselőségbe? Ráadásul házelnökként ő a legjobban fizetett országgyűlési képviselő: 2012-es adatok szerint havi csaknem 2,5 millió forintot kapott. HAVI 2,5 MILLIÓT! Miközben a magyar lakosság átlagban ennek egytizedéből él, s egyre szegényedik.

Azután beszéljünk csak egy kicsit arról is, hogy Kövér 2010-ben a Zala megyei Fidesz-listáról került be a parlamentbe, így azután – noha a fővárostól mindössze 23 kilométerre lévő Szigetszentmiklóson lakik – az utazási költségtérítést úgy utalják neki, mintha Zala megyéből járna fel Budapestre dolgozni. Ugyan mi ez, ha nem csalás? Etikai szempontból mindenképp. Havi 313 ezer forintot kapott csak utazási költségtérítésre 2010-től – többet, mint a magyarok 95 százaléka teljes havi fizetésként. S akkor – mert úgy látszik, a szigetszentmiklósi bejáráshoz már a havi 313 ezer sem volt elegendő – 2012-ben ezt még meg is duplázták számára: ekkortól már 626 ezer forintot fizettek neki havonta benzinpénzként. Ugyan miért? A Blikk korabeli cikke szerint a Budapest-Szigetszentmiklós távolságot ennyi pénzből havonta 400-szor lehet megjárni: vajon Kövér naponta 13-szor jön-megy munkahelye között, még szombat-vasárnap is? Akkor egész nap utazna – s ugyan mikor dolgozna?

Szóval ennyit arról, hogy ő „nem lett milliárdos”. De ami igazán felháborítja az embert, az a mondat előző része: hogy őt a saját gyermekeinek a sorsa érdekli. Tényleg? Ha érdekelné, akkor a Fidesz egyik legfőbb vezetőjeként nem adná hozzájárulását olyan intézkedések sorozatos megtételéhez, amelyek csak tönkreteszik Magyarország – s így a mai gyerekek – jövőjét. Hogy lesz nyugdíjunk, miután a Fidesz elrabolta a magánnyugdíj-pénztárak 3 ezer milliárdos vagyonát? Hogy lesz a gyerekeknek jövője, mikor a külföldi termelő beruházások egyre kevésbé jönnek Magyarországra (miért is jönnének, hisz nincs jogbiztonság: egyik pillanatról a másikra büntetőadókat kaphatnak a nyakukba, s Lázár János miniszternek még van képe azt is nyíltan kijelenteni: lehet panaszkodni Brüsszelnél, de akkor még több adót vetünk ki rátok.) Hogy lesz a magyarságnak jövője, ha már most 500 ezren dolgoznak külföldön, mert Magyarországon nem találnak maguknak megélhetést. S eközben Magyarország az egy főre jutó GDP-t (azaz lényegében a magyarok „gazdagságát”) nézve immár a másik 3 közép-európai rivális, Csehország, Lengyelország és Szlovákia mögé került, s míg ezek 20-30 éven belül felzárkózhatnak a nyugati életszínvonalhoz, nekünk száz évre lesz szükségünk ehhez. SZÁZ ÉVRE! Hát ennyit arról, hogy „milyen jól működik” az orbáni gazdaságpolitika. S egyben ez újabb bizonyíték arra is, hogy mennyire igaza volt Gyurcsánynak, mikor 2006-ban reformok útjára akarta léptetni az országot – amit azután a Fidesz megakadályozott…

Hát ennyit arról, hogy vajon mennyire érdekli Kövért a mai magyar gyerekek sorsa, jövője. Legfeljebb a saját gyerekeié… Akiknek mellesleg tényleg nem kell tartaniuk a jövőtől, hiszen őket - a 2,5 milliós havi fizetésből, a 626 ezer forintos utazási költségtérítésből, s az összes többi olyan előnyből, amelyhez Kövér a Fidesz-vezetés második embereként bármikor hozzájuthat – apuci bármikor tudja majd támogatni… De mi lesz velünk, a többi magyarral?

Súlyos következményei lennének annak, ha a férfiak 40 év munkaviszony utáni nyugdíjazása miatt átalakítanák a nyugdíjrendszert – mondta sajtótájékoztatóján szerdán Czomba Sándor, a Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkára.

Hogy miért? Hát mert – mint mondta – ha már a korhatár előtt több százezer ember nyugdíjba mehetne, miközben a nyugdíjkassza mérete nem változik, akkor „ugyanazt a tortát kell több részre osztani”. Azaz kevesebb lenne minden nyugdíjas járandósága.

Ez így önmagában igaz. Ámde (s a fideszes közlések mellé mindig oda kell tenni az „ámde” szócskát, mert – hogy költőien fogalmazzunk – „soha nem bontják ki az igazság minden részletét”) azért érdemes lenne megvizsgálni néhány más szempontot is. Először: ugyanez igaz a nők 40 éves munkaviszony utáni nyugdíjazására is, az ö esetükben is – ha a nyugdíjkassza összbevételei nem változnak – csökkenteni kellene a nyugdíjasok járandóságait, hisz idő előtt mehettek nyugdíjba, a pénzt megkapják, miközben már nem fizetnek semmit a nyugdíjkasszába. S a Fidesz mégis egyik első intézkedéseként 2010-ben bevezette ezt a lehetőséget. A nőknél ez nem probléma?

Ráadásul a férfiak jóval rövidebb ideig élnek. Ha a nők már 40 év munkaviszony után nyugdíjba mehetnek, míg a férfiak ki kell hogy várják a 65 éves életkort, akkor ez azt jelenti, hogy még tovább nő a különbség a két nem között: a nők még több évet élhetnek nyugdíjasként, a férfiak egy része pedig meg sem éli, hogy nyugdíjas lehessen.

Azután miért ne lehetne növelni a nyugdíjkassza méreteit? A stadionépítések helyett nem lehetne inkább ide irányítani a milliárdokat? A nyugdíjasok nem érnek annyit a fideszes politikusaink szemében, hogy Orbán és társai mindent megtegyenek azért: legalább öregkorukban jól élhessenek? A szocialisták bevezették a 13. havi nyugdíjat: nekik fontosak voltak a nyugdíjasok. A Fidesznek miért nem?

S végül megható, hogy a Fidesz most hogy aggódik a nyugdíjkassza bevételei miatt. Akkor bezzeg nem aggódott, mikor Orbánék 2010-ben ellopták a magánnyugdíj-pénztárak addigra összegyűlt, 3000 milliárd forintos vagyonát: pedig ennek „köszönhetjük” majd, hogy 20 év múlva nem lesz nyugdíjunk, vagy valóban jóval kevesebb lesz annál, mint amit a mai nyugdíjasok kapnak. (Pedig már az sem sok…) S a Fidesz akkor sem aggódik, amikor a magyarországi tragikus helyzet, a teljesen elhibázott orbáni gazdaság- és társadalompolitika miatt, itthon reménytelennek érezve az életet, egyre többen mennek külföldre dolgozni. Pedig ők immár nem Magyarországon fizetik a nyugdíjjárulékot: ez a pénz szintén hiányozni fog a 10-20 év múlva nyugdíjba menők számára.

Hát ennyit a Fidesz nyugdíjpolitikájának „hitelességéről”. Illetve még egy dolog, csak hogy lássuk, kormánypártunk politikusai mennyire hülyének néznek minket. Czomba közlése után a Fidesz egy külön közleményt is kiadott a témában, melyben így fogalmaz: a nők 40 év utáni nyugdíjbamenetelének lehetővé tétele „a nyugdíjhoz közeledő nők megbecsüléséről szól… a férfiaknak azonban a legnagyobb becsülés a munka és az, ha szükség van rájuk.” Értjük? A nőket azzal becsüljük meg, ha nem kell dolgozniuk, míg a férfiakat azzal, hogy ők viszont dolgozzanak látástól vakulásig. Ezen a logikai levezetésen még illene egy kicsit finomítani, kedves fideszes propagandista elvtársak!

Ezek után már csak egy dolog. A GKI Gazdaságkutató Zrt. szerdán hozta nyilvánosságra, hogy az egy főre eső GDP tekintetében (ami nagyjából azt jelenti: mennyire él jól egy ország lakossága) Magyarország az euróövezeti átlag 63 százalékánál tart, s ez 20 ponttal magasabb, mint 20 éve volt.

Csakhogy közvetlen riválisaink, a visegrádi négyek közül Szlovákia 30 százalékot hozott ezen a különbségen 20 év alatt, Lengyelország pedig 26 százalékot. S noha Csehországot Magyarország a növekedés százalékos arányában azért megelőzte, a csehek eleve jóval közelebb voltak az euróövezeti átlaghoz, s a kisebb növekedés ellenére még mindig ők állnak a legközelebb ehhez a szinthez: azaz továbbra is ők a legfejlettebbek.

S mik a kilátások? Elérjük-e valaha mondjuk az osztrákok színvonalát? Az elmúlt 20 év növekedési átlagait alapul véve és a jövőbe vetítve a GKI szerint Szlovákia 2030-ra, Lengyelország 2035-re, Csehország 2040-re, míg Magyarország – UTOLSÓKÉNT – 2075-re érné el az euróövezet átlagát. Magyarország tehát 45 évvel van lemaradva Szlovákia mögött! De ha csak az elmúlt 10 év átlagát nézzük (amiből öt év ugye már az Orbán-kormány idejére esik), akkor még rosszabb a helyzet: Szlovákia már 2025-re, Csehország és Lengyelország 2030-ra, Magyarország pedig 2120-re éri majd el az euróövezet átlagát. Értjük ugye? Magyarország száz évvel lesz lemaradva Szlovákiától, s 2120-ra jutna el az euróövezet szintjére. S akkor még van képe Orbánnak azzal dicsekedni, hogy a magyar reformok működnek, hogy Európa többi országa példaként nézhet a magyarokra. Hát látjuk, milyen példát mutat Orbán országlása…. Mindenkitől lemaradunk, a felzárkózás végeláthatatlan messzeségbe került - igaz, legalább Orbán és seggnyalói nagyon jól élnek...

Augusztus 1-jétől húsz százalékkal csökken a Román Televízió (TVR) alkalmazottainak bére, miután a közszolgálati intézmény igazgatótanácsa úgy döntött, hogy öt napról négy napra csökkenti a munkaidőt.

Az intézkedést azt követően fogadta el a testület, hogy a TVR jelentős  adósságot halmozott fel mind a román állammal, mind a külföldi partnerekkel szemben.

A közszolgálati televízió hírcsatornájának, a TVR Newsnak a bezárásáról már a múlt héten döntés született, emellett több részleget összevontak, hogy csökkentsék a vezetői funkciók számát. A megtakarítási intézkedések sorát most kiegészítették azzal, hogy bizonyos szerződések értékének csak 70-75 százalékát fizetik ki.

A kedden kiadott hírt olvasva megdöbben az ember. Hát Romániának nincs nagykövetsége Budapesten? Nem dolgoznak a diplomaták? Nem jelenti haza a magyarországi fejleményeket? Hiszen „a magyar reformok működnek” – legalábbis ezt olvashatjuk az Orbán-kormány által jó sok pénzért elkészíttetett plakátokon. „Európa tőlünk tanul” – hangoztatja mostanában Orbán. S akkor a románok mégsem veszik át a „jó” fideszes ötleteket? Inkább hagyják bezárni a hírcsatornát? Hát a román kormánynak nincs szüksége egy saját hírharsonára, ami pártosan, az ottani vezetés szája íze szerint tálalja a fejleményeket? Nem akarják kevesebb pénzért ugyanannyit dolgoztatni az embereket?

No szóval ha már a budapesti román diplomaták nem vették észre, hadd segítsünk nekik, felidézve Orbánék ezzel kapcsolatos „reformját”. A magyar országgyűlés tavaly decemberben suttyomban módosította a médiatörvényt, s ennek révén elérte, hogy mindazok az újságírók, akik addig rendes munkaidőben, mondjuk minden nap 8 és 16 között, vagy 14 és 22 között, vagy este 10 és reggel 6 dolgoztak a közmédiában, ezentúl "kötetlen munkaidőben" dolgozzanak. No persze csak papíron: bejönni, dolgozni, hazamenni ugyanúgy fognak, mint eddig, ugyanúgy kötelezően előírt munkaidőt töltenek bent a munkahelyükön. Ám azzal, hogy papíron átminősítették őket kötetlen munkarendbe, kapásból elvesztették fizetésük egynegyedét, egyharmadát: hiszen ilyenkor nem jár délutános, vagy éjszakás pótlék, nem jár külön pénz a hétvégi munkavégzésért, stb. Miért is járna? Hiszen a kötetlen munkarend lényege épp az, hogy az illetőnek nem lehet előírni, mikor dolgozzon, csak végezze el a neki kiszabott munkát. No a közmédiában a logika nem érvényesül: itt előírják, hogy mikorra jöjjön be, mennyi időt dolgozzon, ám az ezért addig járó pótlékokat elveszik.

Ha ugyanezt a „jól működő reformot” a román vezetés is átvenné, kapásból jócskán csökkenthetné a jövedelmeket – s lenne pénz miből finanszírozni az állami tévé működését.

No de nem csak ezt lehetne átvenni a fideszes „reformokból” – s nem csak a román nagykövetségnek kellene jobban figyelnie! Hiszen Európában mindenütt van baj valamivel: hol a munkanélküliség nagy, hol az államadósság, vagy épp újabb és újabb pénzeket kell találni a költségvetésben. Orbánék mindenre mutattak már módszereket – csak át kell venni külföldön. Franciaországban túl nagy a munkanélküliség, s ez olyan óriási probléma, hogy a kormányzat már-már esélytelenül vág neki a következő választási kampánynak? Hát hülye a párizsi vezetés? S mit csinál a budapesti nagykövetségük? Hiszen megvan a megoldás: a munkanélkülieket át kell nevezni közmunkásnak, az eddigi segélyeket meg kell vonni, s helyette adni kell egy minimális összeget közmunkás-munkabérként, az illetőket meg ki kell rendelni ároktisztításra. Hiszen árok van Franciaországban is! S így egycsapásra felére apadna a munkanélküliek száma a franciáknál: tán még a magyar kormányt is leköröznék ezen a téren.

Kevés a pénz a párizsi (londoni, bécsi, prágai, stb.)  államkasszában? Hát rakjunk büntetőadókat a nagy külföldi cégek nyakába, hadd fizessenek a gazok. S közben verjük folyamatosan a mellünket nagy „hazaffyként”, hogy mi csak a saját lakosságunkat, a saját vállalatainkat védjük a külföldi cégek igazságtalan konkurenciájától. S hogy a cégekre kiszabott plusz adókat végül úgyis a lakosság fogja megfizetni, hiszen azok kénytelenek lesznek emelni a termékeik, szolgáltatásaik árát? Bízzunk benne, hogy a franciák (németek, britek, olaszok, stb.) elég hülyék ahhoz, hogy ezt a logikai kapcsolatot úgysem értik…

S túl nagy az államadósság? Csökkenteni kéne valahogy? No de kedves athéni (madridi, római, stb.) barátaink: hát maguknál sem dolgozik a budapesti nagykövetségük? Hisz mit tett Orbán 2010-ben, alighogy hatalomra jutott? Rögtön ellopta a magánnyugdíjpénztárakban addigra összegyűlt 3 ezer milliárd forintot. Hogy így azután 20 év múlva nem lesz nyugdíj Magyarországon, vagy legalábbis jóval kevesebb lesz, mint amit a mai nyugdíjasok kapnak (pedig az sem sok…) – hát az nem izgatja Orbánékat. Az majd legyen az akkori kormány baja. Addigra már úgysem ők lesznek uralmon…

S mivel az államadósság az elvett 3000 milliárd dacára sem csökkent, ez a példa azt is megmutatja, hogy az így megszerzett pénzeket bármire fel lehet használni, a nép nem fog hőbörögni. Alekszisz Ciprasz miniszterelnök úr, nem akar egy saját szigetet venni magának az Égei-tengeren? A görög nyugdíjmegtakarításokból biztos erre is futná. Angela Merkel kancellár-asszony: láttuk, milyen lelkesen szurkolt a német csapatnak a tavalyi brazil foci vb-n! Mit szólna esetleg egy saját stadionhoz a hétvégi háza mellé? Ez is megoldható az így elvett pénzekből.

Csak arra van szükség, hogy végre vegyék észre: nem dolgoznak a budapesti diplomatáik, s így a legjobb ötletek el sem jutnak az Önök íróasztaláig.

Ja, hogy minderről tudnak, csak úgy gondolják: ezek a módszerek az emberek becsapásán alapulnak, s az igazi demokráciákban kivitelezhetetlenek? De hisz nekem is ez a véleményem! Akkor viszont miért hallgatnak, miért nem mondják meg nyíltan, hogy Orbán letért a demokrácia útjáról, s ezt már nem lehet hagyni? Tényleg többet ér a látszategység, mint az alapelvek melletti kiállás? Még szerencse, hogy annak idején Churchill és Roosevelt nem így reagált, mikor Hitler nekiállt meghódítani Európát. S ha nem is tökéletes a párhuzam, azt azért látniuk kell: ha hagyják, hogy Orbán és a fideszesek továbbra is lehazudhassák a csillagokat az égről, akkor Közép-Kelet-Európában, ahol sok országban vannak feszültségek, sok országban tapasztalható a kiábrándultság az életszínvonal nem elég gyors javulása miatt, több politikus is átveheti Orbán módszereit. (Nézzék csak a lengyel helyzetet, az ottani politikai folyamatokat.) Hisz ezeknek a politikusoknak csak az a fontos, hogy hatalomra jussanak, illetve hogy ott maradjanak – s ha ehhez populistának kell lenni, hát Istenem….

Befejezte a tavalyi választások lebonyolítására fordított 17,3 milliárd forint felhasználásának ellenőrzését az Állami Számvevőszék (ÁSZ), s a jelentés szerint a pénzek elköltése – a feltárt hiányosságok ellenére - döntően célhoz kötött, szabályszerű volt.

Ezt hozta nyilvánosságra az ÁSZ a saját hírportálján csütörtökön.

S az ÁSZ még azt is hozzáteszi: a választások pénzügyi tervezése, a választásra biztosított források elosztása és az előirányzatok kezelése a jogszabályoknak megfelelően történt.

Érdekes módon az emberek többsége kicsit másként emlékszik a tavalyi választások körülményeire. S ha már az ÁSZ jó sok pénzzel ellátott ellenőreinek (vagy még inkább az ő feletteseiknek) ezek nem jutottak az eszükbe, hát OK: emlékeztessük őket néhány dologra!

Először is az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) tavaly nyári jelentésére, amely a magyar parlamenti választásokat értékelte, s lényegében megállapította: tisztességtelen eszközökkel nyert a Fidesz. Mint a vg.hu beszámolója emlékeztet, a szervezet szerint összességében negatívak voltak az új választási törvény hatásai, emellett a törvényt úgy fogadták el, hogy nem volt mögötte elegendő társadalmi támogatottság (azaz például az ellenzék nem támogatta – holott azért minimum egy választási törvénynél illene kompromisszumot kötni a két oldal között.) Az EBESZ bírálta, hogy az állami propaganda a Fidesznek kampányolt, amivel Magyarország nyíltan megsértette az európai demokratikus választások feltételeit meghatározó koppenhágai szerződést. A szervezet szerint a magyar médiapiac nem plurális, a lapoknál erős az öncenzúra. Hiszen az állami hirdetéseknek túl nagy a súlya a reklámpiacon – s a média kénytelen igazodni, ha pénzt remél.

Emellett – s ezt ismét az EBESZ, a földrész összes országát tömörítő nemzetközi szervezet állapította meg, melynek egyik feladata a választások tisztaságának ellenőrzése – a választókörzetek új határait az Orbán-kormány alatt úgy húzták meg, hogy felmerült a vád: a Fidesz saját érdekeit nézve rajzolta meg a választói térképet. Problémás az is, hogy az egyéni körzetekben a győztesek is magukkal vihettek töredékszavazatokat az országos listára: azaz a győztest még saját mandátumán felül, pluszban is díjazták. Az EBESZ szerint önmagában emiatt a Fidesz hat képviselővel többet küldhetett a parlamentbe, mint ami a régi rendszer szerint járt volna neki. Emellett a választások tisztaságának magyarországi felügyeletével sem volt minden rendben: a választást felügyelő hatóságok tagjainak megválasztásába ugyanis egyedül a Fidesz szólhatott bele. S problémásnak jelezte az EBESZ azt is, hogy a Magyarország határain kívül élő magyar állampolgárok közül a határon túli magyarok nagyságrendekkel könnyebben szavazhattak, mint azok a magyarországiak, akik egyszerűen csak külföldön dolgoztak. Ezzel sérült az egyenlőséghez való alapvető jog – állapította meg a nemzetközi szervezet.

Ilyen lesújtó véleményt nem sok ország kapott eddig az EU-n belül saját választásának tisztességességéről – pontosabban annak hiányáról. Érdemes lenne az ÁSZ-nak is olvasgatnia ezt a dokumentumot: csak hogy lássa, mi is az a kiindulópont, ahonnan a tavalyi választás értékelését kezdeni kellene!

S akkor most térjünk rá a pénzügyi feltételekre. A pénzek elköltése döntően szabályszerű volt? Tényleg? A 444.hu korabeli beszámolója szerint a Transparency International, a K-Monitor és az átlátszó.hu hónapokon át figyelte, mennyit költöttek a pártok kampányra, s számításaik szerint legalább 3,5 milliárd forinttal többet, mint amit a jogszabályok megengedtek volna. A Fidesz-KDNP például egymaga 2 milliárd 780 millió forintot költött a parlamenti választási hadjáratra, miközben a törvényes határérték 995 millió forint volt. Ráadásul ezt az összeget további 1,1 milliárddal dobták meg a Civil Összefogás Fórum költései (tudjuk, ez a szervezet ezer szálon kötődik a Fideszhez, s ez a békemenetek egyik szervezője is), no meg a kormánypropaganda árai. (Az imént már említettem: még az EBESZ is kifogásolta, hogy a kormánypropaganda a Fidesznek kampányolt.) Honnan volt ez a pénz? S ki milyen "szívességeket" kért a bőkezű támogatás fejében?

Emellett mindenképp beszélni kell egy másik fontos elemről: a kamupártokról. Az állam bőkezű volt, közel 6 milliárdot költött 18 pártlista támogatására, s ebből majdnem 4 milliárd jutott a végül egyetlen mandátumot sem nyerő, de az állami pénzeket felmarkoló bizniszpártoknak. Ezek pedig együttesen is csak 370 milliót költöttek a kampányukra: a többi pénznek, a teljes összeg 90 százalékának sorsa ismeretlen. Utólagos „elszámolásaikban” teljesen hihetetlen, mondhatni pofátlan módon próbálták „lepapírozni” a felmarkolt pénzeket (például az egyik párt 59,6 millió forintot „számolt el” üzemanyag és szállásköltségre, egy másik 41,4 milliót egy fél perces videóra, miközben a tényleges költség még nagy-nagy jóindulattal is maximum 400 ezer forint lehet – a maradék 41 millió tehát máshova tűnhetett el.)

S az ÁSZ itt persze nem vizsgálódott. De hát miért is csodálkozunk? Hiszen tudjuk, hogy a kamupártok indulása a Fidesz érdekeit szolgálta. A sok párt indulásával ugyanis sikerült megtéveszteni az ellenzéki szavazók egy részét, s például a főváros XVIII. kerületében a Bajnai-féle Együtt nevéhez kísértetiesen hasonló névvel induló Együtt 2014 Párt nagyjából háromszor annyi szavazatot vitt el az ellenzéktől, mint amennyi a közös baloldali jelöltnek, Kunhalmi Ágnesnek a győzelemhez, s így a fideszes kétharmad megakadályozásához szüksége lett volna. S azt is tudjuk, hogy az ÁSZ-t Domokos László volt fideszes képviselő vezeti: miközben korábban soha nem fordult elő olyan, hogy valamelyik kormány saját pártkatonáját állította volna a közpénzek legfőbb ellenőri posztjára. Ezt is a Fidesznek köszönhetjük...

.

Ha a baloldalon múlik, ma nincs nyugdíj – ezzel a hangzatos címmel adott ki közleményt szerdán a Fidesz.

Merthogy szerintük a Gyurcsány-Bajnai kormányok veszélybe sodorták a nyugdíjrendszert, ezek a kabinetek az emberek nyugdíj-megtakarításait külföldi érdekeltségű magánnyugdíjpénztáraknak adták, amelyek elcsalták az emberek nyugdíjjárulékát. S a szocialista kabinetek már csak az IMF-hitelből tudták fizetni a nyugdíjakat- állítja a Fidesz a közleményben.

Sajnálatos módon azonban mindebből egy szó sem igaz – azaz mondhatjuk, a Fidesz hozza a szokásos formáját, az állandó hazudozást. Gyurcsány és Bajnai kabinetjei az emberek nyugdíj-megtakarításait külföldi érdekeltségű magánnyugdíjpénztáraknak adták? De hisz ezt a rendszert, hogy az állami nyugdíj mellett legyen egy magánnyugdíj is, s így az emberek nagyobb biztonsággal számíthassanak majd a megélhetést biztosító nyugdíjra öregkorukban, még a Horn-kormány alatt vezették be, s utána az első Orbán-kormány is fenntartotta. Akkor, 1998 és 2002 között Orbánéknak nem volt vele semmi bajuk? S miért lenne gond, hogy külföldi érdekeltségű? Ez éppen hogy jó! Egy külföldi nagybank valamivel nagyobb garanciát jelent a kifizetésekre, mint egy magyar. Hisz óriási összegek állnak mögötte biztosítékként. Ha ott van a pénzünk, kicsit biztosabban alhatunk, mint ha egy magyar pénzintézetnél - hogy mást ne mondjak, emlékezzünk csak a Questor-ügyre (s persze a fideszes vezetők otteni szerepére...).

Hogy a szocialista kabinetek csak IMF-hitelből tudták fizetni a nyugdíjt? Egyrészt nem igaz: az IMF-hiteleknek nem volt olyan rubrikája, hogy ez a rész csak nyugdíjakra mehet. Másrészt pedig LEGALÁBBB FIZETTÉK! Medgyessy és Gyurcsány alatt vezették be a 13. havi nyugdíjat, ami valóban nagy segítség volt az idős embereknek. S bár a világgazdasági válság miatt ezt meg kellett szüntetni, így is előtte évekig volt ez a pluszjuttatás. A Fidesz vajon most, hogy a világgazdasági válság elmúlt, miért nem vezeti be újra? Ők hogyhogy nem akarnak segíteni az idős embereken. Lehet, hogy ez csak a baloldali kabineteknek volt fontos? Úgy tűnik! A Fidesz csak szövegelni tud!

S hogy a magánnyugdíjpénztárak elcsalták volna az emberek pénzét? Ez színtiszta hazugság, rágalom: ugyan mutassanak már rá valami bizonyítékot!

Mellesleg még egy dolog! Ha van olyan téma, ahol a Fidesz és Orbánék jobban tennék, ha tényleg mélyen hallgatnának, az épp a nyugdíjkérdés! Hiszen hatalomra kerülve szinte az első dolguk az volt, hogy elvették a magánnyugdíjpénztárakban addigra összegyűlt 3 ezer milliárd forintot: ez nagyjából azt jelenti, mintha minden egyes magyar családtól elvettek volna egy-egymillió forintot, amit az öregkorukra tettek félre. Lehet, hogy ezt most még nem tudják: de majd nagyon is megérzik a pénz hiányát, mikor nyugdíjba mennek. Ugyanis Orbánék lépése után a magyarok immár nem számíthatnak semmiféle pótlásra az állami nyugdíj mellett: ez utóbbi pedig egyre kevesebb lesz, hiszen az emberek szerencsére egyre tovább élnek nyugdíjasként, egyre több pénz kell a nyugdíjakra, miközben ma már 500 ezer magyar dolgozik külföldön, s az ő járulékaik ezentúl nem a magyar nyugdíjkasszába futnak be. Azaz a Fidesz-kormány tragikus intézkedései miatt külföldre kényszerülőkre, az ő befizetéseikre már nem számíthatnak azok, akik a következő években, évtizedekben mennek nyugdíjba.

Úgyhogy sose feledjük: a Fidesznek, Orbánéknak köszönhetjük, ha néhány év, vagy évtized múlva, mikor nyugdíjasok leszünk, nyomorognunk kell majd, olyan kevés pénzt kapunk. Köszönjük meg nekik minden egyes nap: főleg akkor, ha saját hazug közleményeikkel ezt még külön eszünkbe is juttatják….

Ehhez az orbitális hazugsághoz képest csak apróság, de azért jellemző a Fideszre a következő, szintén szerdai eset: az a nagyképűség, nagyzolás, amivel Szijjártó Péter külügyminiszter montenegrói látogatását beharangozta. A kiadott közlemény szerint Szijjártó szerdán és csütörtökön Montenegróban a NATO-külügyminiszterek találkozóján vesz részt. Értjük ugye? A NATO-külügyminiszterek találkozója: azaz egy olyan rendezvény, ahol az összes NATO-tagállam külügyminiszterei részt vesznek. Azonban gyanús módon a kiadott magyar hírekben csak arról volt szó, hogy Szijjártó mit szövegelt odakint: sehol egy infó a német, vagy a francia, vagy ne adj Isten az amerikai külügyminiszter beszédéről. Úgyhogy kicsit utánanéztem. A NATO-honlapján semmi, még csak meg sem említik a montenegrói eseményt. Furcsa… A nemzetközi médiában semmi: nem hogy a német, francia, amerikai külügyminiszter kijelentéseit nem idézik, de még Szijjártóét sem. Ez még furcsább… Ám szerencsére a román külügyminisztérium végül fellebbentette a fátylat a rejtélyről: a román külügyminiszter, Bogdan Aurescu kezdeményezésére látogatott Montenegróba a román, a lengyel, a horvát és a magyar külügyminiszter, hogy támogassák Montenegró NATO-csatlakozási erőfeszítéseit. Tehát szó sincs „a NATO-külügyminiszterek” tanácskozásáról: esetleg „egyes NATO-külügyminiszterek” látogatásáról. S még csak nem is a legfontosabb tagállamok minisztereiről. Ahogy mondani szokták: micsoda különbség!!!!

Szabadság után, újra Magyarországon.... Lássuk, változott-e valamit az elmúlt időben a Fidesz, lehet-e már bízni politikusainak igazmondásában?

Múlt hét szombaton Szegeden bevándorlónak vélt barátja miatt brutálisan megvertek egy fiatal nőt. Az együtt sétáló párra négyen támadtak, s egyikőjük, egy fekete ruhás, kopasz fiatal azt üvöltözte, hogy a félvér fiú takarodjon haza Magyarországról. A fiú barátnője próbált közbelépni, s elmagyarázni, hogy a barátja itt született, azóta is itt él, s magyar állampolgár. Ez a támadókat nem hatotta meg, sőt a lányt is verni kezdték: ő kapta az ütések többségét, s arccsontja eltört, szája felrepedt, meg kellett műteni.

Nem nehéz összefüggést találni a Fidesz-kormányzat idegenellenes kampánya és a történtek között: Orbánék szítják az idegenellenességet már hónapok óta, a „nemzeti konzultációnak” álcázott, a valóságban uszító és demagóg kérdésekkel, a határkerítés megépítésének bejelentésével, a plakátkampánnyal, stb. S íme, az elvetett mag beérett: immár rátámadnak az utcán emberekre, csak azért, mert más a bőrszínük. Ám a Fidesz persze nem vállalja a felelősséget: Tuzson Bence, a párt egyik szóvivője kedden az M1 műsorában azzal rázta le a vádat, hogy „az ország problémáját nem lehet összekeverni egy bűncselekménnyel”. Azaz ne általánosítsunk, egy egyedi eset alapján ne keltsünk feszültséget!

No persze. Pechjükre azonban még sokan vagyunk Magyarországon, akik emlékszünk egy másik, hasonló esetre, amikor a Fideszt egyáltalán nem feszélyezte az előbbi logika: épp ők voltak, akik általánosítani próbáltak egy egyedi esetből, csak hogy minél nagyobbat üthessenek az akkori kormányon. Mert hogy akkor a szocialisták álltak az ország élén, s ellenük a fideszes logika szerint minden eszköz megengedhető volt.

Szóval 2007 áprilisában rosszul lett egy férfi Hódmezővásárhely közelében. A mentő bevitte a hódmezővásárhelyi kórházba, ahonnan az ügyeletes orvos továbbküldte Szentesre. Útközben ismét rosszul lett, s meghalt. Az esetet a Fidesz felkapta, ugyanis épp akkortájt vezették be Gyurcsányék az egészségügyi reformot. Ez utóbbi célja a gyógyítás jobbá tétele, a feltételek javítása volt – a Fidesz viszont folyamatosan támadta, mert hisz a „szocikat ütni kell mindenütt, ahol csak lehet..” Láthatjuk, a fideszes ellenkezés nyomán hol tart most a magyar egészségügy: köszönjük meg a Fidesznek, hogy már jóformán nincs orvos, ápolónő, s a kórházak, kórtermek állapota tragikus…

Tehát a férfi halálát Orbánék a szocialista kormány elleni támadásra használták ki: Lázár János (akkoriban Hódmezővásárhely fideszes polgármestere) egyenesen az egészségügyi reform első áldozatának nevezte a 67 éves férfit. Mintha az egészségügyi reform (vagy egyenesen Gyurcsány) tehetne a haláláról.

Persze a vizsgálat kimutatta, hogy a reformnak ehhez semmi köze, hogy a hódmezővásárhelyi kórházi orvost az új szabályok sem kötelezték a beteg továbbküldésére Szentesre. Egyéni hibáról, az orvos hibájáról van szó, aki az ügyészség szerint a betegnél a minimálisan előírt vizsgálatokat sem végezte el, s a beteg tényleges állapotának ismerete nélkül döntött a Szentesre való továbbszállítás mellett. A bíróság 2011 novemberében a doktornőt el is ítélte 150 ezer Ft pénzbüntetésre foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés miatt. De Lázár - micsoda egy "jellemóriás"! -, s a Fidesz többi vezetője persze nem kért bocsánatot, nem követte meg Gyurcsányt, s a szocialista kormányzat egészségügyi illetékeseit.

Hát ennyit arról, hogy a Fidesz ismét csak mennyire mond igazat…

Tapasztalom, hogy a trafikellátók körül lökdösődés alakult ki, ami igazolja, hogy jó üzletről van szó – mondta Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető miniszter csütörtökön, a szokásos heti sajtóértekezletén.

Jó üzlet, ez biztos, No de kinek? A korábbi trafikosoknak biztos nem, hiszen a Lázár által korábban „levezényelt” trafikmutyinak köszönhetően ők ezrével vesztették el megélhetésüket, zárhatták be boltjaikat. (Ne feledjük, hogy ment a trafikengedélyek kiosztása: a régi tulajdonosok pályázatait el sem olvasták, miközben a Fideszhez köthető emberek egymás után kapták a trafiknyitási engedélyeket, s a szekszárdi fideszes polgármester nyíltan ki is mondta: az a lényeg, hogy a mi embereink nyerjenek…)

Szóval a régi trafikosoknak ez már nem nagy üzlet. Akkor talán az államnak? Annak sem, hiszen az Orbán-kormányzat olyan cégre bízná a trafikok ellátását, ami mindössze évi 600 millió forintot fizetne ezért (s azt is csak évek múlva: a jövő évben például még csak 100 milliót), miközben az évi haszna elérheti a 16 milliárd forintot. Értjük ügye: odaadunk valakinek 16 milliárdot, s ezért cserébe csak évi 600 milliót kérünk fizetségért. Hol lehet jelentkezni, hogy mi is megkapjuk ezt a lehetőséget? Egy ilyen üzlet minden magyar embert érdekelne…

Szóval kormányunk óriási hülyeséget csinált, hogy ilyen olcsó áron adja át valakinek ezt az üzletet. Még szerencse, hogy lehetőséget kapott a javításra: jelentkezett egy konzorcium, amely évi 600 millió helyett évi 6 milliárdot fizetne be a költségvetésbe (azaz ennyivel kevesebb adót kellene fizetni nekünk, átlagembereknek), ha ő kapja meg a tarfikellátás jogát. S erre mit csinál az Orbán-kormány? Ahelyett, hogy kapva kapna az alkalmon, hogy kijavítsa saját hülyeségét, azonnal elutasította a magasabb árajánlatot. Elutasította. Nem kell neki. Elég a kisebb összeg is, a felajánlott egytizede!!!!!!

Szóval ezek után nagyon kilóg a lóláb! Nem az a lényeg, hogy az állam, azaz a magyar adófizetők jól járjanak, hanem hogy egy konkrét cég, egy érdekcsoport tovább gazdagodjon Orbánék jóvoltából. S ha megnézzük, hogy ki is lett a győztes, akkor már nem is kell tovább kutatnunk: ez az állítás 100 százalékban beizonyosodott. A zsíros üzletet ugyanis a pécsi dohánygyár, a BAT, valamint a magyar Continental egyik leányvállalata, a Tabán Trafik kettőse kapta. Márpedig a Continental első embere a Lázárhoz igencsak közel álló Sánta János: ő annyira közeli „barát”, hogy az ő számítógépén íródott a Lázár által kidolgozott (s mint az előbbiekben már írtam: régi trafikosok ezreit tönkretevő, de az új, fideszes „csókosokat” helyzetbe hozó) trafiktörvény, s azt így küldték ki Brüsszelbe egyeztetésre. Szóval a lényeg az: az állam már megint átszervez valamit, ami eddig működött, s az új rendszer egyetlen szempontja, hogy egy fideszes oligarcha gazdagodhasson belőle – még akkor is, ha ezáltal az állam rosszul jár. Sőt: nehogy bárki is beleköthessen az ügyletbe, Orbán egy rendeletével nemzetstratégiai fontosságúvá minősítette az új trafikellátó létrehozását. Nemzetstratégiai fontosságú a trafikok dohánnyal való ellátása. Hát persze….

S ezek után már csak egy kérdés marad. Vajon miért pont ez a Fidesz-közeli (még pontosabban Lázár-közeli) üzletember kapja ezt a gazdagodási lehetőséget? Mit várnak el tőle cserében Orbánék? Hogy is mondták A tanúban? „Egyszer még kérni fogunk magától valamit, Pelikán elvtárs…”

Nos, Sánta már meg is kezdte a „törlesztést”. Szintén ezen a héten érkezett a hír, hogy a dohányipari nagyvállalkozó, aki eddig nem sok érdeklődést mutatott a média világa iránt, most hirtelen megvette a Napi Gazdaság című lap 49 százalékos tulajdonrészét. S mi a Napi Gazdaság? Az új kormánylap, amivel Orbánék az elvesztett Simicska-médiabirodalmat próbálják pótolni. Azaz Sánta kap egy hatalmas üzletet, s az így szerzett nyereség egy részét máris visszaadja, hogy segítsen az új kormánylap megerősítésében.

Így zajlik az élet az Orbán-féle Magyarországon 2015 nyarán….

A szomszédos országok közül jó néhányban tapasztalhatók kifejezetten magyarellenes fellépések, az Információs Hivatalnak (IH) ezek ellen is küzdenie kell - mondta Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottsága előtt kedden, az éves meghallgatásán.

Egy pillanat! Most erre mondjuk azt, hogy Magyarországon, az Orbán-kormánynak köszönhetően pedig folyamatosan tapasztalhatóak külföldiellenes fellépések? Mondhatnánk, mert igaz. Kezdődött a külföldi cégek elleni fellépéssel, a különadókkal, a bankrendszer „megfegyelmezésének” szándékával – most meg folytatódik a bevándorlókkal szembeni uszítással, a plakátkampánnyal, a „nemzeti konzultáció” demagóg kérdéseivel, a déli határkerítéssel, s persze a legújabb, épp mai lépéssel: hogy ezután (persze nemzetközi szerződést sértve, de hát Orbánéknál ez megszokott) nem fogadjuk vissza azokat az illegális bevándorlókat, akiket a nyugati országok küldenének vissza esetleg hozzánk.

De folytassuk Lázár gondolatmenetét. Az IH felügyeletét ellátó miniszter a bizottság előtt elmondta: a kormány támogatja a Kárpátalján élő magyar kisebbséget, célja megvédeni az ott élők érdekeit. A magyar hírszerzésnek és közigazgatásnak napi kihívás, hogy a kárpátaljai magyaroknak hátteret nyújtson, támogatást adjon, mert ezt a munkát Ukrajna gátolja, ami "diplomácia koccanásokhoz" vezet - közölte.
Romániában koncepcionális büntetőügyek indultak magyarok ellen, a kormányzat kifejezetten magyarellenes akciókat hajt végre "az igazságszolgáltatás és a transzparencia jelszavával és álszavával" - fogalmazott. Megjegyezte: jelen pillanatban nem tudják megítélni, ezeknek az akcióknak van-e közük az Egyesült Államok és a román kormány közötti szoros együttműködéshez.
A miniszter példátlannak nevezte a horvát kormány akcióját a Mol-INA-üggyel kapcsolatban, amelynek az egész magyar gazdasági elit diszkreditálása, a Mol teljes vezérkarának büntetőeljárásokba bevonása a célja. Hozzátette: Horvátországban vannak olyan pártok, politikai erők, amelyek magyarellenes jelszavakkal kampányolnak.

S akkor most ismét álljunk meg egy kicsit. Ukrajna, az ottani kormányzat gátolja a kárpátaljai magyaroknak adott magyar támogatást, Romániában a kormányzat kifejezetten magyarellenes akciókat hajt végre, a horvát kormány akciója meg példátlan. Lázár tehát jól megsérti három szomszédunk kormányzatát, jól beolvas nekik – ez biztosan segít majd abban, hogy ők még a jelenleginél is jobban utálják a magyar vezetést, Orbánékat, s ezek után még inkább ott törlesszenek a magyaroknak, ahol csak tudnak. Miközben Magyarország külföldi renoméja már most is a béka feneke alatt van, a Fidesz-kormányzatnak köszönhetően. Románia, Ukrajna, Horvátország ezek szerint ellenséges Orbánékkal szemben, Szerbiával épp most tették tönkre az eddig viszonylag jó kapcsolatokat a határkerítés megépítési terve miatt, az osztrák kormány pedig eleve ki nem állhatja a Fidesz-vezetést (a közös kormányülések 2010 óta szünetelnek, Faymann kancellár nem hajlandó találkozni Orbánnal, s a keddi lépés, a menekültek visszafogadásának leállítása miatt az osztrák külügy azonnal bekérette az ottani magyar nagykövetet). Maradna még a szomszédaink között Szlovákia és Szlovénia: a szlovákokba azonban Kövér László parlamenti elnök, a Fidesz választmányának elnöke épp a minap rúgott bele egy nagyot, mikor május közepén egy rádióműsorban azt mondta, nekik kisebbrendűségi érzésük van a magyarokkal szemben. Úgyhogy Orbánék legfeljebb a szlovénokra számíthatnak Magyarország összes szomszédja közül: gratulálunk, jól sikerült teljesen elszigetelődnünk a világban! Úgyhogy ezek után kénytelenek vagyunk most az egyszer egyet érteni Kövér Lászlóval – s ezt jól jegyezzük meg, mert ilyen nem sokszor fordul elő! – aki ebben a bizonyos rádióinterjúban kijelentette: „Magyarország érdekérvényesítő képessége ma sok tekintetben rosszabb, mint amilyen az elmúlt 25 évben bármikor volt.”

Hát így állunk, ide juttatott minket az Orbán-kormány. Láthattuk az elmúlt öt évben: Orbánék mindent erőszakosan oldanak meg, elveszik, ami kell nekik, s rátámadnak arra, aki ellenáll. Csakhogy ami idehaza működött, az külföldön nem megy! Ott nem vevők az ilyen gátlástalanságra. S ráadásul Orbánék teljesen félreértik a helyzetet: Magyarország nem nagyhatalom, szüksége lenne mások, a külföldi partnerek támogatására, a velük való megegyezésre, a kompromisszumkeresésre. Csak így tudná elérni, hogy Magyarország érdekeit is figyelembe vegyék - nem pedig erőből, mindenkit támadva, kiosztva, azaz úgy, ahogy szokta... De hát Orbánéknak ez meg sem fordul a fejében, s így azután most hol tartunk? Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke már nyíltan „kis diktátornak” nevezte, az Európai Parlament az Orbán-kormányt bíráló határozatok sorát hozza, az Európa Tanács alkotmányjogi testülete, a Velencei Bizottság az Orbán-féle magyar médiarendszert minősítette tarthatatlannak. S akkor a világ másik vezető hatalmi központjához, az USA-hoz való kapcsolatokról már ne is beszéljünk: itt volt tavaly ősszel a kitiltási botrány, azóta megjelent a volt amerikai nagykövet könyve budapesti éveiről, melyből többek között kiderült, hogy személyesen Orbán dönt a legnagyobb állami támogatások sorsáról, most kedden pedig az egyik legnevesebb amerikai emberi jogi szervezet, a Freedom House hozta nyilvánosságra 2015-ös jelentését, miszerint Magyarország a konszolidált demokráciák közül visszaesett az alsóbb kategóriába, a fél-demokráciák táborába. S a Freedom House külön is kiemeli: Magyarország vezeti a közép-kelet-európai lecsúszó országok táborát!!

S ezek után már csak egy apró megjegyzés. Kövér ebben a bizonyos májusi interjúban ismét előhozakodott azzal a fideszes hazugsággal, hogy Orbánék azért választották a gazdaságpolitika „unortodox” útját, az elmúlt évek gyakorlatát (magyarán azért lopták el a magánnyugdíjpénztári pénzeket, elérve, hogy majdan ne legyen nyugdíjunk – vagy azért sarcolták meg a külföldi cégeket és a bankokat ezermilliárdokkal, tönkretéve a befektetői bizalmat, s ezzel annak esélyét, hogy a magyar emberek mind nagyobb számban rendes álláshoz, s így egyre növekvő bérekhez jussanak), mert „Gyurcsány Ferencék csődtömeget hagytak a nyakunkon.” Ez nem igaz. Maga Orbán ismerte el 2010 nyarán, azaz már a a kormányzás átvétele után, hogy „Magyarország,a magyar gazdaság és különösen a magyar pénzügyi mutatók az EU legtöbb államánál sokkal jobb állapotban vannak. (ATV-nek adott interjú, 2010. július 23.) Akkor most mi van?

A demokratikus intézményrendszer működését ellenőrző szervezet, az Európa Tanács talán legtekintélyesebb intézménye, az alkotmányjogászokból álló, s mindent a jogállamiság szempontjaiból ellenőrző Velencei Bizottság pénteken súlyos kritikát mondott a magyar közmédiáról. Például politikai elfogultságáról, a vezető testületek kormánypárti megszállásáról, az összes vezetői poszt Fideszhez kötődéséről. S Európa legjobb jogászainak ítéletét sajnos az elmúlt napok történései is alátámasztották: amit bírálnak, az nem csak a múlt, hanem a jelen!

Mert hát vajon hogyan foglalkozott az MTI a jelenlegi legfontosabb magyarországi történéssel, a határkerítés bevezetésének ötletével? Egyrészt hazugságokat írva, másrészt a szakmai szempontokat is félredobva, s harmadszor teljesen elfogultan, pártosan.

Hazugságokat írva? Igen. Hiszen például Lázár Jánosnak, a Miniszterelnökséget vezető miniszternek csütörtöki sajtóértekezletéről hosszú anyagot készített, s ebben mindenféle pontosítás, helyreigazítás nélkül leírt olyan dolgokat, amik nyilvánvalóan nem igazak. Nem igaz, hogy Magyarország nem kapott semmiféle európai uniós segítséget – sem jogit, sem anyagit – a bevándorlás kérdésének kezelésére: lásd egy korábbi bejegyzésemet ugyanezen a blogon. S például az sem igaz, hogy GDP-arányosan az EU-n belül a magyar lakosságra jut a legnagyobb teher ebben a kérdéskörben: hiszen tőlünk a bevándorlók azonnal továbbmennek Nyugatra. Ezeket mindenki, aki egy kicsit is tájékozott a kérdéskörben, s mondjuk olvas újságot, tudja. S az MTI mégis leírta ezeket a hazugságokat: nem kérdezett vissza a sajtótájékoztatón, s még arra sem volt képes, hogy utána egy szakértővel csináljon interjút, aki mindezt helyrerakta volna. Miközben az MTI-t mindannyiunk adóforintjaiból tartják el, s kötelessége (ez a róla szóló törvényben is benne van), hogy pontosan, hitelesen tudósítson Magyarország és a külvilág dolgairól.

A szakmai szempontokat félredobva? Igen. Az M1 aktuális csatorna (azaz a kormányzati hírtelevízió) csütörtöki műsorában beszámolt arról, hogy a magyar-szerb zöldhatáron át érkező illegális bevándorlók egy része károkat okoz a határ menti gazdálkodóknak. Persze: annak idején az 56-os magyar menekültek is okoztak károkat mondjuk az osztrák gazdák földjein, mikor átlépték a határt, ám az osztrák média mégsem állította be őket gazembereknek. Az M1 csatorna viszont arról már nem számolt be – csak hogy pontos legyen a tájékoztatása - , hogy ezek a bevándorlók szinte azonnal továbbmennek más országokba. Hogy gyakran életüket mentve menekülnek hazájukból, hogy éheznek, hogy a végkimerültség határán vannak. S hogy ha a kormány a segítséggel foglalkozna, nem pedig az idegenellenes uszítással, akkor rögtön a határ átlépése után menedéket, ételt, éjszakai pihenőhelyet adnának nekik, s így még véletlenül sem tehetnének kárt a határmenti gazdák tulajdonában.

Amit tehát a hírtévé közölt, az színtiszta propaganda. S az MTI persze azonnal átvette. Miért pont ezt a hírt? S ha már a napi több száz M1-anyagból éppen ezt olyan fontosnak, s hitelesnek találta, hogy a magyar média többi része felé is tovább akarta adni, akkor legalább ő miért nem ellensúlyozta a tényekkel? Persze ez költői kérdés, tudjuk a választ….

S hogy teljesen elfogultan, pártosan működik? Igen. Csütörtökön rengeteg hazai és külföldi megszólalást adott ki az MTI a határkerítés témájában, ám az este készült napi összefoglalójába érdekes módon a külföldi reagálások közül (ahol a magyar kormány lépésének elítélése volt jellemző) egy sem került be. Az európai szakszervezeti szövetség megdöbbenésének adott hangot, az osztrák államfő szerint a határzár rossz irányba tett lépés, az Európa Tanács emberi jogi biztosa meggondolatlannak mondta Orbánék döntését, a brüsszeli EU-bizottság pedig azt hangsúlyozta, hogy „csak nemrég bontottuk le a falakat Európában, nem kellene ismét felhúzni őket”. Ezek egyike sem került be a határkerítéssel kapcsolatban a nap legfontosabb fejleményeit, nyilatkozatait összefoglaló esti anyagba. Bezzeg Kakas Bélának, a Csongrád megyei közgyűlés fideszes elnökének véleménye igen. Vagy a Bács-Kiskun megyei közgyűlés – persze szintén fideszes – elnökének véleménye is. Mindkettő támogatta a kormány döntését. S így nyilván mindkettő fontosabb, mint az EU álláspontja! No persze másnap, pénteken, mikor Orbán Viktor Szlovákiában járt, s ott, a Visegrádi Négyek tanácskozásán a szlovák miniszterelnök támogatásáról biztosította magyar kollégáját, ez így – hogy itt alapvetően Orbánt támogatták - már volt olyan fontos, hogy összefoglalót csináljanak a külföldi véleményekről.

S még valami. Ujhelyi István szocialista EP-képviselő nyilvánosságra hozta Orbán Viktor 2001. júniusi beszédét, amelyben Orbán azt mondta: „több millió bevándorlót kellene befogadnia Magyarországnak, mert így tudja biztosítani a gazdasági növekedés ütemét… Magyarország akár 14 millió embernek is megélhetést tud biztosítani.”

Az egy dolog, hogy Orbán ezek szerint vagy akkor, 2001-ben, vagy most hazudik, hiszen ma teljesen ellentétét állítja, mint akkoriban. Ő, aki 2006-ban azzal büszkélkedett, hogy „soha nem hazudott a magyaroknak”. Tudjuk… De a másik dolog, s ez már ismét csak az MTI hitelességét kjérdőjelezi meg, hogy minderről egy szó sincs a nemzeti hírügynökség kiadásában. Se Ujhelyi bejelentését nem adták ki, se kérdéseket nem tettek fel – mondjuk Lázárnak, amúgy is aznap tartotta imént idézett sajtótájékoztatóját – hogy hogyan is van ez?

Hát ennyit a magyar állami hírügynökség hiteles tájékoztatásáról, s arról, hogy miért is van már megint igaza a Velencei Bizottságnak, mikor az Orbán-féle médiarendszer átalakítását sürgeti!

Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter szerdán bejelentette, hogy a bevándorlási hullám miatt az Orbán-kormány 4 méter magas kerítés megépítésére készül a magyar-szerb határ teljes hosszában (175 kilométeren).

Megbolondultak Orbánék? Magyarország korábban éppen a vasfüggöny lebontásában játszott kulcsszerepe miatt vált világszerte elismert állammá – s most egy újabb vasfüggönyt építenek, csak éppen nem nyugaton, hanem délen? Miközben Orbán 2011-ben még azt hangoztatta, hogy „Magyarországon még falakat kell lebontani ahhoz, hogy kiszabaduljunk a múlt hibáinak fogságából.” Varga Mihály, a jelenlegi gazdasági miniszter pedig szintén 2011-ben azt hangsúlyozta: „hidakat építs, ne falakat!” S Kósa Lajos, a Fidesz alelnöke még szerda reggel, a TV2 Mokka műsorában, alig néhány órával a hivatalos bejelentés előtt is cáfolta a kerítésépítési szándékot, mondván: a fizikai határzár kiépítése „nem látszik szükségesnek”. Hát ennyit Orbánék igazmondásáról.

Szijjártó egyébként sajtótájékoztatóján azt is közölte, hogy a magyar fél részletesen tájékoztatja majd a szerb felet a tervről.

Erre szükség is lesz, mert a szerb kormányfő elég dühösen reagált a magyar bejelentésre. Aleksandar Vucic szerda este közölte: őt meglepte és sokkolta a hír, - Szerbia nem követi a magyar példát, „nem fog falakat emelni… és nem fog Auschwitzban élni” szögezte le. Szép kis mondat, ugye? Szóval Orbánék kezdeményezését a szerbek az auschwitzi haláltáborral hozzák összefüggésbe. S mondja ezt egy olyan politikus, akivel eddig kimondottan jó volt a Fidesz-kormány viszonya! Ami nagy szó, mert a magyar-román kormányközi kapcsolatok teljesen tönkrementek Orbán alatt, az osztrák kancellár már találkozni sem akar magyar partnerével, Kijevben ki nem állhatják Orbánt, akiről azt gondolják, hogy a kelet-ukrajnai válságért felelős Putyin „pincsikutyája” Európában, Zágrábbal a Mol-Ina botrány miatt romlott meg a viszony, Szlovákiában pedig csak úgy fogadják Orbánt, ha a kényes kérdéseket, így a magyarság helyzetét szóba sem hozza. A szomszédos államokhoz fűződő kapcsolatok közül egyedül a magyar-szerb kormányközi viszony működött. Eddig…

Szintén Szijjártó mondta, hogy Fazekas Sándor, az agrártárca vezetője szerint a határmenti gazdáknál felméréseket végeztek, s ők is rendkívül súlyos problémaként említették a bevándorlók vonulását.

Ugyan ki végezte ezeket a felméréseket, s mennyire lehet hinni bennük? Csak nem a Nézőpont Intézet, amelyet a kormány százmilliós megrendelésekkel töm ki, s ennek megfelelően mindig Orbánék szája íze szerinti eredményeket mér, legyen szó bármiről. (Legfrissebb példa: kedden kihozta, hogy a magyar lakosság természetesen Orbánt tartja a legjobb miniszterelnöknek a rendszerváltás óta. S ki a legrosszabb a Nézőpont szerint? Hát persze hogy Gyurcsány Ferenc!!!)

De térjünk vissza még egy pillanatra  Szijjártó közléseihez. Szerinte az uniós belügyminiszterek keddi luxemburgi tanácskozásán kiderült, hogy Magyarországot érinti a legsúlyosabban a bevándorlási kihívás az EU-tagállamok között.

Milyen kár hogy erről az ülés magyar résztvevője, Pintér Sándor egy szót sem szólt az MTI-nek aznap adott nyilatkozatában. Vagy lehet, hogy neki nem derült ki? Ő nem is tudott róla, hogy a többi belügyminiszter ezt így látja? Úgyhogy hagyjuk: Szijjártóék szokás szerint nem mondanak igazat. Természetesen nem Magyarországot érinti a legsúlyosabban a bevándorlás, hiszen az ide érkező külföldiek rögtön mennek is tovább. Dehogy akarnak ők Magyarországon maradni!  Ausztriában, Németországban, Angliában sokkal jobb viszonyok várják őket. Hisz a magyarok százezrei is épp ezért mennek Nyugatra, itthagyva Orbánékat!

Az AP amerikai hírügynökség épp most szerdán adott ki egy anyagot a magyarországi bevándorlási helyzetről, s az ebben megszólaltatott külföldi, Habib Deldar - aki 2004-ben jött Magyarországra Afganisztánból – elmondja: „az érkezők közül a legtöbben nem akarnak itt élni. Mi általában Magyarországot az Európára nyíló kis ablaknak hívjuk, ahonnan továbbmehetünk az EU többi tagállama felé.” A pápa pedig épp szerdán jelentette be: arra kéri a világ országait, hogy ne zárják be az ajtót azok előtt, akik egy jobb élet reményében más országokban keresnek menedéket. „Arra hívok fel mindenkit, hogy kérjen megbocsájtást (Istentől) azon emberek és intézmények számára, akik bezárják az ajtót a jobb életet, a családot és védelmet keresők előtt” – mondta Ferenc pápa. Hogy is van ez, kedves Orbán Viktor, Kövér László, Balog Zoltán, Semjén Zsolt, Harrach Péter, s a többiek – akik melldöngetve vallják magukat nagy keresztényeknek, de a vallás parancsát (segíts felebarátodnak), s a pápa szavát persze nem követik? S hogy is van ez, kedves katolikus, református, evangélikus magyar püspökök? Akik nem nagyon akarják bírálni ezt a politikát!

Egyébként Orbánék ezzel a szöveggel, a bevándorlási ügyekben kezdett demagógiával csak azt érték el, hogy külföldön tovább romlott a magyar kormány hírneve. Hogy még az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) is rákényszerült arra a szokatlan lépésre, hogy saját plakátkampányt indítson Magyarországon, a bevándorlással kapcsolatos fideszes hazugságok ellen. S hogy Európa legnagyobb hírtelevíziójában, a lakosok százmillióihoz eljutó Euronewsban szerdán egy olyan riport számolt be a magyarországi fejleményekről, ahol az UNHCR illetékese nyíltan kimondta: „számos országban van idegenellenesség, csakhogy ezeket marginális, jobboldali pártok tüzelik. Ami Magyarországon szokatlan, az az, hogy itt viszont maga a kormány próbálja szítani az idegenellenességet.” Szép kis elismerés! Valóban növeli Magyarország jóhírét a világban!

Emellett már csak röviden szólnék egy másik nagy fideszes hazugságról (miközben persze szokás szerint számtalan közül lehetne választani…) Arról, hogy a fideszes politikusok továbbra is „Magyarország jobban teljesít” feliratok közepette tartják szónoklataikat a magyar gazdaság „szárnyalásáról.” Miközben  a 444.hu felfigyelt rá, hogy az EU statisztikai hivatala nyilvánosságra hozta, vajon miként alakul a 28 uniós tagállam gazdasági helyzete, hol állnak az egy főre eső nemzeti össztermék tekintetében: azaz hogy mennyire jól élnek az ottani emberek. S mi az eredmény? Magyarország az EU negyedik legszegényebb országa. NEGYEDIK LEGSZEGÉNYEBB! Tényleg büszkék lehetnek Orbánék.

S csak még egy dolog: az MTI természetesen nem írt egy szót sem erről a brüsszeli bejelentésről, ehelyett arról készített anyagot, hogy a Nemzetgazdasági Minisztérium szerint Magyarország a foglalkoztatás növelésében az Európai Unió élvonalában van. No persze tudjuk, hogyan nő a foglalkoztatás Magyarországon: a család egy része kivándorol, a másik meg közmunkás lesz….

A hvg.hu hétfőn azt a szenzációs információt közölte, hogy a magyar kormány (egészen pontosan Trócsányi László igazságügyi miniiszter) levelet küldött az EU-bizottság energetikai biztosának, s ebben lényegében azt jelzi: Orbánék készek feladni a rezsicsökkentést, ami pedig a 2014-es győzelem kulcseleme volt.

Az EU-bizottság korábban kötelezettségszegési eljárást indított Magyarország ellen az úgynevezett harmadik energiacsomag vállalásaival kapcsolatban, s a Trócsányi-levél az ügyben Brüsszel és Budapest között zajló egyezkedések egyik elemeként született. A hvg.hu információi szerint a magyar kormány nem egyszerűen leállítaná a rezsicsökkentést, de a leírt, kilátásba helyezett lépések nyomán aligha kerülhető el a gáz és az áram magyarországi drágulása.

A bejelentés nyomán lett nagy izgalom a kormányoldalon: rögtön sajtótájékoztatót hívtak össze. Ezen azonban lényegében semmit sem sikerült cáfolni a portál állításaiból. Kovács Zoltán kormányszóvivő ugyan bejelentette, hogy „a kormány mindent megtesz egyik legfontosabb intézkedése, a rezsicsökkentés eredményeinek megvédéséért.” Azt azonban nem mondta, hogy ezt miként fogja tenni, ha ilyen dolgokat ígér a levelében. Azt ugyanis Németh Szilárd, a Fidesz rezsicsökkentésért felelős képviselője ugyanezen a sajtótájékoztatón kénytelen volt elismerni: a levél valóban létezik. Németh azt mondta: rossz dolognak tartja, hogy "ez a levél kikerült", "a taktikai elemeket" nem szeretnék megosztani.

No akkor tisztázzuk: a taktikai elemek értelmében a rezsicsökkentés nem folytatódik, sőt visszájára fordul? Orbánék ugyanis a levélben az áram- és gázár egyik alkotóelemének emelését ígérik (ez a tőkemegtérülési ráta – azaz hogy a cégeket többé nem kényszeríthetik rá a veszteséges, vagy nulla profitú működésre.) A másik elem pedig a gáz, vagy áram beszerzési ára, azaz hogy mennyibe kerül maga az alapanyag, s annak alapján a termelés. Márpedig a gáz piaci ára felfelé tart, azaz drágul. Ha mindkét elem emelkedik, akkor abból nemhogy rezsicsökkentés nem lesz, de épp ellenkezőleg: emelkedni fog a fogyasztói ár.

Ilyen „okosak” Orbánék: arra a jelek szerint nem gondoltak, hogy az energetikai cégek hosszú távon nem fognak belemenni a veszteséges működésbe (épp mai hír, hogy immár a Tigáz is bedobta a törülközőt, s ki akar vonulni a magyar piacról) – miközben a gázár sem fog a végtelenségig csökkenni, s előbb-utóbb azért is többet kell majd fizetni. Mellesleg Orbánék épp azért hangoztathatták 2012-14 között éjjel-nappal a rezsicsökkenés jelszavát, mert akkor csökkentek a gázárak: azaz minden melldöngetés, nagyhangú Fidesz-propaganda nélkül is automatikusan csökkent volna a rezsi Magyarországon.

Más téma: Kovács Zoltán azt is bejelentette, hogy eddig 610 ezren küldték vissza a bevándorlásról szóló kérdőívet a nemzeti konzultáció keretében, „úgy tűnik, a kampány eljutott az emberekhez, elérte a kívánt hatását”.

Kiemelte, úgy tűnik, az arányok nem nagyon változnak, a tendenciák hasonlóak, mint félmillió kérdőív feldolgozásakor voltak, vagyis az emberek elsöprő többsége, több mint 80 százaléka szerint mind az EU, mind pedig Magyarország részéről keményebb, határozottabb fellépésre van szükség.

Hogy mennyire hamis dolog a magyar kormány részéről a menekültáradattal való riogatás, most nem foglalkoznék részletesen: erről írtam már a korábbi napokban. Úgyhogy inkább csak két, szintén az MTI által kiadott hétfői hírt említenék e témában. Az ENSZ emberi jogi biztosa hétfőn Genfben kijelentette, őt „lesújtja és szégyennel tölti el a bevándorlók gyakori démonizálása, amely számos olyan országban megfigyelhető, amelyek lakosai békében, jólétben és gondtalanságban élnek.” S azt is közölte: az érintettek „munkavállalókként, fogyasztókként és adófizetőkként hozzájárulnak minden társadalom gazdasági növekedéséhez”, s „ ebben a teremben bizony kevesen mondhatják el magukról, hogy ők vagy az elődjeik nem profitáltak a bevándorlásból”.

S a másik ezzel kapcsolatos hétfői MTI-hír: az Európában dolgozó migránsok csak tavaly 109,4 milliárd dollárt utaltak haza, s ezzel világszerte 150 millió ember megélhetését biztosították. Magyarországra például tavaly 4,473 milliárd dollárt utaltak külföldön lévő hazánkfiai. Mi lenne velünk, mi lenne az érintett magyar családokkal, ha ők nem kaphatnák meg ezt a külföldről jövő pénzt? Ha külföldön is úgy bánnának a magyarokkal, mint ahogy Orbánék akarnak bánni a Magyarországra jövő külföldiekkel? Akik ráadásul nem is maradnak itt, hanem rögtön továbbmennek Ausztriába, Németországba, Angliába…

S végül jöjjön a nap harmadik nagy fideszes hazugsága (a sok közül...)  Semjén Zsolt szerint a baloldal felelőtlen, Magyarország-ellenes propagandát folytat, amikor meg akarja akadályozni, hogy a kormány megvédje a magyar embereket a kontroll nélküli bevándorlók tömegétől.

A Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) elnöke hétfői budapesti sajtótájékoztatón úgy értékelte: a baloldal kétszeresen felelőtlenül és álságosan viselkedik. Gyurcsány Ferenc akkori kormányfő és Kovács László szocialista politikus megszólalásait idézve közölte: 2004-ben a külhoni magyarok kettős állampolgársága ellen léptek fel, most pedig ugyanez a baloldal ismét felelőtlen, Magyarország-ellenes propagandával akarja megakadályozni a veszélyes migránsok elleni fellépést.

Hát akkor tisztázzuk, csak hogy Semjén is megértse. Amikor 2004-ben a külföldi magyarok kettős állampolgárságáról volt szó, az teljesen más helyzet volt, mint a mostani menekültügy. A külföldi (romániai, szlovákiai, stb) magyarok ugyanis kicsit közelebb vannak, mint a szíriai, iraki emberek, azaz könnyebben áttelepülhetnek Magyarországra. Ráadásul magyarul is tudnak: könnyebben elvehetik – hogy Orbánék mostani szóhasználatát használjuk – a magyarországi magyarok munkahelyeit. S ha elkölltöznek hazulról, akkor ott, az egykoron a történelmi Magyarországhoz tartozó Erdélyben, Felvidéken, Vajdaságban elfogynak a magyarok, megszűnik a magyarság jelenléte. Ha meg nem költöznek át hozzánk, akkor meg az a kérdés, hogy milyen alapon kapjanak szavazati jogot olyanok, akik nem viselik döntésük következményeit, nem itt adóznak, stb. (Hiszen láthatjuk: Orbánék sokat köszönhettek a 2014-es választáson az erdélyi magyarok szavazatainak, miközben nem ők, hanem mi, magyarországi magyarok "szívunk" az ő döntésük miatt.) Szóval a határokon túli magyaroknak adandó kettős állampolgárság ügyében igencsak jogos, védhető volt az az álláspont, hogy gondoljuk meg, tényleg jó dolog lenne-e a kettős állampolgárság megadása. S ezt a kérdést össze se lehet hasonlítani a mostani menekültüggyel: így például arról még nem hallottam, hogy mondjuk az érkező szír bevándorlók is tömegesen magyar állampolgárságot kapnának…

Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető miniszter szokásos csütörtöki sajtótájékoztatóján többek között arról beszélt, hogy egy módosító javaslat ismét lehetővé tenné a hirdetéseket a villanyoszlopokon. Kifejtette: korábban szerették volna megóvni az autósokat, motorosokat, hogy bármilyen reklám elvonja a figyelmüket a vezetéstől, azonban a KSH adatai alapján nem találtak összefüggést a balesetek és az oszlopokra feltett táblák között, így belátják, hogy korábban rossz döntést hoztak.

Eddig az MTI-hír. S most nézzük, hogy miről is van szó valójában. A magyar kormány 2012-ben azt a döntést hozta, hogy az autósokat ne zavarják a vezetésben az oszlopokról lelógó reklámok. Ezért azután betiltotta ezt a hirdetési formát. Orbánék persze cáfolták, hogy mindennek köze lenne ahhoz, hogy az oszlopokról lelógó reklámok az akkor még a kormányfő kebelbarátjának számító Simicska Lajos legfőbb konkurensének érdekeltségébe tartoznak, azaz hogy e sajátos tiltással tulajdonképp Simicskát, az ő hirdetési cégeit akarják még jobb helyzetbe hozni – de hát a kormányfőnek és embereinek minden fronton való nyomulását látva ezt már akkor sem hitte el senki. (Mellesleg ez is micsoda egy pitiáner dolog: Simicska másik cége, a Közgép ekkor már sorra nyeri a közbeszerzéseket, sokmilliárdos nyereséget ér el. Ugyan mi szükség volt arra, hogy hatalmi szóval hozzák lehetetlen helyzetbe egy konkurensét? Hisz ez csak aprópénz Simicskának! S egyáltalán hogy jön ahhoz Orbán és kabinetje, hogy mindenbe beavatkozzon? Hogy egyik napról a másikra tönkretegye más emberek munkáját, életét! Ráadásul ugyanezt látjuk a trafikmutyiknál, a földosztási botránynál, mindenütt…)

No de térjünk vissza a hirdetőtáblákhoz. A villanyoszlopokon való hirdetésre szakosodott cég ezek után a tönk szélére jutott, tulajdonosa, a közismerten a baloldalhoz közel álló Bleuer István belefáradt a harcba, s idén tavasszal eladta cégét. No ki lett a vevő? Simicska időközben kiesett a pikszisből Orbánnál, ő tehát már szóba sem jöhetett. De szerencsére kormányfőnknek vannak még barátai, olyan emberek, akik vele együtt köpködik a szotyimagot a meccsek díszpáholyaiban, s akiket megéri támogatni. Persze hogy ilyen emberhez került a hirdetőcég: a vásárló az Orbán-közeli nagyvállalkozó, Garancsi István, a Videoton tulajdonosa. Sokan már ekkor sejtették, hogy a következő lépés az eddigi tilalom feloldása lesz: hiszen máskülönben ugyan miért vette volna meg Garancsi a csődközeli céget? S mit tesz Isten? Miközben az illetékes nemzeti fejlesztési tárca két hónapja még úgy nyilatkozott a Népszabadságnak, hogy a közlekedés biztonsági környezetében 2012-2013 óta nem állt be érdemi változás, így ők az oszlopreklámok tilalmának fenntartását tartják indokoltnak, alig egy hónappal Garancsi tulajdonszerzését követően a parlament gazdasági bizottsága mégis elérkezettnek látja az időt a szigorítás feloldására. Persze ezt is sunyi módon, egy törvénytervezetbe elbújtatva, képviselői indítvány útján, hogy ne kelljen róla egyeztetni. S immár a minisztérium is támogatta a lépést.

Szóval ismét csak itt van előttünk az Orbán-korszak lényege: hatalmi döntéssel tönkreteszünk valakit, hogy az ő tulajdonát megszerezhessük, s utána persze visszavonjuk a hatalmi döntést, hogy ezentúl mi gazdagodhassunk.

S mi erre Lázár reagálása a csütörtöki sajtótájékoztatón? A miniszter (aki korábban elég cinikusan, de legalább érthetően és őszintén elmondta, mi az ő alapelve: hogy akinek nincs semmije, az annyit is ér), közölte: a kormány hülyeséget csinált, amikor 2011-12-ben betiltotta ezeket a reklámokat. Azt azonban persze nem mondta, hogy akkor ebből levonják a szükséges következtetéseket, s mások életének tönkretétele miatt az a legkevesebb, hogy a kormányzati felelősök lemondanak tisztségükről, s kérik az ügyészséget, indítsák meg az ügyben a szükséges eljárásokat…

Elfogadta szerdán az Európai Parlament a magyarországi helyzettel, elsősorban a miniszterelnök halálbüntetéssel kapcsolatban tett kijelentéseivel és a bevándorlás és a terrorizmus témakörében indított nemzeti konzultációval foglalkozó határozatát.
Az EP plenáris ülése a szociáldemokrata, a radikális baloldali, a liberális és a zöld frakció közös határozati javaslatát 362 igen szavazattal, 247 ellenében, 88 tartózkodás mellett fogadta el.
Az elfogadott határozat leszögezi, hogy a halálbüntetés összeegyeztethetetlen az emberi méltóság, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság és az emberi jogok tiszteletével, és ha egy tagország bevezetné, azzal megsértené az EU alapszerződését.
"A halálbüntetés eltörlése mérföldkő az alapjogok európai fejlődésében" - húzza alá az EP határozata, majd nyomatékosítja, hogy az unió alapértékeinek súlyos megsértése maga után vonja a szerződés hetedik cikke szerinti eljárás megindítását, amely egy többlépcsős folyamat végén akár az adott tagállam kizárását is lehetővé teszi az uniós döntéshozatalból.
Az állásfoglalás elítéli, hogy Orbán Viktor kormányfő több kijelentésével is vitát kezdeményezett a halálbüntetésről.

A határozat egyébként nemcsak a nemzeti konzultációt, hanem az azzal összefüggésben indított kormányzati plakátkampányt is bírálja.
"Az Európai Parlament nyomatékosítja, hogy a Magyarországon a bevándorlásról és terrorizmusról kezdeményezett konzultáció tartalma és nyelvezete erősen félrevezető, elfogult és kiegyensúlyozatlan, részrehajló és közvetlen kapcsolatot teremt a migrációs jelenség és biztonsági kockázatok között" - áll a határozatban.
A szöveg szerint az elmúlt egy év magyarországi eseményei összességükben azt jelenthetik, hogy kialakulóban van annak veszélye, hogy a jogállamiságot rendszerszintű fenyegetés éri. Ezzel összefüggésben a határozat szorgalmazza, hogy az Európai Bizottság legkésőbb szeptemberig készítsen mélyreható jelentést Magyarországról, emellett álljon elő javaslattal a demokrácia, az alapjogok, és a jogállamiság tiszteletben tartásának ellenőrzését és betartatását szolgáló uniós mechanizmusra, amely minden tagállamot egységes és objektív mutatók alapján, megkülönböztetés nélkül értékelne évről évre.

Kemény szavak, kemény következtetések. Lássuk, mi volt erre a Fidesz válasza! „Csúsztatásokkal és ténybeli tévedésekkel teli határozatot fogadott el Magyarország ellen az Európai Parlament kommunista, liberális, szocialista és zöld többsége” - reagált közleményben a Fidesz-KDNP EP-képviselőcsoportja.

A magyar néppárti EP-képviselők szerint az EP "baloldali és liberális többsége szándékosan riogat, és a hazugságtól sem riad vissza annak érdekében, hogy saját pártpolitikai akaratát érvényesítse". A Fidesz-KDNP képviselőinek közleménye életszerűtlennek nevezi a baloldali és liberális frakciók által képviselt "bevándorlásbarát" politikát, és felhívja a figyelmet arra, hogy Magyarországon két év alatt hússzorosára nőtt az illegális bevándorlók száma. (Ezt persze kicsit árnyalni kellene, kedves fideszes politikusaink: az érintettek azonnal tovább is mennek Nyugat felé, nem maradnak Magyarországon, azaz a húszszoros szám emlegetése puszta riogatás! Akkor lennénk nagy szarban, ha a hússzoros többlet mind itt akarna maradni – de erről persze szó sincs.)

Gulyás Gergely fideszes képviselő, parlamenti alelnök pedig azzal reagált, hogy a „Fidesz üdvözli, hogy az Európai Néppárt kiállt a magyar kormánypárt mellett.”

No lássuk, hogy miként állt a Fideszt is tagjai közé soroló Európai Néppárt (EPP) Orbánék mellett. Az Európai Néppárt saját tervezetet terjesztett a parlamenti ülés elé, s ebben többek között az alábbiakat szögezte le: mérföldkőnek számít az európai alapjogok történetében a halálbüntetés eltörlése, s a Néppárt "a legkategorikusabban kijelenti, hogy a halálbüntetés ellentétes az EU alapelveivel és az uniós joggal". Az EPP javaslata kiemeli Orbán abbéli felelősségét, hogy elő kell mozdítania az unió alapértékeit, s jó példát kell mutatnia. A szöveg rögzíti a tagállamok jogait, hogy konzultációt kezdeményezzenek a polgáraikat érintő kérdésekről. Megjegyzi ugyanakkor, hogy az elindított konzultáció nyelvezete "erősen félrevezető, elfogult és kiegyensúlyozatlan", továbbá sajnálatát fejezi ki, hogy a kérdéssor az EU-t hibáztatja, holott ezen a téren a tagállamoké a felelősség, s amúgy az uniós jogalkotásnak ők is teljes jogú résztvevői. A dokumentum a jobb- és baloldali szélsőségeseket is elítéli, valamint, hogy "demokratikus pártok populista érvekkel igyekeznek szembeszállni szélsőséges pártokkal".

Hát így védte meg az Európai Néppárt a Fideszt. A Demokratikus Koalíció egyébként utóbb közleményt adott ki, amelyben hazugságnak minősített néhány állítást a Fidesz-KDNP EP-képviselőinek a szavazásra adott reagálásából. Így a DK felhívta a figyelmet arra, hogy a kommunista, liberális, szocialista és zöld frakciók létszámának összeadása alapján világos, ezeknek a frakcióknak nincs többségük az EP-ben. A határozatra - írta a DK - 115-tel több igen szavazat érkezett, mint ellenszavazat, ez pedig csak úgy lehetséges, ha az Európai Néppárt jelentős része is támogatta a döntést.

Berke Barna, az Igazságügyi Minisztérium európai uniós és nemzetközi igazságügyi együttműködésért felelős államtitkára hétfőn azt mondta Brüsszelben, hogy a magyar kormány saját maga szeretné kivizsgálni az EU-s pénzekkel való visszaéléseket.

No persze: ismerjük, milyen az, amikor az Orbán-kormány, vagy annak vezető tisztségviselői vizsgálják saját maguk tevékenységét. Akkor a végeredményt előre borítékolhatjuk: minden tökéletes, nincs sehol semmilyen bűncselekmény. Hiszen tavaly ősszel, az amerikai kitiltási botrány csúcspontján milyen ügyesen kivizsgálta Vida Ildikó, a NAV (az adóhatóság) vezetője is, hogy vajon ők követtek-e el bármilyen szabálytalanságot! Persze hogy a válasz „nem” lett! De a lépés mindenesetre új távlatokat nyit a magyar igazságszolgáltatásban: ezentúl a bűncselekmények gyanúsítottját (mondjuk a gyilkost, vagy a tolvajt) kell megbízni, hogy saját maga vizsgálja ki saját ügyeit, s szóljon, ha már annyira szégyelli magát, hogy hajlandó elismerni a bűnösségét…

Ez egyébként abból a szempontból is korszerű lenne, hogy így meg lehetne spórolni olyan szervezetek fenntartását, amelyekre semmi szükség: mondjuk az ügyészségét! Hisz a mai ügyészséget – legalábbis a politikai töltetű, azaz a kormányzatot, vagy az ellenzéket érintő ügyekben - mi jellemzi? Orbánt, s az embereit kimosdatják, még eljárást sem indítanak ellenük, kövessenek el bármit, az ellenzékhez köthető politikusokat viszont meghurcolják. Erős állítás? No jó, lássunk néhány példát tőszavakban: Kaya Ibrahim- és Yosip Tot-ügy, a Sárazsadány Kft „taggyűlésének” ügye – „ne mi nyerjük a legtöbbet” – mondta saját cégének állami támogatásáról Orbán Viktor akkori kormányfő -, a kormányközeli oligarchák csodás meggazdagodásának kérdésköre, a föld- és trafikmutyi, Orbán anyagi helyzete, a Questor-botrányban a fideszes politikusok szerepe, s így tovább. Vagy a másik oldalnál: a Gyurcsány elleni ügyészségi erőfeszítések a sukorói kaszinóberuházás terve miatt (miközben ez milliáros adóbevételeket, s több száz ember foglalkoztatását hozta volna magával, azaz a magyar államnak, s így a magyar lakosságnak igencsak hasznos lett volna: az ügyészség végül nem is merte Gyurcsányt megvádolni, de a beosztott állami tisztségviselők ellen azért pert indított). Vagy a Hagyó elleni per, ahol a kihallgatott embereket olyan nyomás alá helyezték, hogy inkább mindenféle hazugságot „bevallottak”, csak nehogy előzetes letartóztatásba kerüljenek (így került ki a Fidesz-sajtóba, hogy a szocialista főpolgármester-helyettes Hagyónak „nokiás dobozban” adták a korrupciós pénzt – miközben utólag kiderült, persze ez sem igaz). Vagy olyan pitiáner ügyek, mint hogy az ügyészség vádat emelt Szilvásy György volt titkosszolgálati miniszter (Gyurcsány korábbi közeli munkatársa) ellen hamis tanúzás miatt, mert az ügyészség szerint Szilvásy nem mondott igazat, mikor egy másik ügyben azt állította, hogy ő bizony kifizetett 30 gesztenyefa-csemetét, s nem korrupcióból kapta azokat. Értjük? Az ügyészség 30 gesztenyefa-csemete miatt beperel egy ellenzéki politikust, míg a kormánypártiakat százmilliókért, milliárdokért sem!

S mindebben a közös nevező a legfőbb ügyész személye: Polt Péter, aki rendszeresen együtt mutatkozik Orbánnal a focimeccsek dísztribünjén, s aki ezt a posztot töltötte be az első Orbán-kormány (1998-2002) idején, s ezt tölti be 2010 óta is. S mit tesz Isten? Néhány napja kiderült, hogy nem csak Polt, de a felesége is az Orbán-kormányzat kiemelt embere: a Matolcsy-féle Magyar Nemzeti Bankban kapott magas posztot (ügyvezető igazgató), s ehhez felháborítóan kiemelt fizetést, havi 4,95 millió forintot! Havi 4,95 millió forintot! Nagyjából naponta keres annyit, mint az átlagemberek egy hónap alatt!

Orbán Viktor miniszterelnök pénteken a Kossuth Rádió 180 perc című műsorában arra a kérdésre, hogy mi az, amit másképpen csinált volna, azt válaszolta: tízedik éve miniszterelnök, és ha felsorolná az összes hibáját, "itt ülhetnénk még délután is.” De a lényeg, hogy – mint mondta – ők képesek voltak ezeket a hibákat felismerni, s változtatni.

Szép szavak: kár hogy ezúttal sem igazak. Az önkritikát ugyanis csak akkor lehetne komolyan venni, ha Orbánék valóban mindent elismernének, amit elrontottak, s utána az ellenzékkel összefogva ezeket mind-mind megpróbálnák rendbetenni.

Orbán azonban már az első elemnél, az őszinte leltárkészítésnél elbukott: ugyanis mindössze két negatív jelenséget említett meg konkrétan, mégpedig hogy nincs lakossági megtakarítás, illetve hogy kívánnivalót hagy maga után a közbiztonság. Hát akkor segítsünk neki, kiegészítve a listáját még néhány további elemmel, amikkel nagy károkat okozott Magyarországnak.

• új alkotmány, holott a 2010-es választási kampányban egy szót sem szólt arról, hogy ilyet terveznek. S azután persze az ellenzék, no meg az ellenzékre szavazó tömegek véleményének teljes figyelmen kívül hagyásával dolgozták ki, s fogadtatták el a szöveget – miközben a Horn vezette szocialista-SZDSZ-es kormány annak idején jóval nagyobb többséggel rendelkezett, mint Orbánék, s mégis az akkori ellenzék, így a Fidesz egyetértésétől tette függővé az alkotmányozást, s mikor azt nem kapta meg, lemondott a tervről.
• a magánnyugdíjpénztári pénzek elvétele. 3000 milliárd forintot vettek el Orbánék, olyan pénzt, amiből 10-20 év múlva a nyugdíjakat fizették volna. Ez az összeg azóta szőrén-szálán eltűnt, s így a következő generációknak jóval kevesebb nyugdíja lesz: megköszönhetjük Orbánnak és társainak, akik felélték a jövőnket.
• a munkanélküli segély időtartamának lecsökkentése 9-ről 3 hónapra. 3 hónap alatt szinte senki nem tud új munkát találni, így azután rákényszerül, hogy elfogadja a közmunkát, nyomorúságos bérért. Sőt nem ritka, hogy az új rendszerben elbocsátják a munkavállalót, majd visszaveszik közmunkásként – csak épp addigi fizetése feléért, negyedéért. Gratulálunk!
• Az összes fontos közéleti posztot, még az addig független szervezetek vezetői helyeit is saját csatlósaival, fideszes politikusokkal töltötte be, s ha ehhez az kellett, hát egész intézményeket átszervezett, csak hogy a régi embereket kirúghassa, s saját embereivel válthassa fel. Lásd például a legfelsőbb bíróság elnökének esetét: Baka Andrásnak még évekig tartott volna a mandátuma, így azután Orbán inkább átneveztette a Legfelsőbb Bíróságot Kúriára, csak hogy a régi elnököt eltávolíthassa, s saját emberét helyezhesse oda. Így persze senki nem mer szólni, nincs semmiféle intézményi fék, ami visszatartaná Orbánékat a sok téves döntéstől, hibától.

S még lehetne sorolni tovább, oldalakon keresztül. Ami a lényeg: Orbán kormányzása alatt a demokratikus rendszert komoly károk érték, miközben az emberek óriási része elszegényedett, s Magyarország is mind jobban lemarad – nem csak a nyugati országokhoz, hanem immár a korábban „lesajnált” regionális riválisokhoz, a csehekhez, szlovákokhoz, lengyelekhez képest is. Úgyhogy amikor a most pénteki interjúban egy szót sem ejt minderről, az bizony azt mutatja: az újsüttetű önkritika bizony csak mellébeszélés. De hát ezt mindig is tudtuk: hiszen mit mondott Orbán korábban? „Ne arra figyeljenek, amit mondok, hanem amit teszek…”

Ugyanebben az interjúban Orbán részletesen beszélt a bevándorlás kérdéséről – sőt, ezt a témát a környezete olyan fontosnak tarthatta, hogy az MTI-vel a reggeli anyag után délben kiadattak egy újat, ami ugyanazt ismertette, csak még részletesebben… Ez ám a jól működő kormányzati propagandagépezet!

Szóval Orbán a fideszesek által hetek óta hangoztatott dolgokat ismételgette – nem is térnék ki rá részletesebben, az elmúlt napok bejegyzéseiben már cáfoltam ezeket. Pénteki közléseiből így csak két elemet idézek fel. Egyrészt azt mondta, hogy akik Szerbián át érkeznek Magyarországra, azok már nem menekültek, hanem gazdasági bevándorlók, hiszen Szerbiában nem üldözik őket. Orbán szerint a menekültek, akik valóban életüket féltve jönnek Szíriából, vagy Irakból, először Görögországban lépnek az EU területére – azaz a görögöknek kellene ezt a problémát megoldaniuk. (Orbán szóhasználatával: „mindenkinek a saját határait kell megvédenie”.) Szép kis gondolat! Akkor hát az EU-n belül Orbán szerint nincs szolidaritás, a bajba került másik tagállamon nem kell segíteni, oldja meg ő maga, ránk ne számítson! Még szerencse, hogy az EU többi tagállama Magyarországgal kapcsolatban nem ezt az elvet alkalmazza, mert akkor nem kapnánk semmilyen EU-támogatást, leállnának a magyarországi fejlesztések (hiszen ezeket szinte teljesen EU-pénzből finanszírozzák), nem mehetnének ki a jobb életet kereső magyarok százezrei Ausztriába, Németországba, vagy Nagy-Britanniába dolgozni, s így tovább.

S a másik elem: Orbán pénteken megbeszélést folytatott Abdel-Fattáh esz-Szíszi egyiptomi államfővel, az arab világ egyik legvéreskezűbb diktátorával (van úgy, hogy rendszere egyetlen nap alatt több száz embert ítél halálra), aki a törvényesen megválasztott elnök megbuktatásával, puccsal jutott hatalomra. Az egy dolog, hogy Orbán (hasonlóan ahhoz, amikor Putyin orosz elnök látogatott néhány hónapja Budapestre) szinte hétrét görnyedve fogadta vendégét, például úgy hajbókolva, hogy „egy különleges ország különleges vezetőjét fogadjuk”, s „mi nem ódzkodunk az olyan vezetőktől, akik katonaemberek” – Szíszi ugyanis tábornokként puccsolta meg saját elnökét, akit időközben szintén halálra ítéltek. De az már tényleg furcsa, hogy Orbán, aki újabban éjjel-nappal a bevándorlók elleni küzdelmet harsogja, az egyiptomi elnök társaságában épp ellenkezőleg, a „kulturális diverzitás” fontosságát hangsúlyozta, azt, hogy ő maga is „hisz abban, hogy a kultúrák sokszínűsége a Jóisten adománya.” Mondja ezt az, aki mostanában másról sem beszél, mint hogy Magyarországot meg kell őrizni a magyaroknak, hogy ide ne jöjjenek más népek lakosai, más kultúrák követői. Azért Orbán időnként elgondolkodhatna, hogy mit hazudozik össze-vissza, hogyan mond ellent egyik szavával a másiknak.

S mindezek után már csak egyetlen dolog. Deutsch Tamás fideszes európai parlamenti (EP) pénteken külön sajtóértekezletet tartott Budapesten, hogy elismételje az Altus-ügyben a Fidesz által már sokszor elővezetett (s immár százszorosan megcáfolt – lásd a június 2-i bejegyzést) állításokat. Úgyhogy én csak annyit mondanék: Deutsch kapcsán azért ne feledjük, hogy éppen az ő javaslatára kapott 3 millió forint támogatást hiteltörlesztésre a Paralimpiai Bizottság vezetője, s így a fideszes politikusnak kulcsszerepe van ebben az egész undorító ügyben. Erről tartson sajtótájékoztatót Deutsch. Ez jobban érdekelne. Meg az is, hogy EP-képviselősége, brüsszeli munkája mellett hogy van ideje még a Paralimpiai Bizottság elnökhelyettesi posztját is ellátni, meg az MTK vezetői posztját, s még ki tudja mi mindent. S hogy mindez mennyi pénzbe kerül nekünk, az adófizető magyaroknak!

A magyarság csak akkor léphet ki a trianoni áldozatszerepből, ha a nemzeti teljesítőképességének kulcsát jelentő nemzeti összetartozását erősíteni tudja a 21. században - jelentette ki Kövér László, az Országgyűlés elnöke a nemzeti összetartozás napja alkalmából rendezett megemlékezésen Hatvanban csütörtökön.

Nagyon szép gondolat. S még igaz is. Csak az a baj, hogy éppen Kövér szájából igencsak hamisan hangzik, ő ugyanis ennek ellenkezőjét csinálja már évtizedek óta. Hiszen a nemzeti összetartozást mindenekelőtt az erősítené, ha a Fidesz vezetői, s köztük is Kövér nem próbálnák nap mint nap megalázni, földbe döngölni a társadalom másik felét, azt, amely a baloldalt, a demokratikus erőket támogatja. Ha őket is emberszámba vennék, ha az ő véleményüket is beépítenék az új törvényekbe, a kormányzásba. De ennek épp ellenkezője történik. Idézzük csak fel: vajon ki beszélt korábban „csaholó baloldalról” (Kövér – 2013.03.17.), ki mondta, hogy a másik oldalnak „a csalás a vérében van” ((Kövér – 2014. 01.26.) – miközben az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet a 2014-es parlamenti választások után éppen hogy nem a demokratikus oldalról, hanem a Fideszről mondta ki, hogy az általa életbe léptetett választási rendszer nem biztosította a tisztességes voksolás feltételeit. Nem sok kormány „büszkélkedhet” ilyen értékeléssel az Európai Unióban…

Ki mondta, hogy a „magyarországi baloldal továbbra is saját hazájára támad Brüsszelben” (Kövér – 2014.09.19.) – miközben persze ezt a vádat sokkal inkább Orbán kapcsán lehetne emlegetni, aki 2006-ban Strasbourgban azt követelte, hogy az EU ne adjon több pénzt a magyar kormánynak, azaz Magyarországnak. Ki mondta, az ellenzékre utalva, hogy „önmagában az méltatlan, hogy a tőlem balra helyet foglaló képviselők egyáltalán az Országgyűlésben ülhetnek” (Kövér – 2012.04.02), hogy „amit a polgári oldal felépít, azt a baloldal lerombolja” (Kövér - 2012.12.24.) , vagy hogy a „baloldal néha kifejezetten ellensége az országnak” (Kövér – 2013.06.28.). S akkor Orbánt még nem is idéztük: ő olyan szépeket szokott mondani, hogy „a baloldal, ha csak teheti, ráront saját nemzetére” (2005.07.25.)

No de ne csak a múlttal foglalkozzunk. Hiszen akár az is megtörténhetne, hogy Kövér (Orbán, Lázár, stb.) megváltozott, ma már szégyelli korábbi szavait, s próbál gesztusokat tenni a magyar társadalom velük egyet nem értő tömegei felé. Hogy minden fontosabb kérdésben (vasárnapi boltbezárás, földügyek, paksi atomerőmű, alkotmány, stb.) kikéri a véleményüket, valósággal egymást érik a népszavazások, s ezek eredményei be is épülnek a döntésekbe, az Orbán-kormány tényleg igyekszik minden magyar kormányává válni. Ám ne ábrándozzunk: erről sajnos szó sincs! Sőt, még a szavak szintjén, a másik oldalt rágalmazó kijelentések kapcsán sem változott semmi. Ugyanis Kövér ugyanebben a hatvani beszédben – miután a nemzeti összetartozás fontosságáról papolt – megint elkezdte a baloldalt és a liberálisokat becsmérelni, mondván: ezek a nemzeti, vallási, családi közösségek tudatos meggyengítésén dolgoztak, hogy a magyarság nemzeti tudatosságát felszámolják, s így könnyebben uralhassák az embereket….

Azután a nemzeti összetartozást azzal is erősíteni lehetne, ha a fideszesek legalább néha elismernék, hogy bizony hazudtak. Ez különösen olyankor lenne elvárás, ha ráadásul le is buktak. Ha elszégyellnék magukat a tetteik miatt. Ha elismernék, hogy bizony koránt sincs mindig igazuk, hogy a másik oldal politikája is lehet jó, hasznos. De hát ez sincs így soha. Csak egy példa: ugyanezen a hatvani rendezvényen Szabó Zsolt, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium államtitkára, a térség országgyűlési képviselője ismét Gyurcsány Ferencet támadta az Altus-ügy kapcsán, mintha nem bizonyosodott volna be, hogy minden, amit ebben a témában a Fidesz mond, színtiszta hazugság. (Lásd június 2-i bejegyzést.) Szóval ennyit arról, hogy hogyan képzeli a Fidesz a nemzeti összetartozást…

S akkor végezetül lássunk még egy mai témát: Kósa Lajos, a Fidesz alelnöke reggel a tv-ben azt mondta, hogy tucatnyi charterjárattal küldik vissza nyáron Magyarországra a német, svájci és francia hatóságok azokat a menekülteket, akiket illegális határátlépés után először Magyarországon vettek nyilvántartásba. Emlékeztetett arra, hogy 2012-ben 2500, 2013-ban 18 ezer, 2014-ben 42 ezer, az idén májusig több mint 50 ezer menekült érkezett Magyarországra. Arra hívta fel a figyelmet, már 160-200 ezren lehetnek olyanok, akiket Magyarországnak vissza kellene fogadnia az uniós szabály értelmében. S közölte, idén 14 ezer ilyen határozatot hoztak a német hatóságok a menekültek Magyarországra küldéséről, míg tavaly még csak 800 embert küldtek vissza. Emellett a Fidesz alelnöke végül arról is beszélt, hogy Magyarország az uniótól lényegében - néhány eszközt leszámítva - nem kap támogatást a menekültek ellátásához.

Eddig a Kósa-idézetek. S most lássuk a valóságot. Ami a tucatnyi charterjáratot illeti, várjuk ki a végét, valóban megtörténik-e mindez: tudjuk jól, hogy a fideszesek bejelentéseiben mennyire lehet megbízni. De még ha meg is történne, s a létező legnagyobb repülőgépekkel, a 700 férőhelyes Airbus A380-asokkal hoznák ide az embereket, ez akkor is csak mintegy 8000 ember. Miközben Kósa csak Németországnál 14 ezret, összességében pedig 160-200 ezret emlegetett. A többivel mi van? Ráadásul – mint a 444.hu összeszámolta – a 2012-15 közti összes bevándorló Kósa számait összeadva 112 ezer embert jelent. Akkor hogy jön ki a 160-200 ezer? Vagy csak azért mond a fideszes politikus ilyen nagy, s a valóságtól teljesen elrugaszkodott számot, hogy ijesztgessen minket? Abban bíz, hogy senki sem tud számolni?

S hogy az EU-tól ebben az ügyben nem kapunk segítséget? Szintén a 444.hu számolta ki, hogy az EU-tól a 2007-2011 közötti időszakban 14,5 milliárd forintnyi támogatást kaptunk a menekültügy kezelésére, 2015-ben pedig 3,5 milliárd forint az uniós forrás, míg a magyar forrás csak 481 millió forint. Hát tényleg semmit sem kapunk az EU-tól!!!

Úgyhogy az egész menekültügyben az Orbán-kormány a szokásos formáját hozza: hazudik, hazudik, hazudik. S ezt még olyan, korábban fideszes orgánumok is kezdik észrevenni, mint a Heti Válasz: legújabb számában megírja, hogy a kormány tudatosan összemossa a menekültek/menedékkérők/bevándorlók kategóriáit, feltehetően abban bízva, hogy ha elég gyakran hangzik el a tavalyi 43 ezer menedékkérő kifejezés, akkor valódi egzisztenciális szorongás alakul ki a magyarokban velük szemben. S ehhez immár én teszem hozzá: hát ez undorító módszer, becsapni az embereket, csak hogy néhány szavazót nyerjünk.

Orbán Viktor kormányfő szerdán Szolnokon bejelentette, hogy meg fog épülni az M4-es, de nem autópályaként, hanem autóútként. Egyébként pedig közölte: megállapodás született arról, hogy legkésőbb 2019-ig Budapestet és Szolnokot négysávos autóút köti majd össze, mégpedig a "klasszikus nyomvonalon", a ferihegyi repülőtértől induló 4-es főút nyomvonalán.

Lássuk tehát, hogy jól értjük-e? Budapest és Szolnok között akkor lesz két autóút is? Nyilván azért, mert egy autóút nem bírná el a két város közötti hatalmas autóforgalmat. Miközben az Európai Bizottság részben épp azért utasította el az M4 uniós finanszírozását, mert nem látta indokoltnak, hogy egy ilyen kis forgalom esetén minek kell autópályát építeni, hatalmas költségekkel.

Persze az M4 története emellett is tele van fideszes hazugságokkal. Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető miniszter 2015 tavaszán bejelentette, hogy felfüggesztik az építkezést, mert az EU véglegesen megvonta a támogatását a beruházástól, saját forrás pedig nincs a folytatásra. Sajnos azonban kiderült, hogy az EU-ra való hivatkozás egyszerűen nem igaz: Brüsszel soha nem tett ígéretet az M4 építésének finanszírozására. Így azután Lázár beosztottja, Csepreghy Nándor államtitkár előállt egy új változattal: a magyar kormány azért lépett, mert az EU felvetette, hogy az építő cégek között kartell jöhetett létre. Az uniós kartellgyanúra vonatkozó állítást azonban Brüsszel szintén cáfolta: ők ugyan soha nem fogalmaztak meg ilyen vádat, őrájuk ne hivatkozzon a budapesti kormány…

No de térjünk vissza a mai Orbán-bejelentéshez. Szóval lesz Szolnokig két autóút is, közülük legalább az egyik 2018-19-re megépül. Azonban kormányfőnk nem először ígér új utakat – amik azután vagy megvalósulnak, vagy nem. (De inkább nem…)

2013-ban például a Baranya megyei Kémesen tartott kormányülésen Orbán megígérte, hogy 2014-re megépül a pécsi elkerülő út, 2018-ra pedig az autópálya meghosszabbítása a horvát határig. Ehhez képest a pécsi elkerülőt 2015 májusában még mindig nem adták át (pedig Orbán már 2010 októberében kijelentette a helyi sajtónak: ezt az utat „tekinthetik elintézett ügynek”) , az viszont már most biztos, hogy ha kész lesz, a használóknak fizetni kell majd érte. De nagy öröm ez a baranyaiaknak! A horvát határig szóló autópálya-hosszabbítási döntést pedig 2014 őszén egyszerűen visszavonták Orbánék.

Ráadásul Orbán mostanában annyi helyre ígér új autóutat (jóformán minden megyeszékhelyre ilyen vezet majd) hogy ennek finanszírozására a költségvetésnek a hvg.hu számításai szerint a következő esztendőkben évente 400-450 milliárd Ft-ot kellene áldoznia. Ez olyan, mintha még egy Paksot építenénk. Persze hogy nem lesz erre pénz. Úgyhogy jobb nem komolyan venni Orbán ígéreteit. Egyébként ő maga is úgy fogalmazott most Szolnokon: a megállapodást „könnyű kézzel és szívvel” írta alá. Persze, hisz tudja, hogy úgysem tartja be! Hiszen mit mondott korábban? „Ne azt figyeljék, amit mondok, hanem amit csinálok…”

Szerdán egyébként a Napi Gazdaságban Orbán-interjú jelent meg – ám ebben ismét annyi megkérdőjelezhető állítás van, hogy azok leleplezése megtöltene egy tanulmányt is. Úgyhogy befejezésül nem is ezzel foglalkoznék, hanem a Nemzetgazdasági Minisztérium mai nagyhangú bejelentésével. A párizsi székhelyű gazdasági együttműködési szervezet, az OECD legújabb, most szerdán nyilvánosságra hozott tanulmányában ugyanis megemelte az idei magyar gazdasági növekedésre vonatkozó jóslatát: ez immár 3 százalékos, jövőre pedig az OECD szerint 2,2 százalék várható. Mi a magyar gazdasági minisztérium reagálása? „Az OECD is csatlakozott azokhoz a nemzetközi szervezetekhez, amelyek elismerik a magyar gazdaság kedvező teljesítményét és növekedési kilátásait és a visegrádi országok közül a magyar kilátásokat javította a legnagyobb mértékben a tavaly novemberi előrejelzéséhez képest” – hangsúlyozták.

Csakhogy a fideszes közleményeknél érdemes mindig utánanézni, igazat mondanak-e? S miközben az kétségtelen, hogy a párizsi tanulmányban Magyarországnál 3, illetve 2,2 százalékos számok szerepelnek, a másik 3 visegrádi ország semmivel sincs lemaradva mögöttünk, sőt: Csehországban idén 3,1, majd 2016-ban 2,5 százalékos GDP-növekedés várható, Lengyelországban idén 3,5, jövőre meg 3,7 százalék, s még Szlovákiában is idén 3 százalék, jövőre viszont 3,4 százalék. Azaz a másik 3 visegrádi ország mind-mind jobban szerepel nálunk, elhúznak mellettünk – Magyarország pedig az Orbán-kormány alatt nem pusztán a Nyugathoz nem tud felzárkózni gazdaságilag, de hagyományos riválisaihoz, a többi kelet-közép-európai országhoz képest is lemarad. Hát ennyit a fideszes propagandáról.

S még valami: az MTI persze a többi 3 visegrádi ország számait nem közölte, nehogy valaki átlássa a hazugságot…

Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető miniszter kedden Brüsszelben az Altus-ügyről is tárgyalt az Európai Bizottság illetékesével, Walter Deffaa regionális politikáért felelős uniós főigazgatóval. S Lázár elismerte: nem közeledett a kormány és az EU-bizottság álláspontja. Elmondta azt is, hogy az általa felvetettekkel Walter Deffaa nem értett egyet, s határozottan visszautasította az állításokat.

Ez már csak azért is érdekes fejlemény, mert Lázár múlt csütörtökön még ennek szöges ellentétjét mondta: akkori sajtóértekezletén azt mondta az őt hallgató újságíróknak, hogy levelet kapott Deffaától, aki „beismeri, hogy nem jártak el kellő körültekintéssel, s elmulasztották elvégezni az Altus Zrt. háttérvizsgálatát.” Akkor most Deffaa igazat ad a kormányzati és fideszes panszoknak (mint Lázár csütörtökön sugallta), vagy elveti azokat (mint Lázár kedden beismerte)?

Még szerencse, hogy a DK kedden nyilvánosságra hozta Deffaa levelét, s ebből sok minden kiderül. Eszerint az Altus vezette konzorcium pályázata a három legjobb árú ajánlat között volt, nyílt versenyben nyerték el a megbízást, amely sem auditálási feladatokat, sem másmilyen ellenőrzési feladatokat nem tartalmaz. „A tanulmány készítése elsősorban adatok gyűjtésére szorítkozik, nem jelent politikai véleményalkotást, ilyen jellegű összeférhetetlenség nem merülhet fel a tanulmány elkészítése során. Nem tudjuk elfogadni azon felvetését, miszerint a Bizottság nem tartotta tiszteletben a politikai semlegesség elvét" - válaszolta május elején Lázár Jánosnak a levél szerint Deffaa. S az uniós illetékes aggodalmának adott hangot a szerződéssel kapcsolatos információk eltorzítása (magyarán az ügyet körülvevő fideszes hazudozás) miatt, mert a megbízás a levél szerint nem egyetlen tagállam, azaz Magyarország finanszírozási szabályainak auditálására, hanem 28 ország programjairól való adatgyűjtésre vonatkozik.

Szóval Lázár, Orbán, s az ügyben megszólaló összes fideszes politikus megint lebukott: kiderült, hogy szokás szerint ismét csak hazudoznak. Hogy is mondta Gyurcsány, amikor Lázár csütörtöki bejelentése után az uniós „beismerésről” faggatták? „Annak tartalmáról csak Lázár János szavait ismerjük” – közölte, ezzel a kijelentéssel finoman kétségbe vonva a miniszter kijelentéseinek igazságtartalmát. Most, hogy már magát a levelet is ismerjük, bebizonyosodott: Gyurcsánynak ismét igaza volt.

S ezek után már csak néhány apró „morzsa” Lázár keddi brüsszeli közlései közül: Lázár betekintést kért az Altus-pályázat minden dokumentumába, s azt kérte a főigazgatótól, hogy az iratokat hozzák nyilvánosságra, mondván: "úgy tudom, hogy ezeknek az adatoknak és információknak a megismeréséhez minden választópolgárnak, így a kormánynak is joga kell, hogy legyen". Hogy is van ez Magyarországon, az Orbán-kormány gyakorlatában? Itt is minden választópolgár megismerheti az általa kért információkat? Vagy épp ellenkezőleg: Orbánék mindent titkosítanak? Persze hogy ez utóbbi: lásd mondjuk a paksi atomerőmű-építés esetét. Vagy azt, hogy Lázárt immár bíróság kötelezi az általa titokban tartott külföldi utak adatainak nyilvánosságra hozatalára, s ő ezt megtagadja. S akkor ő követel nyilvánosságot? Hát akkor lépjen, s első lépésként az Orbán-kormány gyakorlatában teremtse meg ezt!

Vagy egy másik közlése: Lázár szerint ha ugyanez (azaz hogy Gyurcsány úgymond az EU-tól kapott pénzéből saját pártját segíti) egy fideszes politikusról derülne ki, az is tiltott pártfinanszírozásnak minősülne. Először is ebben kételkedhetünk: fideszes politikusok ellen a magyar ügyészség érdekes módon nem nagyon akar eljárásokat indítani, büntetlenül követhetnek el bármit. Másrészt épp elég fideszes politikus, üzletember gazdagszik meg az EU-ból érkező pénzek révén: vajon nem inkább ezt kellene először kivizsgálni? Már csak azért is, mert az Orbánhoz közeli potentátoknál nem 5 millió euróról van szó, hanem 50 meg 100 milliókról. S végül: na attól nem kell tartani, hogy egy fideszes a saját pártját komoly összegekkel támogassa! Ők inkább saját vagyonukat, földbirtokaikat, külföldi bankszámláikat gyarapítják.

S végül még néhány mai fideszes hazugság, már csak tőmondatokban.

• Rekordszámú vizsgálatot indított és minden korábbinál nagyobb összegű, közel egymilliárd euróra rúgó uniós forrás visszafizettetést javasolta tavaly az Európai Unió csalás elleni hivatala - derült ki a hivatal kedden Brüsszelben közzétett jelentéséből.

         Magyarországról 28 bejelentés érkezett feltételezett csalásokra vonatkozóan az OLAF-hoz 2014-ben, ezek közül mindegyik a magánszektorból. Ezzel Magyarország egyike az unió azon kilenc tagállamának, ahol közigazgatási és kormányzati szervek egyetlen esetben sem gyanakodtak visszaélésekre az EU-s források felhasználásával kapcsolatban.

Idáig tart a hír. Értjük ugye? A magyar kormányszerveknek semmi sem gyanús, ami az uniós pénzek magyarországi felhasználását illeti. Az EU-nak viszont éppen ellenkezőleg, nagyon sok minden gyanús: Brüsszel áprilisban felfüggesztett 700 milliárd forintnyi uniós támogatást hazánknak a szabálytalanságok miatt. S ennek kapcsán Lázár most kedden Brüsszelben kénytelen volt elismerni az EU igazát: közölte, hogy nagyjából 660 milliárd forintot érintő ügyekben az Orbán-kormány kész elfogadni az EU-bizottság kiigazítási javaslatát.

• Tarthatatlannak nevezte a menekültügyi helyzetet Kósa Lajos, az Országgyűlés honvédelmi és rendészeti bizottságának fideszes elnöke kedden, miután a testület meghallgatta Pintér Sándor belügyminiszter beszámolóját.

         Kósa felidézte: 2012-ben még 2500 körül volt a menekültek száma, 2013-ban 18 ezer, tavaly több mint 42 ezer, idén év végére pedig a 100 ezret is meghaladja, vagyis a növekedés negyvenszeres. Hozzátette: az illegális határátlépők 98 százalékát elfogják, azonosító adatokat vesznek tőlük és nyílt befogadó állomásokon helyezik el őket, ahonnan szabadon távozhatnak.

         Csakhogy épp ez a lényeg: szabadon távozhatnak. S távoznak is! A tavalyi 42 ezerből elenyészően csekély szám maradt Magyarországon, a többi azonnal elindult Nyugatra. Hülyék lennének itt maradni, mikor Magyarországról már a magyarok is nagy számban menekülnek Nyugatra, a jobb megélhetés reményében. Úgyhogy ez az egész fideszes menekültügyi kampány ismét csak egy nagy hazugság, egy hecckampány. Mivel a menekültek azonnal továbbállnak, ez nem okoz semmilyen problémát idehaza.

         Magyarországnak még az EU javaslata szerint is csak mintegy 700 menekültet kellene befogadnia. Ez semmi – főleg, ha tudjuk, hogy közben mi mindent kapunk mi az EU-tól, mi mindent köszönhetünk a külföldnek. Gyurcsány hétfői sajtóértekezletén nyíltan ki is mondta: évente 700 milliárd forintot kap az ország a befizetésein túl az EU-tól, a kért 700 ember elhelyezését is az unió finanszírozná. Akkor hát miről is beszélünk? Pontosabban beszélnek a fideszes politikusaink?

Úgyhogy érdemes visszaidézni Orbán 2006-os közlését a CNN amerikai hírtelevíziónak: „én soha nem hazudtam a magyaroknak”. Dehogynem. S nem csak ő, a többi fideszes is ezt teszi nap mint nap…